Ma ebéd után fakultatív program. Homokszobor,vízesés,óváros, kimerülés. De addig is…reggeli és medencézés az elefántos csúszdánál.
Reggeli. Fannim nem sokat variál étkezés terén. Kizárólag lányos tányérról hajlandó enni. Mielőtt a kedves olvasó azt gondolná,h a gyermek el van kényeztetve és merőben engedékeny vagyok,jól gondolja,annyi viszont legyen mentségemre szólva,h nem én raktam ki a rózsaszín és világoskék macis tányérokat a gyermekmenük mellé! Szerencsére otthon nincs ebből vita,mivel csak nyuszis, halacskás és kis piros tálcáról lehet szó lányom részéről.
Az ételekről annyit,h első ránézésre azzal találja szemben magát a vendég,h WOW! De tulajdonképpen semmi wow, mert minden nap u.a. kis változtatásokkal. A kedvenceim: tojásos lecsó(szerintem),baklava és variációi, és az kis édes tésztájú péksütemény rózsalekvárral. El sem tudtam eddig képzelni,h hogyan lehet illatot kóstolni. Felcserélni érzékeket, és tessék. Rózsalekvár. Arra is rájöttem, h a törökök imádhatnak húst darálni. Még amiről azt hiszed messziről,h egyben megsütve és hajszálvékonyan felszeletelve, basszuss…az is előtte darálva volt és vhogy megint egyben lett és úgy lett felvágva. Csak Isten (jelenleg Allah) a megmondhatója,h miért is tesznek ilyet.
Az italok tekintetében semmi extra, csak az „aktív” medence mellett lévő gyümölcskoktélok. Facsarnak ott mindent. Ananászt,őszibarackot,banánt, dinnyét, amit csak lehet. Még, talán ha jobb nők mennek el a pult előtt és észreveszi a mixer srác, az ujját is. Ezek nagyon finomak. Természetesen ujj nélkül értem.
Van annyi időnk az indulásig,h a félnapos program előtt barbiúszógumira ráharcolva magam sodródjak a gyenge hullámokkal,amiket a medencében kreálnak a gyerekek önkívületükben.
Elnéztem az időt.Ááá… Gyors ebéd, ásványvíz magunkhoz véve,pisi és rohanás. A kedves sofőr már széles mosollyal vár minket a kapu előtt.tudoooom..majd tip box. Felpattanunk, és már kezdjük is szabadon választott kirándulásunkat. Első állomásunk a homokszobrok megtekintése Antalya-ban.
Bőröm szerint kilépve a légkondis buszból 70 fok lehet. Valójában 30 körül. Hatalmas területre rengeteg homok hozatva a hegyekből,tengerből, innen-onnan. Mert nem mindegy,h milyen minőségű alapanyaggal dolgozzák ki a mesterműveiket. A téma:HollyWood. Óriás joda,karib-tenger kalóza, jurassic parkos őslények. Még terminátor is. Egy helyi arc Fannit fotózza,amit azonnal egy matricára kreál, és fehér tányérra ragasztva örök emléket kínál a szerető szülőnek. Muszáj megvenni!Mert kinek is adhatná el?És ha már ennyit fáradt vele?....persze,lehet azt mondani,h köszi nem,de olyan cikiiii….habár,akkor sincs gond,legfeljebb Fannim képére ráragasztja a Kovács család kisfiát,aki olyan cuki és már a tányér sem megy veszendőbe.
Najó. Megvettem. Tök giccs.Tuti,h a lányom fotója alatt már vagy négy család gyereke van,mert olyan vastag az a matrica a porcelánon. Mindegy…vissza a buszba. Irány a vízesés. Kicsit fáradt vagyok a melegtől és tiszta homok a lábam.
Düden-vízesés. Hogy odáig eljuss a parkolóból, át kell keveredned a szuveníres soron, aztán egy építkezésen (parkot hoznak létre vízeséshez vezető úttal), és az öntözőrendszeren. Most már nem homokos a lábam. Saras. A vízesés szép. Persze,ahogy anyám mondja mikor hazaérek: „az ember mindig jobbra számít”. Ha nem is jobbra,csak nagyobbra. Vissza a buszba,de előtte fagyi. A helyi bagaméri Fannimmal tréfálkozik,h odaadná neki a fagyit,de úgy csinál,mintha leejtené. Ezzel azt érte el,h mégse kell a fagyi. Nem volt mókás. Idegen gyerekkel sose viccelj!:)
Letudtunk két programot. Még óváros és most szólt az idegenvezető, h hazafelé megállunk egy ajándékbolt előtt,mert a Best Reisennek ott hatalmas kedvezménye van és megfogtuk ezzel a Mindenható lábát. Haladjunk.
Óváros. Aki volt már Egerben,annak szerintem az a furcsa érzése támad,h hirtelen ott termett. Csak az arcok mások és több a kendő, szőnyeg és nazar boncuğu,vagyis Allah szeme. Na meg a kikötő.Ja?És a tenger. A többi stimmel. Fannimat kezdi kiütni ez a sok mászkálás,ígyhát a visszafelé úton már cipelnem kellett. Teljesen leizzadtam. A ruha úgy tapadt rám,mint a kóbormacska a záróvonalra. Áá..hulla vagyok. A szökőkút előtt volt a találkozó. Odaértünk,vissza a buszba. Pipa.
Hazafelé tartunk, már csak az ajándékbolt van hátra,ahol mindenki eszméletlenül jól járhat,ha ott vásárja meg az emléktárgyait. Hatalmas áruház. Belépve török édességek, beljebb haladva törölközők,legyezők, játékok, fából faragva szinte minden…óóóó..és kovácsoltvasszerű mécsestartók, amik otthon a spárban is le vannak árazva,csak itt drágább. Mintha egy bazi nagy 100 Ft-os boltban lennék. Itt tenném hozzá, h annyira megérte itt megállni,h minden négyszer annyiba kerül,mint a szálloda üzleteiben,és úgy,h már a best reisen 20 %-a is lejött belőle. Lányom már annyira fáradt,h nyűgjében rákattant egy műanyag laptopra,aminek minden gombja hangot ad vagy zenél. Naneee….egy gagyi rózsaszín legyezőben kiegyeztünk. Az lányos.
Hazafelé már nem csicsergünk annyit. Én is csak bámulok ki az ablakon. Házak…fa…fa…banánültetvény…fák..házak…fák…(kinézek a másik oldalon)…hegyek…hegyek…fák…fa…fa…házak…házak…
Megérkeztünk. Irány a zuhany, mert lemosom az út porát,aztán meg vmi vacsora.
Annyira fáradt vagyok,h kedvem sincs enni. Hiába a sok mmm..baklava...nem. Most nem kívánomL Aludni szeretnék már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése