A kelták szerint,ezen az éjjelen az elmúlt évben meghalt lelkek vándorolnak a holtak birodalmába.Mindenszentek napja.
A temetőben eltévedt rokonok, kik legalább egy éve nem jártak arra, az utakon remegő kezű öregek a volán mögött,akiket nem csak a rég elmúlt emlékek kavarnak fel,hanem annak a feldolgozása, h nem 1970 van,amikor még néhány kocsit kellett kerülgetni a budapesti utakon.
Mi nem szoktunk a temetőbe járni,mert az csak a test. Ameddig viszont emlékezel szeretteidre,addig veled is maradnak. Szerencsére,rengeteg családi történetet ismerünk és számtan eseményen fel is szoktuk eleveníteni. Ilyenkor jókat mulatozunk és rájövünk,h pontosan ugyanazok vagyunk mi is. Ahogy öregszünk,egyre inkább hasonlítunk szüleinkre,nagyszüleinkre,testvéreinkre. Hiába minden tiltakozás,h márpedig én nem leszek olyan,mint anyám.Dehogynem! Persze,kevesebb krémest eszek és nem vagyok 120 kg, de képes leszek majd ragaszkodni hülyeségekhez és talán egy macskám is lesz,aki azt hiszem majd,h szeret.
Gyújtok gyertyát a húgomnak, akit korán elvesztettem és sose feledek, apámnak,akitől el se búcsúzhattam, a nagy- és dédszüleimnek, kiknek háza még mindig áll és lakunk benne. Tele emlékekkel, mik nem csak ezen a napon elevenednek fel. Nem kell nekem bénám farigcsált töklámpás és olcsó mécses ahhoz,h emlékezzek azokra, akik bennem élni fognak mindaddig,míg én is csak egy emlék nem leszek valakinek.
ui:Akinek olyan kutyája van mint nekünk, az nehogy az ajtó előtt gyújtsa meg a gyertyát, mert az ostoba állat most pörkölte meg a szőrét másodszorra. Habár... ha tetszene a kínai meztelen kutya-fajta, rá nem szólnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése