2009. január 13., kedd

na ma egy érdekes dolog történt velem. Egy barátnőm elhívott egy antioxidáns-állapotfelmérése. 1500 Ft-ba került,így azt gondoltam, hogy egy délelőtti programot megér:)
Egy csilli-villi modern csupaüveg épületet képzelj el. Olyan igazi öltönyös fasziknak, csajoknak való hely. Beléptető rendszer kártyával!Amit a kijáratnál vissza kell adni!!:))Na mindegy..szóval a hely komoly. Mikor felértünk az emeletre (csupatükör-szőnyegpadlós) lifttel, már a folyosó tele volt emberekkel. Barátnőm húzott magával, hogy siessünk, mert kezdődik.(Magamba: Mi kezdődik?Nem megmérjük az oxidánsaimat és megyünk?Mi kezdődik?) egy kis teremben találtam magam, telezsúfolva emberekkel. Kezdődik:)Pssssssz....(telefonokat kikapcsolni)....tsss..
Egy öltönyös faszi kezd beszélni, közben kattintgat a kivetítőre. Elmondja, hogy ez a szkenner, amivel vizsgálnak, világszabadalom. Húúúhaaaa....egy egy kicsit ismerősen cseng!!Az oriflame-s ismerősöm is minden kenceficére ezt mondja...na mindegy,,hallgatom tovább.Nem is tehetnék másképp,mert körülöttem a sok tágranyitott szájú érdeklődő ember.Oké.Énis figyelek. A beszéd lényege végül is az, hogy ez gép lesz a jövő, és ez az egyetlen egy Nobel-díjas ketyere, ami valóban le tudja ellenőrizni, hogy Te tényleg jó táplálékkiegészítőt használsz e.Ja?És mennyire sok pénzt lehet vele keresni. Nem kell mást tenned, csak használni, terjeszteni és végül lapátolni a szép kis summát. Közben azon jár az eszem, hogy anyu odaadja e Fannimnak a joghurtot, amit kikészítettem, és hogy ki lesz sírva a szeme, mikor hazaérek? Tisztába tudja tenni a gyereket anyám?Na mindegy...közben az előadásnak vége. Megyünk antioxidáns mérni. Mármint az enyémet. a szerkezet úgy néz ki, mint egy kenyérpirító. Csak azzal megégeted magad, ha sokáig rajta van a tenyered, ez meg megállapítja, hogy tartós tejet már ne vegyél. Viszont vegyél táplálékkiegészítőt tőlük, és ha még több pénzed van, akkor lépjél be a csapatba és kaszáld le a többieket. De minél előbb, mert a piac terjed és te lemaradsz.Az antioxidás mérése után elmentünk a mom-parkba kávézni.A barátnőm ismerősei, mind sikersztorikkal tűzdelve.Mindegyiknek menő autó, hatalmas lakás és egyik sem hitt ebben a szerkezetben és láss csodát!! most ebből élnek.A táplálékkiegészítőkről egy szó nem esett,azt sem mondták, hogy használják. Ja?De egy nő is volt köztük. Az mondta, hogy ilyen jó,meg olyan jó és a ránctalanítója egy csoda!Csodaaaa?ŰJesszuss!Akkor hogyan nézett ki az előtt??Na hallgatom tovább, közben kértem egy habos capuccinót két(!!) cukorral, mert fogyózom,közben kekszet majszoltam,természetesen körülöttem leforrázott zöld teák, cukor nélküli kávék.(Egyébként, a kávé sem egészséges akkor már.) Dumaduma...és csak azt veszem észre magamon, hogy már engem is megrészegít a sok történet,habár eddig én azt gondoltam, hogy boldog ember vagyok. Van saját házam, van egy gyönyörű gyerekem, munkám, stb. ..boldog vagyok.Eddig!Közben ahogy a gondolataim kavarognak a fejemben, fél füllel még mindig a sztorizásokat hallom, és elcsípek egy vicces mondatot, hogy úúú...amikor még nem ezt csináltam, akkor egy szakadt kocsim volt, dde most már...Úristen!Nekem még kocsim sincs...teljesen átvettem a szavaikat.Hazafelé már azon járt az eszem, kit tudok bevonni ebbe a bizniszbe.
Hazaérve Fannikám a nyakamba ugrott, úgy várt már, mint a messiást,anyám nem tette tisztába,a játékokat is elunta és a dagadt macskánk se volt már olyan érdekes, mint reggel, mikor leadtam a lányom.
Számadást végeztem, hogy kit érdekel a dolog. Felhívtam egy csomó ismerősömet, barátomat. Nagy részüknek nincs ennyi pénze, mások nem hisznek benne, vki meg most vesztette el a munkáját. Kezd az agyam tisztulni. Mi ez a hülyeség?Viki,megörűltél?mi bajod?Dehát a tuti üzlet! Rengeteg pénz!Őrület....közben estére már tisztábban látok...Lefektettem a lányom, vettem egy forró zuhanyt.Ellazultam. Most láom csak igazán, hogy mennyire is egy gyarló,önző ember vagyok. Elkábít néhány jó szó,kifordulok önmagamból.Úúúú....Akiket felhívtam egyébként,annyira örültek, hogy hallották a hangom, hogy beszélgettünk, meg is beszéltem egy csomó találkozót, de ha eljönnek hozzám, eszem ágában se lesz sikersztorikat meg szkennerekről dumálni. Nagyrészt a barátaim, kedves ismerőseim. Nem akarom elveszíteni őket. Vége:)

Nincsenek megjegyzések: