Margitsziget.
Valahogy gyerekként kimaradt,mivel anyám az úttörővasútra volt kegyetlenül rákattanva.Még fiatalon se randevúztam a szigeten,pedig a hely tele van kíváncsi szemek elől rejtőzködő padokkal és én nem voltam egy olyan bombázó csitri,akivel az utcán irigykedve végig lehetett menni.
Felnőttként ismertem meg a helyet,ahogy sportolva futottam körbe a Dunával körbezárt határt.
Szakaszokra osztottam, megjegyeztem az épületeket, fákat, együtt fáztam télen a kacsákkal és minden alkalommal szerelembe estem Budapesttel a látványt csodálva.Ezer arca volt a tájnak.Mintha arra törekedett volna a természet,h ne unjam el a sportot. Persze,győzedelmeskedett a lustaság és megtagadtam fővárosom szívét,de azért néhanapján Fannimmal kisétálva valahogy ismét erőre kapok.
Tegnap.
A vadaskertre minden alkalommal rácsodálkozik lányom.Nem azért,mert rövid az esze és elfelejti,hanem az állatok mindig mutatnak vmi újat. A pávakakas szétterített farktollával vagánykodott most a tyúkoknak,az őzikék elterülve napoztak, a nyúl majdnem akkora lett,mint a kispóni a karámban és míg én egy jó vadas recepten kezdtem el törni az agyam ekkora hús láttán,addig Fannim a szürke gém mókás frizuráján kacagott.
Elnézegettem a közönséget. Rengeteg babakocsi,külföldi,szerelmespár,frizbit dobáló emberek kutyáknak és kisgyerekeknek,ahol a cél közös:a kifárasztás.
Itt kell igazat adnom a gyerekem apjának is,aki szerint kutyával csajozni a legjobb trükk. A nők nagy állatbarátok és míg letündérmackózva buksizzák más négylábúját,addig elindulhat az ismerkedés. Persze rengeteg nő andalgott kis ölebbel a szigeten és ahogy elnéztem,sok az állatot kedvelő férfi is,mert ezek láttán mindnek felderült az arca.
Hazafelé tartva elhatároztuk Fannimmal, veszünk neki egy görkorcsolyát és megtanítom a még lehetetlenre,közben pedig azon járt az eszem,h milyen kiskutyát vegyek az apjának ajándékba.Hátha valaki megszereti az állatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése