Ma elgondolkodtatott egy barátommal való msn-ezésen.
Mennyire lehet az ember elkeseredve ahhoz, hogy azt mondja, ennél nincs lejjebb, vagy nem jöhet rosszabb. Háááát...én kb. 10 éve voltam így.
Tartós kapcsolatban éltem (5 év), hatalmas házban, pénzem nagyon sok volt, de időm kevés, mert 3 üzletet vezettem. Aztán egyszer csak mindent felrúgva, csak a ruháimat összepakolva hazaköltöztem. Belevágtam a húgommal egy új üzletbe,és elkezdtem mindent elölről. Rá három hónapra,apám hirtelen meghalt, majd ezt követően 3 hónapra a húgom öngyilkos lett, két kisgyereket hátrahagyva. Nehogy elkeseredjek, a családi házunk tetőszerkezete olyan szinten beázott, hogy két emeleten keresztül folyt a víz, majd egy hónapra,a másik lakásunk teteje leszakadt. Volt egy nyaralónk is, amin olyan károkat okozott az albérlő, hogy áron alul tudtam csak eladni. Ráadásul, a bátyám és a sógorom is a nyakamon lógott, hogy fizessem ki őket.
Szóval a családom nagyrésze meghalt, pénzem semmi, munkám alig, és egy kétségbe esett anyám,aki akkor nyugtatókon élt, mert a biztos egzisztenciához szokott életét felváltotta vmi teljesen bizonytalan élet.
Totálisan összeomlottam. Csak magamra számíthattam. Teljesen lecsupaszítva álltam,anyagilag, egyedül, egót elveszítve.Azt gondoltam, nincs tovább.Pedig innen szép nyerni:))!!
Akkor éltem igazán. Felébredtem. A "katasztrófa" után egy évvel sikerült mindent helyreállítanom. Eladtam a nyaralót, helyrehozattam a házat, új munkahelyem lett, elkezdtem iskolába járni és anyám nyugtatóit is sokadszori rábeszélésre lecsökkentettem vele.
Ha történik velem bármilyen rossz, nem tudok annyira haragudni bárkire, vagy kétségbe esni. Pedig történt azóta a tíz év óta is sok rossz dolog az életemben. Csalódások, a lányomnak sérülése, anyagi problémák. De valahogy nem is tudom. Minden kis hülyeséget értékelek, az emberi butaság meg egyenesen szórakoztat. Egy darabig:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése