Mindig írok a futásról,gondolom senkit nem érdekel,csak engem:)
Tegnap nem a szigeten voltunk futni sporival, hanem a Rákos-patak mentén. Letettük az autót valahol félúton, azt hajrá. Sporttárs diktálta az ütemet. Először lefutottunk a Gvadányiig (APEH), aztán vissza,majd teljesen a csömöri útig, ahol már a 73-as busz jár.Na meg vissza. Kénytelenek voltunk a bicikli úton szaladgálni, mert a nyirkos időben nagyon csúszott a fű,meg a rajta lévő avar. Mivel megszoktam, hogy a Szigeten beosztom gondolatban a pályát, így itt elég nehéz volt látni az alagút végét. Azt hittem, hogy soha nem érünk vissza.De azért kibírtam:)) Fel is próbáltam a régi ruháimat hazaérve, amik még szülés előtt voltak rám jók.Úú...feljöttek mind!És nem kényszerítettem se a nadrágot,se a szoknyát,hogy foglalják el a helyüket a testemen. Egyszerűen passzoltak.Persze, még így is olyanok,mint egy 4 személyes sátor, de ez is már haladás.)A cél, hogy olyan gazella legyek, mint Naomi Campbell.De addig is, míg ilyen fehér bőröm van és alacsonyabb testmagassággal rendelkezem,a neomagic parfümjét használom, hogy azt gondoljam ő vagyok.
Ma már a Szigeten voltunk.Tisztára őszi hangulat volt. A varjak károgtak, a Duna felett köd, pár futó kóválygott a gumipályán. Alig bírtam.Minden 5 percben alkudoztam, hogy minél kisebb kört tegyünk meg.Sporttárs hajthatatlan volt, és igaza lett. Jóleső fáradsággal szálltam be az autóba. Vagy nem bírta a szívem és útban vagyok a mennyország felé?...