Az asztrológiában azt tanultam anno,hogy az ember életében legalább 5-6 olyan esemény van, ami halálközeli, ezért is nehéz kiszámolni, hogy hány évig is élünk. Ha belegondolok, nekem már volt vagy hat-hét, vagyis nagyon kell vigyáznom, hogy mikor lépek le a járdáról:)) Tegnap egy páran összejöttünk csajok, mindenki hozta a gyerekét. Pofa-rofa,mit veszek észre? a felvezető lépcső tetejéről szeretne lemenni az egyik barátnőm gyereke, aki épp hogy csak kúszik-mászik. Nem mertem felpattanni és odaszaladni, nehogy azt higgye a kis nyavajás, hogy most játék van. Egyszerűen felemelkedtem és abban a pillanatban már vetődtem is, mint egy amerikai focista. Na,még az egyik bokáját el tudtam kapni. Úgy remegett kezem-lábam...az anyja még este is felhívott:)azt nem mondhatom, hogy a kis Dalmának ez volt az egyik ilyen élménye, mert ő valószínűleg úgy élte meg,hogy egy felfedező útja hiúsult meg, de én 150 évet öregedtem:)

Egyszerűen nem tudok most írni,mert annyi mindenen kavarog a fejem. Fura álmaim vannak,fel vagyok pörögve, a futást is teljesen bírom, azt érzem, mintha nem sokára történne valami.Úúúú..de hülyeségek..:)..például,ebben a pillanatban azt érzem, hogy baromi álmos leszek és megyek aludni:)..és tényleg!!:)))..ááá...neeeem ..de valahogy....mittudomén..a megérzések hegyekben állnak a tudatalattimban,vagy mi...

Ma egy olyan szerkezetet láthattam, amely akkora, mint egy kisméretű mobiltelefon, és azt a célt szolgálja, hogy az öregedést késleltesse ill.megállítsa. Egy hónapban egyszer kell vele kezelni az arcbőrt, és ha teszem azt most vagyok 36 éves és ezzel a géppel elbíbelődök kb. 10 évig, akkor az arcom még mindig 36 éves marad. Hát ez remek!Míg a tekintetem üde és fiatal, addig testemen a bőrt a gravitáció csak húzza magával. Eltelik még 10 év, az arcom még mindig 36 éves, a testem viszont már olyan, mint egy frissen felfedezett múmia. és még 10 év, még tíz év, az arcom mit sem változik,ránc egy csepp se, a testem már elszáradt, mint az a fikuszbenjámin, amit mindig elfeljtek megöntözni a bejáratnál a lakásban. Riasztó!
Azthiszem,szeretném ,ha a tetőtől talpig harmóniában lennék. Ha az évek úgy látszanának rajtam, ahogy élek. Ha sokat nevetek, igen is, legyenek huncut ráncaim a szám körül és a szemem körül is bordázódjon a bőr, ahogy kacag a nézésem egy vígjáték vagy egy emberi butaság után.
Manapság rengeteg nőt látni, akiknek teljesen eltorzult vonásaik vannak, kinek a botoxtól,kinek a felvarrástól. Mint a viccben annak a kislánynak, akinek túl szoros a coffja. Be kéne látni, hogy előbb vagy utóbb mindenki megöregszik. Persze, jó lenne minél később, de könyörgöm!Bekövetkezik!Minden kornak megvan a maga szépsége és hátránya. Élni kell vele tudni.Az öregedésen kívül még sokan a halál dolgát se tudják felfogni. Késleltetni szeretnék,mintha baromi jó lenne 120 évesen élni. Én azért nem szeretnék úgy kinézni,mint joda a jediből.

Horoszkópot fejtegettem. Egy kedves barátomnak rózsaszín,bárányfelhős szerelmet ígértem erre az évre,egy ismerősömnek kitartást,magamnak pedig pozitív anyagi változást. Csak azért írtam le most, hogy jövőre legyen bizonyíték,hogy égetnivaló boszorkány vagyok...vagy ha annyit nyomok majd,mint egy kacsa.. (Gyalog-galopp)

Mindig írok a futásról,gondolom senkit nem érdekel,csak engem:)
Tegnap nem a szigeten voltunk futni sporival, hanem a Rákos-patak mentén. Letettük az autót valahol félúton, azt hajrá. Sporttárs diktálta az ütemet. Először lefutottunk a Gvadányiig (APEH), aztán vissza,majd teljesen a csömöri útig, ahol már a 73-as busz jár.Na meg vissza. Kénytelenek voltunk a bicikli úton szaladgálni, mert a nyirkos időben nagyon csúszott a fű,meg a rajta lévő avar. Mivel megszoktam, hogy a Szigeten beosztom gondolatban a pályát, így itt elég nehéz volt látni az alagút végét. Azt hittem, hogy soha nem érünk vissza.De azért kibírtam:)) Fel is próbáltam a régi ruháimat hazaérve, amik még szülés előtt voltak rám jók.Úú...feljöttek mind!És nem kényszerítettem se a nadrágot,se a szoknyát,hogy foglalják el a helyüket a testemen. Egyszerűen passzoltak.Persze, még így is olyanok,mint egy 4 személyes sátor, de ez is már haladás.)A cél, hogy olyan gazella legyek, mint Naomi Campbell.De addig is, míg ilyen fehér bőröm van és alacsonyabb testmagassággal rendelkezem,a neomagic parfümjét használom, hogy azt gondoljam ő vagyok.
Ma már a Szigeten voltunk.Tisztára őszi hangulat volt. A varjak károgtak, a Duna felett köd, pár futó kóválygott a gumipályán. Alig bírtam.Minden 5 percben alkudoztam, hogy minél kisebb kört tegyünk meg.Sporttárs hajthatatlan volt, és igaza lett. Jóleső fáradsággal szálltam be az autóba. Vagy nem bírta a szívem és útban vagyok a mennyország felé?...

Annyira nyirkos,hideg van kint, hogy teljesen csontig hatol, és közben szakad az eső. Ma egész nap színes-pöttyös gumicsizmában szaladgáltam. Tökjó.A legnagyobb pocsolyába is belegázolhattam, mint egy óvodás, akinek szigggorrúúan megtiltotta az anyja:) Természetesen ehhez a lábbelihez szoknya dukál.Egyrészt felverném a nadrágomra a vizet, másrészt,ha már kimerészkedtem ebbe a vízhatlan színkavalkádban az utcára, akkor hajrá!!Némi jókedvet kölcsönzött nekem,ebben az időben.Remélem, holnap azért már kisüt egy kicsit a nap,mert bohócnak nem minden nap szeretek öltözni:)

Este, alvás előtt támadnak a legvadabb gondolataim. Az ágy mellett kéne ülni valakinek, akinek diktálhatnék,mert reggelre mindig elfelejtem:)Lehet, hogy ezért nem lettem híres feltaláló vagy neves író?!
Persze, amennyi hülyeség keresztül megy az agytekervényeimen, nem csoda, ha szelektál a fejem. Másnapra mindig olyan vagyok,mint egy halloween-tök. Belül kong az ürességtől,kifelé világít egy halvány fény a két lukon,és idétlenül mosolyog.
Ennyi elég is lesz mára:)

Ha a kezemben lenne..

Egyre inkább azt érzem,hogy a sorsom nem én irányítom.Mert ha kezemben lenne az életutam pontos térképe, vennék egy GPS-t és beírnám,hogy a "legboldogabb utat".

Ha lehetne választani képességeket, mmm..mondjuk az összes hálivúdi filmből mazsolázhatnál,akkor Te mit szeretnél?
Én átsétálnék a falon, láthatatlan lennék és olvasnék a fejekben,mint Mel Gibson.
Na várjunk csak?A láthatatlan dolog azért egy kicsit merész,mert pucéran kéne közlekednem. A gondolatokban való olvasás is elég kemény, ha belegondolok.Lehet, hogy egy barátom se lenne...vagy hogy is van ez?Ki az, aki tulajdonképpen mindig őszinte?És miért is kéne mindig kimondani mindent, amit gondolunk?Oké,ez baromság. Akkor marad a falon átjárás. Az tényleg tuti.Pucér se vagy és vannak barátaid.
Semmiképpen nem lennék viszont pókember, mert mindig is előnytelen volt a szűk ruha a nagy fenekem miatt, és azok a ragacsos kezek?!A pompom lány is kimarad, mert állandóan meg kéne menteni vkit ...uhh..ezek a képességek csak bajjal járnak.
Maradok inkább nagyviki. A falon nem sétálok át, de van olyan ember, akinek totálisan láthatatlan vagyok akár pucéron is,és néha még ki is találom, hogy mit akar a másik. Hm. Vannak képességeim:))Jesssz!!!!

Minden történik valamiért?Mindennek megvan a miértje?És minden összekapcsolódik mindennel?
Nem vmi összeesküvés-elmélet forog a fejemben, hanem történések egymásra épülése.Teszem azt..ha nem ismerek meg vkit, akkor nem ismerem meg a barátját, akkor most nincs a lányom,aki akkor nem ül az ölemben és nem hallgatjuk az egyszervolt.hu-n a kaláka együttes nandu-ját és nem tudom meg,hogy ez egy baromi jó szám:)
Vagy csak sodródunk az árral? Vagy van kijelölt sorsunk?Az asztrológia szerint igen. Lehetnek kis változások, de nagy vonalakban beteljesedik a jóslat. De hát akkor hol a szabad akarat?
Azt hiszem, én úgy élek, hogy sodródok...aztán utólag meg mosolygok, hogy áááá...na ez ezért volt?naszép:)ez meg ezért történt?úúú... aztán van olyan is,amikor érzed, hogy ezzel az emberrel még találkozni fogsz...nem most, vagy egy hét múlva, hanem lehet, hogy 50 év múlva. Najó. Ötven év múlva nem,mert addig már nem is élek,de mondjuk 30 év múlva kb. ...túl zavaros vagyok...nem érdemes időt pazarolni rá...de akkor miért jut eszembe bizonyos embereknél?..hülyeség..felejtsük el.

Eszembe jutott egy könyv. A címe:9 és fél hét. Filmet is készítettek belőle, de az semmi a könyvhöz képest. Igaz történet egy nőről,aki olyan szinten a hatása alá kerül a faszinak, hogy a végén megkattan. Persze, a filmre vitt változatán nem viszi az őrületbe Kim Basingert Mickey Rourke,pedig akkor még volt foga.
Így jellemzi egy filmes oldal:"A szélsőségek korábban lappangó kiélésére tett tudatos kísérlet a férfi részéről, és kivételes élmény a gátlásait levetkőző, teljes odaadással felkínálkozó nő számára."
Kár, hogy a film nem hozta vissza igazán a könyvet, hanem vmi hálivúdi izét kreáltak belőle.
Megyek megkeresem..biztos lent van a nappaliban vmelyik polcon...

Majd egy hete nem voltam futni,de ma nagyon jól esett. Tele voltam energiával, habár a lábam nem ezt mondaná. A budai oldalon szoktunk kezdeni. Az agyamban mindig az van, ha ezt a részt lefutottam, akkor már a pesti oldal könnyebb lesz. A Dunán még mindig kóbor jégtáblák, de már olyan átlátszóak, mint a tükör. Az idétlen sirályok meg csak utaztatják magukat a sodrással a vízen. Amikor aztán úgy érzik, hogy túl messzire mentek,visszarepülnek és kezdik az egészet elölről. Közben sporival mindig dumcsizunk, ígyhát hamar a Margit-hídhoz érünk. A kanyarnál csövik tanyáznak. Már nem látom a karácsonyfájukat. Elmúlt vízkereszt?Vagy amit akartok? Borozgatnak, szemem sarkából figyelem őket. Na,már a pesti rész. Ezt több szakaszra osztom. Leheletnyi emelkedő, elhanyagolt teniszpálya, sötét rész (este nincs megvilágítva, szóval olyan szatírok szentélye,de még sosem volt szerencsém szexuális felkérésre),aztán a vadas park (büdi park), romok, szálloda, kút (egy díszes ivókút), sprintrész (ahol még utoljára begyorsíthatsz,de már úgysem, bírsz), és újra a parkoló, ahonnan elindultunk. Ha ilyen szakaszokra bontod, akkor sokkal könnyebb, mert már csak ezt kell kibírni,aztán már csak azt és így tovább stb...és miközben a szakaszokat próbálom letudni, dumázgatunk, röhögünk másokon,magunkon,főleg magunkon,tömjük a fejünket hülyeségekkel, és a táv végére mégis úgy érzem, hogy teljesen kiürült aggyal, tiszta tudattal folytathatom a napot.
Remélem tavasszal kibővül egy új sporttárssal a csapat, de talán nem is tehet mást, mert állandóan küldöm neki az sms-t:) Szeretném átadni ezt az euforikus érzést, amikor annyira elfáradsz, hogy már jóóóó...Elfáradsz, mint szeretkezésnél, de jobb, mint egy rossz dugás.Habár,vki szerint nincs rossz dugás,mert elmentél,nem?Nahát akkor??

Ha úgy tetszik,ma is megkísértett az ördög. Azt mondja a szomszéd. Lépjek be vmi vásárlási hálózatba,és kapok részesedést. Ha én is beléptetek további embereket, akkor utánuk is kapok részesedést. Úristen! Megint egy csomó pénzt kereshetnék úgy, hogy a kislábujjam körmét se kéne mozdítanom. Az egyik barátnőm azt mondta, hogy azért akar belépni egy ilyen hálózatba, mert látja azokat, akik már ezt csinálják, hogy milyen jól élnek, és ő is így akar eztán élni, és nem szeretne dolgozni, hanem plázákba flangálni a gyerekeivel egész nap gondtalanul. Oké,rendben. De kérdem én. Senkinek sem a munka, hogy vmi olyansmivel foglalkozzon, amit szeret és esetleg a társadalom hasznára váljon? Persze, minél kevesebb gondot magam után hagyni és mégtöbb időt a mellett a gyerekemmel tölteni az jó dolog. De megőrülnék,ha semmit sem kéne csinálnom...azt hiszem...

Tájékozódtam a neten, hogy milyen táplálékkiegészítőket árulnak a piacon. Tök ugyanaz mindegyik. Persze, most szarabbul érzem magam, mióta a szervezetem egy nulla.A szabadgyökök vígan elvannak a testemben,mert egy deka antioxidáns sincs,aki gátat szabna nekik. Ráadásul,ha így élek tovább,akkor előbb utóbb 36 évesen úgy fogok kinézni, mintha annyi is lennék. Eddig pedig egész jól elvoltam. Kijárok futni a Szigetre, utánna baromi jól érzem magam, reggelente a tükörben kb. egy 27-28 éves csaj néz vissza rám, laszámítva, ha előző napi sminket nem törlöm le. Akkor kicsit Adams family-s,de az korigálható. Imádok jókat enni,inni, nem nézve a tápanyagértéküket. Na majd holnaptól...megyek vacsizni.Vagy már azt sem lehet késő este?!

na ma egy érdekes dolog történt velem. Egy barátnőm elhívott egy antioxidáns-állapotfelmérése. 1500 Ft-ba került,így azt gondoltam, hogy egy délelőtti programot megér:)
Egy csilli-villi modern csupaüveg épületet képzelj el. Olyan igazi öltönyös fasziknak, csajoknak való hely. Beléptető rendszer kártyával!Amit a kijáratnál vissza kell adni!!:))Na mindegy..szóval a hely komoly. Mikor felértünk az emeletre (csupatükör-szőnyegpadlós) lifttel, már a folyosó tele volt emberekkel. Barátnőm húzott magával, hogy siessünk, mert kezdődik.(Magamba: Mi kezdődik?Nem megmérjük az oxidánsaimat és megyünk?Mi kezdődik?) egy kis teremben találtam magam, telezsúfolva emberekkel. Kezdődik:)Pssssssz....(telefonokat kikapcsolni)....tsss..
Egy öltönyös faszi kezd beszélni, közben kattintgat a kivetítőre. Elmondja, hogy ez a szkenner, amivel vizsgálnak, világszabadalom. Húúúhaaaa....egy egy kicsit ismerősen cseng!!Az oriflame-s ismerősöm is minden kenceficére ezt mondja...na mindegy,,hallgatom tovább.Nem is tehetnék másképp,mert körülöttem a sok tágranyitott szájú érdeklődő ember.Oké.Énis figyelek. A beszéd lényege végül is az, hogy ez gép lesz a jövő, és ez az egyetlen egy Nobel-díjas ketyere, ami valóban le tudja ellenőrizni, hogy Te tényleg jó táplálékkiegészítőt használsz e.Ja?És mennyire sok pénzt lehet vele keresni. Nem kell mást tenned, csak használni, terjeszteni és végül lapátolni a szép kis summát. Közben azon jár az eszem, hogy anyu odaadja e Fannimnak a joghurtot, amit kikészítettem, és hogy ki lesz sírva a szeme, mikor hazaérek? Tisztába tudja tenni a gyereket anyám?Na mindegy...közben az előadásnak vége. Megyünk antioxidáns mérni. Mármint az enyémet. a szerkezet úgy néz ki, mint egy kenyérpirító. Csak azzal megégeted magad, ha sokáig rajta van a tenyered, ez meg megállapítja, hogy tartós tejet már ne vegyél. Viszont vegyél táplálékkiegészítőt tőlük, és ha még több pénzed van, akkor lépjél be a csapatba és kaszáld le a többieket. De minél előbb, mert a piac terjed és te lemaradsz.Az antioxidás mérése után elmentünk a mom-parkba kávézni.A barátnőm ismerősei, mind sikersztorikkal tűzdelve.Mindegyiknek menő autó, hatalmas lakás és egyik sem hitt ebben a szerkezetben és láss csodát!! most ebből élnek.A táplálékkiegészítőkről egy szó nem esett,azt sem mondták, hogy használják. Ja?De egy nő is volt köztük. Az mondta, hogy ilyen jó,meg olyan jó és a ránctalanítója egy csoda!Csodaaaa?ŰJesszuss!Akkor hogyan nézett ki az előtt??Na hallgatom tovább, közben kértem egy habos capuccinót két(!!) cukorral, mert fogyózom,közben kekszet majszoltam,természetesen körülöttem leforrázott zöld teák, cukor nélküli kávék.(Egyébként, a kávé sem egészséges akkor már.) Dumaduma...és csak azt veszem észre magamon, hogy már engem is megrészegít a sok történet,habár eddig én azt gondoltam, hogy boldog ember vagyok. Van saját házam, van egy gyönyörű gyerekem, munkám, stb. ..boldog vagyok.Eddig!Közben ahogy a gondolataim kavarognak a fejemben, fél füllel még mindig a sztorizásokat hallom, és elcsípek egy vicces mondatot, hogy úúú...amikor még nem ezt csináltam, akkor egy szakadt kocsim volt, dde most már...Úristen!Nekem még kocsim sincs...teljesen átvettem a szavaikat.Hazafelé már azon járt az eszem, kit tudok bevonni ebbe a bizniszbe.
Hazaérve Fannikám a nyakamba ugrott, úgy várt már, mint a messiást,anyám nem tette tisztába,a játékokat is elunta és a dagadt macskánk se volt már olyan érdekes, mint reggel, mikor leadtam a lányom.
Számadást végeztem, hogy kit érdekel a dolog. Felhívtam egy csomó ismerősömet, barátomat. Nagy részüknek nincs ennyi pénze, mások nem hisznek benne, vki meg most vesztette el a munkáját. Kezd az agyam tisztulni. Mi ez a hülyeség?Viki,megörűltél?mi bajod?Dehát a tuti üzlet! Rengeteg pénz!Őrület....közben estére már tisztábban látok...Lefektettem a lányom, vettem egy forró zuhanyt.Ellazultam. Most láom csak igazán, hogy mennyire is egy gyarló,önző ember vagyok. Elkábít néhány jó szó,kifordulok önmagamból.Úúúú....Akiket felhívtam egyébként,annyira örültek, hogy hallották a hangom, hogy beszélgettünk, meg is beszéltem egy csomó találkozót, de ha eljönnek hozzám, eszem ágában se lesz sikersztorikat meg szkennerekről dumálni. Nagyrészt a barátaim, kedves ismerőseim. Nem akarom elveszíteni őket. Vége:)

Annyira nincs semmi kedvem ebben a hidegben...majd tavasszal kibújok a lakásból, mint medve a barlangjából:)..na meg egy kedves ismerősömnek címzett mottó:"Miért van az,hogy a szerelem első pillanatát nem mindig ismerjük fel, de azt mindig tudjuk, hogy mikor van vége!"
Ennyi mára.

Néha félelemmel tölt el, hogy biztos jó világra jött a lányom?Nem csak a magam önzőségére szültem?Egyáltalán az,ha valaki gyereket vállal?Nem tudom.
Olyan jó hozzábújni,érezni, ahogy a kis teste szuszog (ha megvan fázva, csörög-zörög). De ez is csak azt igazolhatja, hogy önös érdekek ezek?és milyen élete lesz? Jóó.. elnagyolom, de itt ez a gáz dolog. a környezetszennyezés, a betegségek, csalódások...habár vannak örömök, csipogó madarak és eső után a szivárvány. Najólvan. Azt hiszem, jó helyre "pottyantottam".
Mindenesetre, megtanítom neki, hogy fontos a szelektív hulladékgyűjtés (egy barátom szerint úgyis egybeöntik),az alternatív energiafelhasználás, és sokkal egészségesebben étkezzen, mint az anyja:)
Jövőhéten megyek egy vizsgálatra, hogy milyen állapotban van a szervezetem. Most baromi jól érzem magam, de ezt csak kívülről látom, ha tükörbe nézek. Viszont, ha valaki belülről kuksolna kifelé nagyvikiből, lehet, hogy elhányná magát. Amennyi édességet és kakaót magamba töltök, biztos a szerveim segítségért kiálltanak. Dehát azt sem hallja meg senki!!Mert a zsírom is olyan vastag, hogy letompítja a hangokat.Ígyhát,marad a műszeres vizsgálat. Vettem halat meg egy zacskó zöldségmixet. Vagy ez jövőhétig már nem változtat?

Tegnap el kellett mennem abba hitvány tescóba, mert ott van még valamennyi válaszék a diabetikus édességekből. Közben ezt is kell venni, meg azt is, és júúúj ez nincs is otthon (eddig se volt), és jaj de jó, hogy látom, mert legalább akkor most kipróbálhatom, hogy így milyen íze lesz ennek meg annak. Szóval..megint felpakolva indultam haza, pedig csak gy doboz bonbonért indultam el. Farkasordító hideg, a vállam majd leszakad a csomagoktól, és csak arra tudtam koncentrálni, hogy átérek e azon a zebrán, ami pont akkor váltott zöldre. Egyszer csak elém toppan egy fiatal nő. Tisztán és teljesen normálisan volt felöltözve,de az arca olyan szomorúnak tűnt. Azt szerette volna, ha vennék neki egy kiló burgonyát.Tehát nem pénzt, vagy némi aprót, vagy csak úgy segítsek neki,mert éhezik,hanem konkrét elképzelése volt. Vagy receptje. Na mindegy,,
Abban a pillanatban nem is fordult meg a fejemben, hogy talán koldus lehet és pénzt akar vmilyen úton-módon kicsikarni belőlem, hanem azt éreztem, hogy ez egy anya, aki a gyerekének nem tud mit adni. Egyébként,mióta gyereken van, sokkal jobb szívű lettem:)..hol is tartottam?Szóval volt ez a teljesen konkrét kérdése.Erre azt válaszoltam, hogy én vissza nem megyek oda, de adok pénzt és vegye meg. Boldogan elfogadta, és nagyon szépen megköszönte. Végül (akkor esett le, hogy szerintem ez pénzlehúzos koldul lehetett, csak egy vadiúj trükkel) közölte, hogy még nem veszi meg a krumplit, hanem gyűjt hozzá:))
Mihez gyűjt? Egy zsák burgonyára gondolt? Vagy a recept többi hozzávalájára? Hihetetlen.
Én meg egy pillanatig annyira elérzékenyültem, és magamra tudtam csak gondolni, hogy milyen lenne, ha én lennék ilyen helyzetben.
De megérdelmem. Mert itt is csak magamra gondoltam, hogy ÉN!ÉN!ÉN! Ha Én velem történne ilyen. Natessék. Aki ilyen önző, tele egóval, az jobb,ha nem is szól egy szót se.
Ahogy hazafelé bandukoltam,néha hátranéztem, de még mindig ott állt a nő és gyűjtötte a burgonyához valókat, vad idegen embereket zaklatva. Nem éreztem becsapva magam, pedig teljesen átvert. Úgy mosolyogtam, mint egy gyengeelméjű. így jártam..

