Vettem a lányomnak egy óvodai váltócipőt. Rózsaszín az egész, szélén világos selyemmel szegve,a tépőzárnál kis masni,az orrán Hófehérke arcmása,a fazonja pedig teljes mértékben balerina. Szóval semmi extra:)) Csak azok mondanák,h giccses förmedvény,akik nem látták még a csillogóan fénylő,póni sportcipőt,amiben a szürke hétköznapokat vakítja Fannim.
A hozzávaló ruházatra most nem térnék ki, mivel ott is vannak Napot megszégyenítően csilli-villi holmik.
Általában hagyom gyermekem,h a stílus határait ízlelgesse és ha nagyon melléfog,akkor mindent megígérek,csak azt ne vegye fel.
A disneys lábbeliben viszont megegyeztünk. Szerintem én is örültem volna neki ennyi idősen,de sajnos,akkor még a Varázsceruza, az Egér a Marson és a Spejbl bácsi voltak inkább köztudatban.
Szerencsére, azért anyám engedett őrületeimnek és nyugatról becsempészett Burda magazinból varrta az ötévmúlvaitthonisdivatlesz ruhákat rendeléseimre.
Abban az időben azt hiszem,nagyobb döbbenetet okoztam néhányszor,mint most a lányom.
Egyébként is, hamar rájöttek az óvodában a szülők,h hol szereztem be a pink cipőt, mert két nap elteltével legalább három gyerek lábán viszontláttam.
Gyerekkoromban nem jött velem szemben a tükörképem,így büszkén csinálhattam külső megjelenésemből bohócot és bátran kereshettem önmagam egészen addig,míg el nem értem azt a szintet,h hidegen hagy,mi a trend.
Néha azért sikerül összhangba kerülnöm a naprakész megjelenéssel és véletlenül divatba jövök. Ez pedig úgy érhető el,ha megtartod anyád fiatalkorában hordott kiegészítőit, vagy megragadsz egy olyan korszakban,ami előbb,de inkább utóbb ismét felkapott lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése