Tegnap el kellett mennem abba hitvány tescóba, mert ott van még valamennyi válaszék a diabetikus édességekből. Közben ezt is kell venni, meg azt is, és júúúj ez nincs is otthon (eddig se volt), és jaj de jó, hogy látom, mert legalább akkor most kipróbálhatom, hogy így milyen íze lesz ennek meg annak. Szóval..megint felpakolva indultam haza, pedig csak gy doboz bonbonért indultam el. Farkasordító hideg, a vállam majd leszakad a csomagoktól, és csak arra tudtam koncentrálni, hogy átérek e azon a zebrán, ami pont akkor váltott zöldre. Egyszer csak elém toppan egy fiatal nő. Tisztán és teljesen normálisan volt felöltözve,de az arca olyan szomorúnak tűnt. Azt szerette volna, ha vennék neki egy kiló burgonyát.Tehát nem pénzt, vagy némi aprót, vagy csak úgy segítsek neki,mert éhezik,hanem konkrét elképzelése volt. Vagy receptje. Na mindegy,,
Abban a pillanatban nem is fordult meg a fejemben, hogy talán koldus lehet és pénzt akar vmilyen úton-módon kicsikarni belőlem, hanem azt éreztem, hogy ez egy anya, aki a gyerekének nem tud mit adni. Egyébként,mióta gyereken van, sokkal jobb szívű lettem:)..hol is tartottam?Szóval volt ez a teljesen konkrét kérdése.Erre azt válaszoltam, hogy én vissza nem megyek oda, de adok pénzt és vegye meg. Boldogan elfogadta, és nagyon szépen megköszönte. Végül (akkor esett le, hogy szerintem ez pénzlehúzos koldul lehetett, csak egy vadiúj trükkel) közölte, hogy még nem veszi meg a krumplit, hanem gyűjt hozzá:))
Mihez gyűjt? Egy zsák burgonyára gondolt? Vagy a recept többi hozzávalájára? Hihetetlen.
Én meg egy pillanatig annyira elérzékenyültem, és magamra tudtam csak gondolni, hogy milyen lenne, ha én lennék ilyen helyzetben.
De megérdelmem. Mert itt is csak magamra gondoltam, hogy ÉN!ÉN!ÉN! Ha Én velem történne ilyen. Natessék. Aki ilyen önző, tele egóval, az jobb,ha nem is szól egy szót se.
Ahogy hazafelé bandukoltam,néha hátranéztem, de még mindig ott állt a nő és gyűjtötte a burgonyához valókat, vad idegen embereket zaklatva. Nem éreztem becsapva magam, pedig teljesen átvert. Úgy mosolyogtam, mint egy gyengeelméjű. így jártam..