Névnapomra kaptam egy könyvet. Faragó Melinda írta, a címe pedig:Szenvedélyek forró ketrece. Tartalmaz egy cd-t is ,de az már annyira nem érdekel.
Ez a nőci élt egy családban, két gyerekkel és egy csodálatos férjjel, mígnem egyszer rájött, hogy a férfiak mind egyformák:)))..vagyis,megcsalta. Totál összeomlott, és a rózsaszínű lufi kipukkadt. Eddig elég uncsi volt,mert a nők 99,9999 %a már ilyet átélt.
Ez az írónő egy pszichológus, és próbálta magyarázni a bizonyítványt saját magának tanulmányai által összeszedett tudásával. Meg az olvasónak is:) szerencsére, számomra nem volt érthetetlen, mert 4 éven keresztül tanultam pszichológiát, vagyis olyan volt, mintha azokon az órákon lettem volna. Rá mutatott arra, hogy a férfi,vagy nő azért féreg, vagy nem féreg, mert az anyja hasába is érhette olyan trauma, ami a későbbi személyiségében torzulást okozott. Mit anyja hasában?! Teljesen kamasz korunkig érhet minket mindenféle sokkhatás, és csak a szüleinnek, a környezetünknek vagy a vak szerencsének köszönhetjük, ha nem leszünk neurótikusok,szexmániákusok,esetleg frigidek. Ráadásul ,nem kell sajnálni se a megcsaltat, a megcsalót és a szeretőt, mert egyik sem normális, és az életünk folyamán mindannyian leszünk ezek vagy azok,kivétel nélkül.
Részletesen kitér arra, hogy ki számít perverznek, és itt hála Istennek megnyugodhatok, hogy határeset vagyok:)))
Viszont mindenkori párválasztásaim egyenlőek a nullával,mivel a lánygyermekek tudat alatt mindig a saját apjukat keresik a párjukban. Bár úgy lett volna eddig!!Akkor már egy ezermester barkácsolna hátul a sufniban.
Viszont igaza van abban,. miszerint a férfiakban először a testi vonzódás, aztán az érzelmi, majd az értelmi szint alakul ki, míg a nőben először a értelmi, érzelmi és legutoljára a testi vonzódás jön létre. Vagyis pont fordítva.
Százszor is megismétli, hogy a nem bűn az önkielégítés és hogyan is jutunk el a csúcsra. Jesszsom!Szeintem,ezt saját magának magyarázta.
Mindegy,, végsősoron nem rossz könyv,de aki tiszában van a testének minden zeg-zugával és elfogadja minden egyes porcikáját, annak gondja nem lehet e téren.

Minél lejjebb,annál feljebb.

Ma elgondolkodtatott egy barátommal való msn-ezésen.
Mennyire lehet az ember elkeseredve ahhoz, hogy azt mondja, ennél nincs lejjebb, vagy nem jöhet rosszabb. Háááát...én kb. 10 éve voltam így.
Tartós kapcsolatban éltem (5 év), hatalmas házban, pénzem nagyon sok volt, de időm kevés, mert 3 üzletet vezettem. Aztán egyszer csak mindent felrúgva, csak a ruháimat összepakolva hazaköltöztem. Belevágtam a húgommal egy új üzletbe,és elkezdtem mindent elölről. Rá három hónapra,apám hirtelen meghalt, majd ezt követően 3 hónapra a húgom öngyilkos lett, két kisgyereket hátrahagyva. Nehogy elkeseredjek, a családi házunk tetőszerkezete olyan szinten beázott, hogy két emeleten keresztül folyt a víz, majd egy hónapra,a másik lakásunk teteje leszakadt. Volt egy nyaralónk is, amin olyan károkat okozott az albérlő, hogy áron alul tudtam csak eladni. Ráadásul, a bátyám és a sógorom is a nyakamon lógott, hogy fizessem ki őket.
Szóval a családom nagyrésze meghalt, pénzem semmi, munkám alig, és egy kétségbe esett anyám,aki akkor nyugtatókon élt, mert a biztos egzisztenciához szokott életét felváltotta vmi teljesen bizonytalan élet.
Totálisan összeomlottam. Csak magamra számíthattam. Teljesen lecsupaszítva álltam,anyagilag, egyedül, egót elveszítve.Azt gondoltam, nincs tovább.Pedig innen szép nyerni:))!!
Akkor éltem igazán. Felébredtem. A "katasztrófa" után egy évvel sikerült mindent helyreállítanom. Eladtam a nyaralót, helyrehozattam a házat, új munkahelyem lett, elkezdtem iskolába járni és anyám nyugtatóit is sokadszori rábeszélésre lecsökkentettem vele.
Ha történik velem bármilyen rossz, nem tudok annyira haragudni bárkire, vagy kétségbe esni. Pedig történt azóta a tíz év óta is sok rossz dolog az életemben. Csalódások, a lányomnak sérülése, anyagi problémák. De valahogy nem is tudom. Minden kis hülyeséget értékelek, az emberi butaság meg egyenesen szórakoztat. Egy darabig:))

Lágy fenék,kemény szív.Vagy jobb lenne fordítva?

Ma nagyon hideg volt a Szigeten, a fenekem kőkeményre fagyott.Még jobban fel kellett volna öltözzek, de én sem vagyok normális. Ráadásul, még lábsúlyokat is tettem a bokámra, ami azt eredményezte, hogy félúton már teljesen begörcsölt a vádlim. Kicsit olyan lehetett, mint Szicíliában, mikor betonba öntik az árulók lábát és bedobják a tengerbe:))Orsi át is vette tőlem.Ezt követően már úgy éreztem, mintha suhannék a levegőben, olyan könnyűnek éreztem magam. Ma nagy kört mentünk.Egyet. Egyetlen egyet. Úúú..ez is elég volt. A margit-hídi sarkán a Szigetnek, ott kuporogtak össze a hajléktalanok. Még karácsonyfájuk is van. Borzasztó élet lehet az övék. Teljes közönnyel futunk el előttük, habár a sporim mindig mondja, hogy kihoz nekik vmi kaját.
Akik a gumipályán futnak, drága sportmezekben, figyelve a légzést, gondolva az egészséges táplálkozásra, önmagával törődve,és ott vannak,akik koszos és büdös takaróba burkolóznak, hogy meg ne fagyjanak,gondolva bármilyen táplálkozásra, nem törődve önmagukkal. Én, mint szociálpedagógus,aki ezt tanulta.Szégyellem magam, mert oda kéne mennem és beszélnem kéne velük. Nincs bátorságom?Vagy csak egyszerűen nem akarok?Nem érdekelnek?Azt hiszem,mind együtt.
Egy érzéketlen nagy seggű csaj vagyok, akit jobban érdekel, hogy milyen módszerrel menne le 10 cm a fenekéről, mint az, hogy milyen megoldást tudnék nyújtani számukra,hogy jobb életük legyen. Nem arra gondolok, hogy odamennék és adnék vmennyi pénzt, hanem némi alternatívát és konkrét segítséget életük megváltoztatására. Hétfőn felhívom a menhely alapítványt. Hátha segítenek..