Ma nagyon hideg volt a Szigeten, a fenekem kőkeményre fagyott.Még jobban fel kellett volna öltözzek, de én sem vagyok normális. Ráadásul, még lábsúlyokat is tettem a bokámra, ami azt eredményezte, hogy félúton már teljesen begörcsölt a vádlim. Kicsit olyan lehetett, mint Szicíliában, mikor betonba öntik az árulók lábát és bedobják a tengerbe:))Orsi át is vette tőlem.Ezt követően már úgy éreztem, mintha suhannék a levegőben, olyan könnyűnek éreztem magam. Ma nagy kört mentünk.Egyet. Egyetlen egyet. Úúú..ez is elég volt. A margit-hídi sarkán a Szigetnek, ott kuporogtak össze a hajléktalanok. Még karácsonyfájuk is van. Borzasztó élet lehet az övék. Teljes közönnyel futunk el előttük, habár a sporim mindig mondja, hogy kihoz nekik vmi kaját.
Akik a gumipályán futnak, drága sportmezekben, figyelve a légzést, gondolva az egészséges táplálkozásra, önmagával törődve,és ott vannak,akik koszos és büdös takaróba burkolóznak, hogy meg ne fagyjanak,gondolva bármilyen táplálkozásra, nem törődve önmagukkal. Én, mint szociálpedagógus,aki ezt tanulta.Szégyellem magam, mert oda kéne mennem és beszélnem kéne velük. Nincs bátorságom?Vagy csak egyszerűen nem akarok?Nem érdekelnek?Azt hiszem,mind együtt.
Egy érzéketlen nagy seggű csaj vagyok, akit jobban érdekel, hogy milyen módszerrel menne le 10 cm a fenekéről, mint az, hogy milyen megoldást tudnék nyújtani számukra,hogy jobb életük legyen. Nem arra gondolok, hogy odamennék és adnék vmennyi pénzt, hanem némi alternatívát és konkrét segítséget életük megváltoztatására. Hétfőn felhívom a menhely alapítványt. Hátha segítenek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése