A busz ámokfutásszerűen halad a szálloda felé, három piros lámpát is figyelmen kívül hagyva. Ha oldalra tekintenék és hagynám,h gyomrom a torkom felé induljon, elmosódott pálmákat,leandert és sok-sok banánfát látnék. De nem. Nyakam egyenes irányba tette fejem,h pontosan azt lássam,amit sofőrünk. Még egy piros lámpátJ Ami végigfut bennem,az olyan,mintha már jártam volna itt. Otthonérzés. Ismerősnek tűnnek a távoli Toros-hegység kopár csúcsai és a közeli fák is. Már gondolatban majdnem bő bugyogóban táncoltam, arcomat eltakaró selyemmel, cseppet sem lapos hasamat hullámoztatva egy török pasának, mikor az autóbusz hatalmasat fékezett. Megérkeztünk a szállodához. A kis jattos tányérkát nem felejtve, dobok bele két eurót. Széles mosolyt kapok cserébe.
A szobánk földszinti, kis erkéllyel, amire sűrűn felkapaszkodott a jázmin. Eszméletlen jó az illata. Teljesen rendben van. Gyorsan lezuhanyozok és átöltözünk lazába. Feltérképezzük a helyet és lesétálunk a tengerhez.
Saját állatkert idegbeteg pelikánnal, homokos tengerpart, mikimauszos gyerekmedence összegabalyodott kígyócsúszdával, vattacukor, nyomós fagyi,gombócos fagyi, talán még máig harcoló japán katona is. Azt hiszem, fürdőruhára váltok és irány az elefántos csúszda gyerekmedencével,Fannival.
Kell egy barbiúszógumi. Hogy szúrta ki ez a gyerek?Alig lehetett észrevenni….
Több mint két órája pancsol Fanni a vízben. Szerintem, ha így folytatja,úszóhártya nő az ujjai közé. Habár, otthon a sok mosogatástól sem lettem kétéltű ember,miért pont ettől mutálódna a lányom?! Ez idő alatt a hat hónapos csecsemő is lemert csúszni az elefánt ormányán,csak a sajátom nem. Az egész táv kb. másfél méter. Félelmetes. Egy hangyának,de nem egy közel négy éves gyereknek. A mama szerint nem gyáva,hanem óvatos. Aha.
Lassan vacsoraidő. Menjünk öltözni.
Ahogy elhaladtam a medence mellett, reinkarnációs emlékképeim szertefoszlottak. Ilyen fikuszfát még nem láttam. Otthon veszekednem kell anyámmal,h nem tehetek arról, h csak 16 levele maradt a növénynek,itt meg úgy burjánzik,h bozótvágóval kell levagdosni a friss hajtásokat.
Az szálloda étterméhez érünk. Hatalmas asztalokon kínálják a vacsorát. Fanni lányos,vagyis rózsaszín tányéron szeretne enni. Én bármilyenen. A kinder részlegen elsőként lányos tálon sültburgonya,csibefalatokkal. Felnőtt asztalokon válogatva egy olyan ételt választok,ami olyan,mint a túrós csusza,csak sajt van sütve a tetejére. Definom…tip boxban majd díjazom.
Persze, bármennyit is eszik az ember, a desszertnek mindig van hely. Főleg annak a kis tányérkának,amiben tejberizs lehet,csak még rá van sütve egy picikét. Kegyetlen jó!
Esti levezetésnek jó lesz egy kis séta és közben feldolgozni a mai napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése