A szokásos havi női dolgom fog jönni:S Ilyenkor jobb,ha senki nem szól semmit. Nem csodálkozik, nem ellenkezik.Ja?És nem is helyesel!
Hideg,napos reggel és éppen csak annyira csípi meg az arcom,h tudatában legyek a közelgő télnek. Olyan kívánós vagyok tegnap óta,h egyszerűen mindent felfalnék. Tulajdonképpen egy részét a hűtő tartalmának el is pusztítottam,ami nem olyan nagy szám,inkább az ételek párosítása. Libamájas pástétom nutellával, fűszeres burgonya lekvárral, tejberizs,rögtön utána pirítós, juhtúróval. Mindehhez párosul mérhetetlen nagy érzelmi kitörésem,ami csillapíthatatlan vágy,h ölelhessek és öleljenek. Tegnap egy gésa emlékirataira sírtam,ma délelőtt a Valentin nap című filmre. Késztetést érzek, h piros papírból kivágott szíveket dobáljak szét amerre járok,de szerencsére nem megyek sehova. Csak a kertben voltam.
Hátraosontam és ellenőriztem a naspolyát. Kő kemények,mert a fagy még nem csípte meg. Attól lesz olyan puha,savanykás ízű,amiért most ebben az állapotomban megvesznék és talán csillapítaná ízlelő bimbóim sóvárgását a savanyú ízért. Megsimogattam a kis diófa ágait,amit még anyám 60. születésnapjára ültettem, és átöleltem a cseresznyefát. Micsoda érzés! Ajánlom mindenkinek, h ha vissza szeretne találni önmagához, a bensőjéhez,vagy energiára van szüksége,menjen a legközelebbi parkba,vagy a kertjébe..óó..csak ki az utcára és ölelje át a legközelebbi fát. Azonnal tapasztalni fogja a hatást,ha őszintén átkarolta.
Talán még egy napig tart mérhetetlen nagy szeretetem. Aztán csak szeretek.Bizalmatlanul és nem azért,mert nem vagyok őszinte,hanem mert legbelül nem hiszem el, h igazából bárki is szeretne. Abbahagyom,mert saját magamtól is könnyezem,ráadásul egy szelet csokiért most mindent megtennék.Mi mindent?...képes leszek felöltözni és elrohanni a cukrászdába egy krémesért,egy kis pogácsáért,egy marcipánért,diós puszedliért,de csak egy kis zacskóval,oh..a málnás omlettet remélem nem felejtem el.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése