Az egész napomat a muffinmasszához lehetne hasonlítani. Nem kell méricskélni,elég egy pohár.Lehetsz nagyvonalú a grammokkal, tele fantáziával, mert ez az a recept,amit elrontani sem lehet. Vmi ilyesmi napom volt. Könnyed és kreatív.Csak a kínai kaját hagytam volna ki. Óóó..Kívántam, ettem is belőle,de csak egy keveset.Annyira nem esett jól, h a délutánt alvással töltöttem és még most sem tért észhez a gyomrom. Szerencsére,Fannim ma úgy döntött,h inkább vízfestékezik,mint balettozna, így nem kellett a hátralévő időt rohanással tölteni.
Hazajöttünk, végignyújtóztam a kanapén és erőt gyűjtöttem,mert jön még este egy vendégem. Anyám szerint az ebédért való bennmaradásért igyak egy kis almaecetet vízzel elkeverve. Szerintem, nem szeret már engem. Ilyet egy szülő nem mondhat!:) A gyerekem apja pedig értetlenkedik,h miért próbálkozok ilyen fűszeres dolgokkal, ha az orvos már ezerszer elmondta,h túl satnya a testem az ázsiai konyhához. Ő sem szeret, de legalább nem akart tovább kínozni,mint anyám.
Négy óra telt el az ebéd óta. Még mindig szenvedek,mint a kutya.Habár az nem szokott szenvedni.Képes a több hónapos csontokat újra előkaparni a ribizlibokor alól (titkos rejtekhely) és csámcsogni rajta. Gusztustalan. Vagy ő csinálja jól? El kellett volna ásnom a kínai kaját a kert végébe?...hát..most inkább a "Jóízű wokbüfé" szakácsát ásnám el. Attól viszont félnék,h a kutya kiásná,mert ő is elrontaná a gyomrát. A kínaival.
2 megjegyzés:
Nagyon jó!Még mindig azt javasolom, írj könyvet, egy biztos vevőd már "lenne"! Béla
Köszönöm,de egy könyvre való dolog egész életemben nem történik körülöttem és velem:) De szívesen dedikálom virtuálisan neked a blogot:)
Megjegyzés küldése