Majd egy hete nem voltam futni,de ma nagyon jól esett. Tele voltam energiával, habár a lábam nem ezt mondaná. A budai oldalon szoktunk kezdeni. Az agyamban mindig az van, ha ezt a részt lefutottam, akkor már a pesti oldal könnyebb lesz. A Dunán még mindig kóbor jégtáblák, de már olyan átlátszóak, mint a tükör. Az idétlen sirályok meg csak utaztatják magukat a sodrással a vízen. Amikor aztán úgy érzik, hogy túl messzire mentek,visszarepülnek és kezdik az egészet elölről. Közben sporival mindig dumcsizunk, ígyhát hamar a Margit-hídhoz érünk. A kanyarnál csövik tanyáznak. Már nem látom a karácsonyfájukat. Elmúlt vízkereszt?Vagy amit akartok? Borozgatnak, szemem sarkából figyelem őket. Na,már a pesti rész. Ezt több szakaszra osztom. Leheletnyi emelkedő, elhanyagolt teniszpálya, sötét rész (este nincs megvilágítva, szóval olyan szatírok szentélye,de még sosem volt szerencsém szexuális felkérésre),aztán a vadas park (büdi park), romok, szálloda, kút (egy díszes ivókút), sprintrész (ahol még utoljára begyorsíthatsz,de már úgysem, bírsz), és újra a parkoló, ahonnan elindultunk. Ha ilyen szakaszokra bontod, akkor sokkal könnyebb, mert már csak ezt kell kibírni,aztán már csak azt és így tovább stb...és miközben a szakaszokat próbálom letudni, dumázgatunk, röhögünk másokon,magunkon,főleg magunkon,tömjük a fejünket hülyeségekkel, és a táv végére mégis úgy érzem, hogy teljesen kiürült aggyal, tiszta tudattal folytathatom a napot.
Remélem tavasszal kibővül egy új sporttárssal a csapat, de talán nem is tehet mást, mert állandóan küldöm neki az sms-t:) Szeretném átadni ezt az euforikus érzést, amikor annyira elfáradsz, hogy már jóóóó...Elfáradsz, mint szeretkezésnél, de jobb, mint egy rossz dugás.Habár,vki szerint nincs rossz dugás,mert elmentél,nem?Nahát akkor??