Kígyónak lábsó,madaraknak fogsor.

Sosem felejtem el,mikor a témaköröket böngésztem és azon agyaltam,h miről is kellene,h szóljon a szakdolgozatom. Ami az egész főiskolai évek alatt igazán érdekelt.Húztam,halasztottam is rendesen. Szenvedtem vele veszettül,csapongtam a pedagógia és a pszichológiai megvilágítások között. Végül sikerült. Mikor kezembe foghattam a bekötött változatot,rém büszke voltam magamra. Pedig nálam sokkalta jobb írásokat olvastam. De mégis. Hozzátartozott ahhoz,h alkalmassá váljak a főiskola befejezéséhez. /nyelvvizsga folyamatban:)/
Egy doktori cím természetesen teljesen más. Arra az én agyam nem fejlődött ki. Valahol megrekedt a nem szarok az udvar közepére,mint a tyúk és a muffinsütés között. Csodálom is az orvosokat,mennyit képesek tanulni ahhoz,h hivatásukat gyakorolhassák minden mozzanatra figyelve,hiszen életek múlhatnak rajtuk. A jogászokat,kik paragrafusok között próbálják meg védeni azt,ami szerintük az Igaz. Mert "mindenkinek joga van független és pártatlan bíróság előtti tisztességes tárgyaláshoz".
A fogorvosomban vakon megbízom.A sebészem is egy varázsló.Doktor Bubó vicces,Dr. House szórakoztat, Chevy Chase és Dan Aykroyd-on a Kémek mint mi c. filmben pedig mindig könnyesre nevetem magam.
Viszont van egy doktor,amin annyira azért nem mosolygok.Ő a köztársasági elnökünk. A helyesírása ultraciki, a kisdoktorija pedig a VALÓDI doktorokra nézve sértő.
De amilyen gyorsan érkezett meg Dr.Schultz a faluba valójában Clouseau főfelügyelőként (Pink Panther,Peter Sellers),úgy remélem,olyan gyorsan fog távozni másik áldoktorunk, az Ál(l)amfő.

/Ők viszont biztosan kiváló doktorok: Pintér Sándor orvos,egyetemi tanár, Strilich Péter orvos,Zaránd Attila orvos,Gerencsér Géza orvos, Fülöp Tamás ügyvéd, Szebehelyi Klára ügyvéd/

Rohanás csigaháton.

Sikerült minden időmérőt átállítanom,csak Fannim hercegnős óráját hagytam ki véletlenül. Mivel hajnalban átszólt a másik szobából,h feküdjek mellé és keressem meg az alvós mackóját,ez oly mértékben kimerített,h simán visszaaludtam a plüssállatai között.
Már kezdtem ébredezni,de valahogy még visszahúzott az ágy. Teljes erőmmel ellenálltam a póni patájának és a barbie piszkafa lábai nyomásának. Ránéztem az órára és örömmel nyugtáztam,h még simán időben vagyok. Bőven ábrándozhatok még bármiről, és ahogy magamat ismerem, elképzelni való mindig van rendesen. Mikor már gondtalan világutazóként is eluntam magam álmomban,kimért lassúsággal kikeltem. Levánszorogtam az emeletről és ugyanazzal a csigatempóval összeraktam egy tejeskávét.Elvégre hova ez a rohanás? Meg kell élni minden pillanatot!
Elolvastam az üzeneteim és közben rálestem a netbook kijelzőjére. Miiiiii???Nyolc óraaaa??!! Hogy? Mi?Áááá..nem állítottam át a gyerek falióráját!Neeee...
Rohantam a fürdőszobába és minden pillanat számított.Nem volt idő megélni semmit és különben is.Mit ábrándozgatok?! Zuhanyoztam,közben fogat és hajat mostam. Basszuss...hajbalzsamot raktam magamra tusfürdő helyett. Jesszusom!
Azt hiszem,rekordot döntöttem. Sikerült 7 perc alatt végeznem. Már csak Fanni keltése és elindítása volt hátra. Úúú..az lesz a leghosszabb idő! A szobájába lépve viszont megnyugodtam. Felöltözve fogadott és még az aznapi alvósbabáját is kiválasztotta. Pedig az legalább negyedórát vesz igénybe. Imádom!!
Amit én elbénáztam,azt Fannim behozta:))
Szerintem nem csak az órát állítottam előrébb,de a lányomat is.

Sorsod egy huncut kezében.

Ahogy becsaptam magam mögött az irodaajtót éreztem,h igen. Eljött a hétvége! Alig vártam,h a végrehazaérkeztem-érzés átjárjon és semmi mást ne halljak,csak a lányom napi élménybeszámolóját és a belső hangomat. Ez számomra a Pranava,amiben fénytudatom örömteljesen napozhat:)
Ránéztem a kijelzőre és megkönnyebbültem,h a metróra már csak másfél percet kellett várnom,habár az a négy perc se lett volna egy örökkévalóság. Másnak talán ennyi időn múlik az élete.
Éreztem a süvítő szelet,ahogy a szerelvények tolták a levegőt az alagútból és tudtam,h fél óra múlva már az autóban koncertezhetek bárkivel,aki a rádióban énekel. Csupa fáradt arccal ültem csendben,elhagyva a kényszeres szemezést. Csak úgy bámultunk mindannyian kifelé a két lukon. Ha pislogtunk,azt is olyan lassan, h szinte fájt újra kinyitni a szemünket. És akkor.....
Felszállt egy lány a Nagyvárad térnél. Bordó Martens, keki kabát,rövid haj. Kicsit militaris, de a még csinos kategória. Ahogy helyet foglalt,kezdett átlényegülni a bambulós formába és utastársaimmal együtt befogadtuk a metrómeditációnkba.
A következő megállónál egy négyfős társaság lett átmeneti közlekedőpartnerünk és mivel csak a divatkatona mellett volt üresedés,helyet szorítottak maguknak. Ahogy elhelyezkedtek,a lány bakancsát észrevette a mellette ülő egyik fiú. Először csak a cipőjét nézte,aztán haladt felfelé teljesen az arcáig. Egyszerűen nem lehetett nem észrevenni,ahogy elakadt a lány szemeinél. Oly annyira megbabonázta,h elkezdett vmit hadoválni a Martensről, meg a surranójának színéről,néhány másodperc múlva talán még a pin-kódját is elárulta volna,ha a barátai nem szólnak hozzá. De úgy látszott,h nem zökkent ki teljesen, mert első látásra oda volt. A terepruházat pedig ahelyett,h környezetébe olvadt volna a lánynak, egy szempillantás alatt kivirult.A legvakítóbb keki szín lett,amit valaha láttam és úgy mosolygott a fiúra,mintha a kezét kérte volna meg.
Összesen hat megállót mentek,aztán mindannyian felálltak. Ez nem lett volna olyan nagy szám,de kiderült,h a lány is arra a helyre tart,amerre a társaság. A Sors,h ne bízzon semmit a véletlenre,még egy nagyot fékezett is a metrón,h egymásba kapaszkodhasson a pár még leszállás előtt. Azt gondoltam abban a pillanatban,h huncutkodik az Isten és nem bíz semmit a hitetlenek véletlenjére. Talán így volt,talán nem,de nem mindig kell biztonságosan kapaszkodni,az már tuti!
Az autóban Judy Garland Over the Rainbow-ját a Mindenhatónak ajánlottam.Hallgassa szeretettel:)))))))....................

Az élet iskolája.

Néha olvasok adatlapokon ilyen kiírást, miközben ezt az életen át tartó sulit valójában mindenki járja (költségtérítésen). Nem is volt nehéz gondolatban összeszednem azokat a tantárgyakat,amelyeken sokszor megbuktam és időszakonként még osztályt is kell ismételnem. Az egészben talán az a jó,h a bizonyítványosztás csak életünk végén van és nem kell elképzelni,h mi leszek,ha nagy leszek.
Hát lássuk...
Matematika.
Hamar meg lehet tanulni,mert nem olyan nehéz. Egy kezemen is simán meg tudom számolni a képmutató, önző embereket.
Biológia.
Majdnem minden férfi egy amőba. Vagy féreg. Ezt még nem tudom eldönteni,mert 5.-es tananyag.Na meg a lányoknak puncijuk van,a fiúknak pedig kukijuk:)
Irodalom.
Néha az életem egy leányregényhez hasonlít,persze tele van helyesírási hibákkal. Ilyenkor korrepetálok és legalább 100-szor leírom egymás után, h: - Soha többet nem beszélek vele!
Testnevelés.
Nem kell ahhoz megtanulnod a fejenállást és a gerendán való mérlegpozíciót,h jó legyél a szexben.
Történelem.
Az évszámokat nem tudom megjegyezni,ellenben sok más nőtársammal.Fogalmam sincs,h mikor találkoztam először a szerelmemmel, nem tartom fejben a születésnapokat sem. Egyszer anyámat októberben köszöntöttem fel. Örült neki,habár júliusban látta meg a napvilágot.
Ének-zene.
Pillanatnyi őrületeimben,mikor azt gondolom,h szeretnek, kieresztem torkomat és mély átéléssel duettezem George Michael-el,esetleg Bruce Springsteen-nek vokálozok és azt hiszem abban a percben,h meg tudnék tölteni egy stadiont a hangommal. Általában persze nem.
Lyukasóra.
Ilyenkor írom a szorgalmi feladatokat és a blogot:)

Asztali etikett,avagy a kerítést csak kanállal!

Nem gasztronómiai kalandozásomnak szerettem volna eleget tenni,hanem az egyik alapvető létszükségletemnek,az evésnek. Így hát, most kivételesen eltekintettem az apró részletektől és koncentráltam gondolatban még a rozsdás kerítésre is,csak hozzák már az ételt!
Majdnem minden asztalnál ültek. Velem szemben átlósan két pár,ahol az egyik nő villával a kezében magyarázott.Micsoda suttyó!-gondolhattam volna,de inkább a mellette ülő férfit kezdtem el félteni és vártam az első érvényes tust. En garde!
Mellettünk egy kötött pulóveres fickó töltötte ki a széket,a csaja meg neki az italt. Hanyagul hátradőlt,h hasa teljes valójában megmutatkozzon.Talán státuszszimbólumnak gondolta,mint a kocsikulcsát,amit látványosan az evőeszközök mellé hajított. Napszemüveg pedig mindenképpen maradt,mert így volt teljes a látvány.
Mögöttem egy nem is tudom hány fős vacsoravendégek foglalták el a helyüket, mert folyton mozgásban voltak. Csak akkor ültek le mindannyian,amikor kihozták a coca-colát. Az asszonyok fején hidzsáb volt,kivéve az egyetlen fiatal nőnek,aki más üdítőt is ivott.Ő rajta baseball sapka. Hiába.Erős a Nyugat hatása.
Mire megfigyeltem minden vendéget,addigra kihozták az ételt és meg kell,h mondjam, jobb volt, mint egy rozsdás kerítés:)

Királynapok.

Amikor a Hotelbe léptem,eszembe jutott a Halló,halló! és a Waczak szálló. Nem a bukott Madonnát láttam nagy didikkel és félreértés ne essék,a tulajdonos is igen kedves volt Basil Waczakkal ellentétben,de az előtér hangulata mindenképp angolosra sikeredett.

Az erkélyről kilátás a Fellegvárra,ahonnan nem csak az Igazságos király csodálhatta Dunánknak vonulatát, a látvány előtt pedig a völgyben, házakból kimagasló templom tornya,ahol a sekrestyés buzgóságának köszönhetően negyedóránként hallhattuk a harangot. Már reggel 7-től,h az a....:))

Csendes szállóvendégeink voltak,akiket csak a reggelinél láttunk. Teljes mértékben családias volt a hangulat,csak itt fogalmam se volt,h hívják a nagybácsikámat és legalább három nagymamám volt.
Napközben kellemes túrázgatással teltek óráink egészen addig,míg Fanni el nem fáradt,a szaunázás kb. 2 percig tartott,mert Fanni medencézni akart és rengeteg fagyi,mert Fanni: -"Anyaaa,már nem kéreeem!"

Hazafelé az autóban jó érzés volt visszagondolni erre a pár napra,még úgy is,h lányom ötpercenként kérdezte:-Mikor leszünk otthooon?
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá......... :D

A harminckilenc.

Mit is írhatnék a mai nap?Hm.
Mindenkinek köszönöm,h az eddigi utamon velem tartott.Legyen az családtag,barát,kedves ismerős,nagy szerelem vagy cinkostárs.Egytől-egyig mindenki itt van ebben az életemben és el sem hiszitek,de mindannyian fontosak vagytok számomra.Minden találkozás elgondolkodtatott és formált, még az is,ami csak néhány órán át tartott.
Akit pedig sosem szeretnék elfeledni,annak jól megjegyeztem a szemét,huncut mosolyát,h következő életemben el ne felejtsem.
Egy barátom szerint B-oldal vagyok a magnókazettán, más szerint nem nézek ki negyvennek. Végül is...akármilyen a külsőm, fiatal, öreg, vagy a koromhoz képest jól tartott, még mindig "csuda jól érzem magam".../Gyalog galopp/...
Közös világunkban mindenkinek boldog születésnapot!

Szembejött Hófehérkék.

Vettem a lányomnak egy óvodai váltócipőt. Rózsaszín az egész, szélén világos selyemmel szegve,a tépőzárnál kis masni,az orrán Hófehérke arcmása,a fazonja pedig teljes mértékben balerina. Szóval semmi extra:)) Csak azok mondanák,h giccses förmedvény,akik nem látták még a csillogóan fénylő,póni sportcipőt,amiben a szürke hétköznapokat vakítja Fannim.
A hozzávaló ruházatra most nem térnék ki, mivel ott is vannak Napot megszégyenítően csilli-villi holmik.
Általában hagyom gyermekem,h a stílus határait ízlelgesse és ha nagyon melléfog,akkor mindent megígérek,csak azt ne vegye fel.
A disneys lábbeliben viszont megegyeztünk. Szerintem én is örültem volna neki ennyi idősen,de sajnos,akkor még a Varázsceruza, az Egér a Marson és a Spejbl bácsi voltak inkább köztudatban.
Szerencsére, azért anyám engedett őrületeimnek és nyugatról becsempészett Burda magazinból varrta az ötévmúlvaitthonisdivatlesz ruhákat rendeléseimre.
Abban az időben azt hiszem,nagyobb döbbenetet okoztam néhányszor,mint most a lányom.
Egyébként is, hamar rájöttek az óvodában a szülők,h hol szereztem be a pink cipőt, mert két nap elteltével legalább három gyerek lábán viszontláttam.
Gyerekkoromban nem jött velem szemben a tükörképem,így büszkén csinálhattam külső megjelenésemből bohócot és bátran kereshettem önmagam egészen addig,míg el nem értem azt a szintet,h hidegen hagy,mi a trend.
Néha azért sikerül összhangba kerülnöm a naprakész megjelenéssel és véletlenül divatba jövök. Ez pedig úgy érhető el,ha megtartod anyád fiatalkorában hordott kiegészítőit, vagy megragadsz egy olyan korszakban,ami előbb,de inkább utóbb ismét felkapott lesz.

Margitsziget zsemlegombóccal.

Margitsziget.
Valahogy gyerekként kimaradt,mivel anyám az úttörővasútra volt kegyetlenül rákattanva.Még fiatalon se randevúztam a szigeten,pedig a hely tele van kíváncsi szemek elől rejtőzködő padokkal és én nem voltam egy olyan bombázó csitri,akivel az utcán irigykedve végig lehetett menni.
Felnőttként ismertem meg a helyet,ahogy sportolva futottam körbe a Dunával körbezárt határt.
Szakaszokra osztottam, megjegyeztem az épületeket, fákat, együtt fáztam télen a kacsákkal és minden alkalommal szerelembe estem Budapesttel a látványt csodálva.Ezer arca volt a tájnak.Mintha arra törekedett volna a természet,h ne unjam el a sportot. Persze,győzedelmeskedett a lustaság és megtagadtam fővárosom szívét,de azért néhanapján Fannimmal kisétálva valahogy ismét erőre kapok.
Tegnap.
A vadaskertre minden alkalommal rácsodálkozik lányom.Nem azért,mert rövid az esze és elfelejti,hanem az állatok mindig mutatnak vmi újat. A pávakakas szétterített farktollával vagánykodott most a tyúkoknak,az őzikék elterülve napoztak, a nyúl majdnem akkora lett,mint a kispóni a karámban és míg én egy jó vadas recepten kezdtem el törni az agyam ekkora hús láttán,addig Fannim a szürke gém mókás frizuráján kacagott.
Elnézegettem a közönséget. Rengeteg babakocsi,külföldi,szerelmespár,frizbit dobáló emberek kutyáknak és kisgyerekeknek,ahol a cél közös:a kifárasztás.
Itt kell igazat adnom a gyerekem apjának is,aki szerint kutyával csajozni a legjobb trükk. A nők nagy állatbarátok és míg letündérmackózva buksizzák más négylábúját,addig elindulhat az ismerkedés. Persze rengeteg nő andalgott kis ölebbel a szigeten és ahogy elnéztem,sok az állatot kedvelő férfi is,mert ezek láttán mindnek felderült az arca.
Hazafelé tartva elhatároztuk Fannimmal, veszünk neki egy görkorcsolyát és megtanítom a még lehetetlenre,közben pedig azon járt az eszem,h milyen kiskutyát vegyek az apjának ajándékba.Hátha valaki megszereti az állatot.

Nemzetközileg kusza.

Azt hittem,h ma nemzetközi nőnap,meg egyébként is jó lesz. Viszont a ki nem mondott szavak akkora gombócot formáltak torkomban, h a Gelato se tudott volna nagyobbat kenni az édes tölcsérre. Szinte belülről feszítették a szavak bőrömet.
Nőként élni jó dolog,de a fejemben lévő kuszaság egyszerűen megőrjít. Úgy lennék egyszerű, mint egy faék,akkor talán nem jutnék sokszor odáig,mint a nyuszika a porszívóval. Nem tudom,h ezt a férfi hogyan tolerálja,de csak remélni tudom,h csacska némbernek tart,akinek pillanatnyilag elment az esze,de ettől még mit sem veszített varázsából.
Persze,ha ismernénk a másikat,akkor talán tudnánk a válaszokat.Erre jó példa a miért ölted meg a nevelőapádat?Mert cikizte a bőrnadrágom éééés a kezemre ütött./lásd. Dutyi Dili/

Amatőr dallamok.

Az ecseri úti aluljáró több,mint egy metrómegálló elérhetősége Újpest felé. Három variáció a felszín elérésére lépcsőformában, az újságos és az Ifjúsági Iroda,ahol dolgozom. Célirányosan utazásra vagy hozzánk időtöltésre, információra éhesen, segítségnyújtásra. Szivárványszínű ajtónk visz némi vidámságot a föld alá,no meg a kóbor utcazenészek próbálkoznak.
Míg másnak kitörölhetetlen dallamokat ültet a fejébe egy-egy hangszer,addig én ügyeleti időmben kénytelen vagyok az egész repertoárt végighallgatni.
A szintis.
Két vaknak kinéző, Torony Étkezdében éleslátású férfiak. Hangszerűk szintetizátor,melybe 4 féle zenei szám biztosra beprogramozható, találomra kiválasztott menü használatával. Az egyik mindig úgy csinál,mintha a billentyűket ütné le,a másik pedig félig lehunyt szemmel kéri a pénzt.
Két Zámbó Jimmy szám,egy Ave Maria és egy Honfoglalás zenéje variálva.Néhány hónapos szüneteltetésekkel két éve nyomják.
A pánsípos. Perui poncsóban, furcsán csak egy személyben /máshol legalább 10-en vannak,komplett együttesként/, kitartása nem olyan nagy. Két számot szokott felváltva játszani, féléves kihagyásokkal, napi két órában. Eszméletlenül hangos tőle az egész aluljáró.
A furulyás.
A legrosszabb fajta. Kinőtt szövetnadrág, félhosszú haj, kissé átszellemült,de nem zeneileg. Pontosan azon a frekvencián muzsikál,ami a fület oly mértékben bántja,h legszívesebben én is bántanám a zenészt. Egyetlen egy dallamot játszik, rövid időn belül az idegeimen is. Ráadásul,ennek a fúvós hangszernek a dallamai úgy kúsznak be az Iroda kulcslyukán,mintha folyamatosan a fülünkbe játszana. Szerencsénkre,ő a leggyengébb láncszem.Egy óránál tovább még sosem bírta.

Ma a furulyás volt és pontosan addig,míg a türelmem tartott. Mintha tudta volna. Vagy nem volt kifizetődő a munkája. Remélem,h máshol több sikerrel jár és végleg elfelejti ennek a kis csendes naptól elzárt világnak a megzenésítését.

Orral a tavaszba,avagy arccal a szerelembe!

Ma kicsalogatott a Nap vékonyabb kabátomban,h őszintén nézzek a szemébe. Akarom én a tavaszt?- kérdezte, és közben melegen csiklandozta a fénysugár arcomat.
Csak mosolyogni tudtam és akkorát szagoltam a levegőbe,h a kis Burattino orra is kevés lenne hozzá.
Ilyenkor esek szerelembe a Mindennel és aki képes velem tartani, hiszem,h felmelegszik a szíve. Talán szerencsés is vagyok,h ebben a hónapban jöttem a világra,persze szegény anyám már biztos nem így gondolja:)Hamarosan megint több leszek egy évvel,ami az jelenti, h egyre kevesebb időm marad elvégezni a feladatom. Jól be kell osztanom azt a hátra maradt közel 30 évet. Még hőlégballonoznom kell,leszbikus kalandot megélnem,együtt cukrászdáznom öregen az Igazival,az unokámmal kacagva papírsárkányt eregetni és Hawaii partjairól bámulnom a végtelen óceánt.
Még hogy akarom e a tavaszt?! Minden virágbontást, újrakezdést,szerelmet!

Influenza.
Tanulságok:
A gyerekedet két éves kora után egyből egyetemre járasd. Így elkerülöd a hazahozott összes vírustörzset a bölcsődéből és az óvodából. Mélyülj el magadban és emlékezz,h anno mivel riogatott a nagyanyád. Kamillatea? Almaecetes gargarizálás? Nőstény gyík farka?Békanyál?! Továbbolvastam a titkos részt a dédi receptes könyvéből.Bocs.
Ami hiányzott:
Teát felszolgáló kedves házvezetőnéni,piócás ember a Bakterházból és átmenetileg a Fanninak egy kistestvér,h tudjak pihenni.
Ami nem hiányzott:
Ugye megmondtam -kifejezések bárhol a mondatban, visszahívlak és nem hívott vissza,na meg a műanyag póni lába alvás közben az oldalamban.

Influenziáció.

Az influenza első napjai:
A hangom Karády Katalin, az orrom és szám között egy vonal,mint a játékmackóknak,a sok zsebkendőhasználattól.Az étvágytalanságtól pedig kezd olyan vékony derekam lenni,mint anno Gina Lollobrigidának a Királylány a feleségem-ből.

Influenza.Nem tudom hányadik nap:
Minden egybemosódik.Tér és idő. A hangom Amanda Lear,a derekam a napi hat liter mézesteától Micimackó lett. Kedvem 10-es skálán csillagos 10-es,mert megláttam a tükörben a hajam. Folyamatosan csak nevetek.

Influenza.A kezdetre már nem emlékszem,de talán ez a VÉG:
Elment a hangom.Így most a '20-as évek némafilmjeinek ünnepelt sztárja is lehetnék. Azóta itthon is nyugisabb. Nem értem miért....:)

Kígyót,békát,lázmérőt.

Szerencsére annyira nyápic testbe születtem,h a nyavalygós történetekből sosem fogyok ki.
A szokásos óvodából hazahozott influenzával harcolok. A mostani felállás szerint 3:1 a vírus javára. A vereséget is tudni kell elviselni,így hát csak feküdtem és hagytam,h úrrá legyen rajtam a gyengeség. Felsorolni is felesleges,h milyen részem fájt.Egyszerűen mindenem. A láz úgy rázta testem,mintha az ördög táncolt volna bensőmben. Tulajdonképpen, táltos is lehetnék most már,mert olyan volt,mint egy beavatás. Már csak révbe kéne érnem.
Ha jobban leszek,kipróbálom majd a kutyán újdonsült erőmet és ráolvasok vmi mondókát. Szita szita péntek,szerelem csütörtök dob szerda. Visszafelé a napokat,ahogy a gyerekversikében is van. Hátha nem kapar többet a kertben,a betegségem pedig értelmet kap,mert csak úgy,h elkapjak egy vírust,az annyira snassz.....