2011. november 3., csütörtök

Ha a távirányítót az életre kapcsolod...

Sírni szerettem volna Jane Austen Emmáján,de sehogy sem ment. Pedig minden adott volt. Havi női probléma, túláradó érzelmek két napig, százas zsebkendő közelben. A tv adásban viszont vmi hiba volt. A kép akadozott,a hang pedig időszakonként úgy elment,h Gwyneth Paltrow szinte a fülembe suttogott. Egyszóval: ÍGY NEM LEHET ZOKOGNI!!
Kihívtuk a T-Com-ot,mert ő itt az egyeduralkodó. Megállapították,h a kábelek,olyan öregek,mint én. Persze, úgy mint egy ráncos feleséget fiatal 25-ösre, úgy a vezetéket is simán le lehet cserélni egy vadi újra,de amíg még egyszer ki nem jönnek,addig ideiglenesen összedrótoztak fent a tetőtérben vmit. Hááát..most már határozottabb volt Gwyneth, viszont anyámnál teljesen elment az adás. Televízió nélkül maradt,ami azt jelentette, h megszűnt csatlakozni a külvilág felé.
Első reakciója a kétségbeesés volt és a düh. Miután kitombolta magát és még szegény apámat is hibáztatta,aki 14 éve már nem él rájött,h a világ ilyenkor se áll le. Sőt! Észrevett egy csomó mindent. Rájött,h a kutyánk öregszik és eme megállapítását arra alapozta,h kárörvendő arca az ebnek erősen őszül. Remek. Évek óta ilyen. A Fannimat is nagynak találta. Hát,igen. Négy éves is elmúlt már. Tehát, míg ő a tv-t bámulta, a körülötte lévő emberek, állatok és tárgyak megváltoztak.
Tegnap egy szuper sálat kötött az unokahúgaimnak, ma pedig a nagyobbiknak tanította a szabásminta kirajzolását. Jó újra találkozni anyámmal. Viszont szombaton megint lesz legalább 100 csatornája,ami közül kedvére válogathat. Remélem, h most már nem engedi,h elmenjenek mellette a napok,az évek,a hónapok.

Nincsenek megjegyzések: