Ha megfeszülök se tudok sokáig aludni.Hiába próbálom a szemhéjamat edzeni,minduntalan visszapöndörödik a szemöldököm irányába. Persze, a sikeres emberek korán kelnek, de esetemben ez a mondás még várat magára. Ami viszont legjobb az egészben,h ilyenkor az elme szabadon szárnyalhat, az új dolgok megszülethetnek és a résnyire kinyitott ablakon becsicsergő madarakon kívül senki más nem zavarhat meg ebben az átszellemült létben. Lehetek a világomban egyedül, egyesülve a végtelennek tűnő csenddel. Ez az egy-két óra pontosan elég arra,h rendezzem a gondolataim. Amikor aztán mindent átvettem sorjában, jöhet a nap. Hétvége lévén piac,amit eszméletlenül imádok. Ízek,illatok,színek,arcok.
Első utam mindig a sajtokhoz vezet,mert nézelődés közben csipegethetek az újhagymás kecskesajtból,hozzá finom házikenyeret tördelve. Mikor azt hinném,h mindent megvettem (anyám szerint még a toronyóra lánccal is kéne),akkor hazafelé betérek a bioboltba. A krumplicukorért megveszek,meg azért a mézes szezámmagért. Mialatt én már buta fejem a csípős reggelben kiszellőztettem és bevásároltam, általában akkor szoktak az utcában elindulni a háziasszonyok. Ha tudnák.... már túl vagyok agyam reptetésében, reggeli falatozásomon, és semmi más dolgom nincs még ilyen korán,csak bekéredzkedni Fannim mellé a takaró alá,átölelni és visszaaludni. Na,ennyit a koránkelésről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése