Ide a sört!Gyógyítok!

Most olvastam gyógyítókról, akik pozitív energiát átadva (biztos sok van nekik alapból) másoknak betegségeket tüntetnek el. Kézrátétel,vagy csak kézsuhintások a test felett.Tök mindegy...
Szóval létezik egy képesség bizonyos embereknél. Vagy elhiszem, vagy nem. De úgy semmiképp nem lehet hiteles számomra, ha pénzt is kér érte. Vagy létezik olyasvalaki, aki 8-tól 4 ig dolgozik, hazamegy és utána puszta jóindulatból,emberszeretetből,hobbiból, nevezzük aminek akarjuk, orvosolja az adott nyavalyát?
Háááát...én még ilyenről nem hallottam!
Mert tegyük fel, hogy én aztán ráteszem a kezem valakire,aminek hatására kinő a lába, vagy megnő a melle, vagy egyből teherbe esik. Nemhogy nem mernék pénzt kérni, még elfogadni se. Egyrészt a sors ajándéka, másrészt engem is jóleső érzés fogna el, ha segíteni tudnék. Persze, mondom most így nagyszájúan, közben meg gyenge vérkeringésem miatt tök hideg a kezem. Max. üdítőt tudnék hűteni vele. Tényleg!Egy strandon áldás lennék annak, aki hideg sör szeretne:)Natessék!Ugyanolyan lennék énis, mint a többi gyógyító. Legombolnám azt is, aki mankóval jönne...az u.tesóm azt mondta, hogy ezek azért kérnek pénzt, mert vannak költségeik. Hm...Jézusnak nem voltak?!...

Ma mesélte nekem valaki, hogy szakított vele egy "közeli" barátja és elmondta, hogy mit írt a befejezésre irányuló levélben. Kísértetiesen hasonlított ahhoz, amit egy pár hónapja hallottam az egyik haveromtól,amikor elhagyta a barátnője. Mi több!Én is kaptam már ilyen levelet:)
ezeknek általában két variációja lehet.Vagy amikor dühös, és felhánytorgat mindent és mindenféle rossz dolgot kíván és egyébként se így ismertelek meg, akkor még kedves voltál...ja?és szemét kurva/strici. Amikor nem dühös, akkor is szemét a másik, csak a végén kéri, hogy felejtsd el, és találd meg a boldogságot, meg mellettem lehettél volna az aki. Szerintem, ez a megalázóbb forma, akkor már inkább legyek aljas:)) Csupa sablon izé szöveg. Persze, sokan választják a levél formátumot, hiszen ki az az egyenes emberke, aki őszintén odaáll aztán elmondja. Olvasd el, dolgozd fel, értsd ahogy akarod. El is filózgathatsz rajta, és a végén gondolsz bele, ami szívedet jobban melengeti.
Utoljára ilyen sablon szerkezetet az apám és hasonló ismerősők temetésén hallotttam. A ravatalózókban van egy forma,amibe csak be helyettesíted a megfelelő szavakat. amikor egy évben már legalább négyszer hallottam ugyan azt a dumát, akkor az utolsón már mosolyogtam. Ráadásul,ez az igazi szocialista mintaszöveg volt. Szerető barátunk pont,pont pont..(ide jön a név:lajos, feri,miklós stb),aki az xy vállalatnál dolgozott,mindig jól végezte munkáját,ennyi és ennyi munkatársa szerettte, ez és ez volt a hobbija, búcsúztatja ez és ez. Mindig ua. Személytelen.
Pontosan, mint azok a szakító irományok, amikről fentebb beszéltem. Ezek is lehetnének ilyen behelyettesítős leveleket, amiket letöltesz a netről és még agyalnod se kell..
Hazudnék,ha azt mondanám, hogy nem írtam hasonló levelet anno...Akkor nekifeszülsz, hogy minél jobban kitárd a szíved, de akkor már tök mindegy,,..Te már mást akarsz,mint ő...nem egy hajóban eveztek, nem egy úton haladtok mindketten..nem vagytok egy szív meg egy lélek, meg mittudomén....a végén meg már csak nyugtathatod magad,vagy a barátnőd, hogy nem is voltál hozzá való,elfecséreltél akárhány évet, miért voltam vak,miért nem vettem észre az apróbb jeleket. Aztán idővel már ezeken is röhögsz, és az akkor nagy szerelem, érzelmi vihar, már csak max. egy biliben lehet vihar, és addigra már teljesen más nagy szerelem foglalkoztat.
De a lényeg, hogy minden kapcsolat, ismeretség iszonyatosan jó tanulnivaló, gyémántcsiszolás, lelki fejlődésünhöz elengedhetetlen okosodás.
És!Mindennek megvan a miértje!

Egy több,mint 100 éves jegenyefa szemével.
Valamikor az 1800-as évek végén sodort ide a magja egy másik fának. Ide Pestújhelyre, a Petrence utcába. Persze, akkor még nem így hívták az utcát, de az biztos, hogy itt álltam. Nem voltak felparcellázott területek, és nem volt ennyi ház. Elkezdtem nőni. Először csak a törzsemet eresztettem az ég felé, aztán szépen minden irányba az ágaimat is.
Közben a hatalmas földet felszabdaltatta a birtokos és így eladta,nagyobb haszon reményében. Az egyszerű, kicsiny házak épülni kezdtek körém és a telket, amin a testvéremmel nevelkedtünk, szintén megvásárolták. 1970 körül kezdtek el építkezni közvetlenül mellettünk.A kapu bejáratát is közöttünk helyezték el. Úgy álltunk ott, mint a bejárat őrzői. Telt múlt az idő, és már akkorák voltunk,hogy katonai tájékozódási pontként szerepeltünk a térképen. A karjainkon sűrűn csüngtek a levelek, melyek megannyi madárnak nyújtottak otthont. Denevérek, szarkák, rigók,harkályok,cinkék...kitudja még kinek?!
A házak maradtak akkorák,amekkoráknak építették, de a testvérjegenyémmel még magasabbra vágytunk. A gyökereink már az aszfalt alatt hullámoztak, nemegyszer más telken felszínre törtünk, hogy még többen legyünk. Nem volt nálunk nagyobb és félelmetesebb fa a világon!
A szomszédos házak lakó hol féltek,hogy ágaink egy viharban letörnek és kárt tesz tetőikben, hol bosszankodtak az ősszel lehulló leveleink miatt. Nem tehettek semmit. Sziklaszilárdan egyenesedtünk a talajba gyökerezve és nem vállalkozott se tűzoltó,se favágó, ki megkurtította volna ágainkat.
Míg nem egyszer 2009 áprilisában, egy alpinista csapat bátorságot merítve felmászott a testünkön és elkezdett felülről lefelé haladva kaszabolni minket.
Az emberek örültek, a madarak nem értették,mi minden apró levelünkkel ellenálltunk a motorosfűrésznek.Több napi ellenállás után megtörtünk. Egyre kisebbek és kisebbek lettünk,lombkoronánktól megfosztva csupasz törzsünk maradt. Azt mondták visszafiatalítottak.
Inkább csonkítottak. Most levél és ág nélkül állunk a bejárat két oldalán, és egyetlen egy madár se száll ránk. Felszabdalt rönkjeink mellettünk egy kupacban hevernek. Valaki elvitt már két-három karéjt a legvastagabb részemből, hogy gyerekbútor lehessen belőlem. Két házzal arrébb homokozó köré leszek rakva, és majd a vékony törzsemen fognak ülni az apró emberkék, hogy kényelmesen tudjanak homoksütit készíteni.
Remélem, hogy jövő nyárra erőre kapunk, hogy meghódítsuk ismét a felhőket.

Azt hiszem, hogy a sors (vagy aminek hívod) néha helyre rakja a dolgokat, vagy éppenséggel összekuszálja, hogy utána rakja helyre,ezért állít feladatok elé. A kép csak az "elszámolás napján" áll össze, addig viszont az életedet szépen éled hol így,hol úgy.
Néha Pandórának képzelem magam, aki kíváncsiságból kinyitotta a szelencéjét, aztán mindenféle csapás szabadul ki onnan.
Már egy jó ideje azon vettem észre magam, hogy a környezetemben lévő emberek súlyosan próbálgatják a tűréshatáromat. Eddig igen ügyesek voltak, mert pontosan tudták, hogy azt a nagyon vastag vonalat hol is húztam meg. Most viszont, vagy elhalványodott a vonal és újat kell húzni, vagy mint Trianon után az országunk,kissé összement. Így persze nagyon könnyű átlépni.
Arra már idővel rájöttem, hogy akiket barátomnak gondolok, azok igen kevesen vannak. Talán egy-kettő és ebben benne vagyok én is.
Jelen pillanatban úgy érzem magam, mint Michael Douglas a Falling Down-ban...de még a film elején vagyok:)

Tegnap egészségnapon voltam. A helyi szakrendelőben pakolt ki egy-két mutatványos.Volt vérnyomásmérés,vérvizsgálat, természetes kozmetikumok, lábvizsgálat, csodatévő italok,melytől sovány,fitt,szép és még kitudja mi lehetsz.
Először is, részt vettem egy ortopédiai vizsgálaton.Mezítláb kellett ráállni egy gépre, ami azonnal megmondta, hogy totálisan csámpás vagyok. Azonnal adtak egy telefonszámot,hogy nézessem meg egy orvossal.Elmondtam nekik, hogy a bokacsontozatom nem olyan, mint másnak, és ezért a hiba, de ők állították, hogy két irányba fogok elindulni,ha nem készítettek el velük egy talpbetétet.Aztán arcbőrömön a bőrtípus elemzést próbáltam ki. A szoftver szerint, 0% százalék zsiradék, és 0% víz található,vagyishogy éppenséggel nem található a bőrömben. Kérdem én. Akkor mi tartja össze azt a szörnyű arckifejezésemet?
Azthiszem, hogy Günther von Hagensnek hiába is ajánlanám fel a testem halálom után.Semmire se menne velem. Persze,nem keseredtem el, hiszen naponta nézek tükörbe, és az élet is véges és akármilyen furcsa, de ebben a testben még egész jól érzem magam.
Ma reggel kaptam meg a bőrtípuselemzést ímélben. Azokat a jellemzőket írta le, amiket én választottam ki a kérdések közül. Konklúzió: a gépet Te irányítod, és és oylan eredményt hoz ki, amilyet csak akarsz.
Nagyanyámnak se volt addig magas vérnyomása, míg nem mérte meg.

Egy alapítványba járunk úszni Fannimmal, hogy a karját erősítsék. Csupa hasonló problémával küszködő gyerek jár ide,sőt!Van akinek még karja sincs.Mielőtt belemennék abba, hogy felsoroljam kinek van meg a keze lába, inkább arról beszélnék, hogy kinek nincs esze,vagy lelkivilága. Lehet, hogy nekem,mert...
Fannim születéskori idegsérülésében már olyan szintre kerültem, hogy doktorálhatnék belőle:) Najó,nem,de minden érdekel és elolvasom, hogy minél jobb eredményeket lehessen elérni. Ez vonatkozik orvosi vagy akár alternatív gyógyászatra is. Érdeklődéssel fordulok eziránt másokhoz is, merek tanácsot kérni vagy kérdezni. A tapasztalatcsere véleményem szerint igen fontos,egyrészt megerősíti egymást az ember, másrészt hallhatok olyat,ami nekem eszembe nem jutna. Mmm..pl... lehet kapni készségfejlesztő labdákat (un.cupi-labda), amit a tükörre, falra, medencében fel lehet erősíteni. Ez oylan, mint régen volt törülközőtartó,aminek a hátulján egy műanyag helyezkedett el, és vákum hatására fent maradt a csempén. Igen egyszerű műanyag "szar",de az ára igen húzós. Kitaláltuk a gyógytornásszal, hogy álljunk össze négyen szülők és vegyük meg együtt. Annyi laszti úgyse kell, tehát elosztanánk.Basszuss!..a többi anyuka-apuka nem is értette, hogy miért akarunk jót.Na mindegy,,
Öltözünk az úszásnál egy olyan családdal, akiknek hasonló a gyerekük problémája. Mivel ajánlottak nekem egy újfajta terápiát, gondoltam, megosztom sorstársammal. Először néztek rám.Aztán azt lehetett látni rajtuk,hogy mi a francot akarok?!Aztán a többi szülő is nézett, hogy mit tolakodok itt?! Aztán mindenki nézett rám furán,azután meg én néztem, hogy miért néznek rám?! A végén pedig kijelentette az anyuka, hogy márpedig ő nem hajlandó semmit se csinálni, mivel az ő lányának az első műtétje nem sikerült. Biztos igaza van...
Mindent elkövetnék, megmozdítanék, ha a gyerekem egészségéről lenne szó. szó nem lehetne sértődésről, makacsságról és effajta hozzáállásról.
Azt gondoltam, hogy egy olyan helyen, ahol különféle sorsú,de mégis valahol egy cipőben járó emberek segítik a másikat. Nyitottabbak, hiszen mindenki küzd valamiért, valami miatt.
Amióta gyerekem van, megtanultam segítséget kérni és elfogadni, ha szükség van rá. Ráadásul, még énis szívesen segítek.Persze, nem tuszkolok át öregnéniket a zebra másik oldalára, hogy érezzem, jó szívem van, de nem is értem?!.....Annyira rosszul éreztem ott az öltözőben magam. Maga az úszás is fura, hiszen végezzük a feladatokat, biztatom a lányom, ha nem oylan napja van, akkor inkább játszunk a medence szélén, csak hogy jól érezze magát.És jól is érzi magát.Imádja és fejlődik szemmel láthatóan. A többi szülő rendszerint katonásan végighajtatja a feladatokat a gyerekkel és játszóidőben is még a feladatokat csinálják. Az óra végén is még legalább 5 percig a faladatokat csinálják, és mielőtt megkezdődik az óra, már előre a feladatokat csinálják.
Persze, lehet, hogy én vagyok nagyon lágyszívű.Vagy engedékeny.Vagy hülye.Vagy nagyon hülye. De azért nem hagyott alább a segítőkészségem és szívesen átsegítem az öregnénit a túloldalra. Ha akarja, ha nem...:)

Beyonce jobb!

Muszáj néha a normálisak vagy nem normálisak (ezt még nem tudtam eldönteni) között vegyülnöm, hogy tapasztaljak,vagy átéljem emberek gondolkodásmódját. Sokszor keresem a miértekre a választ, de valamikor az élet azonnal megadja rá a választ.
Benne vagyok két kozmetikai cég népszerűsítésében és állandóan kérdezgetnek hülyeségekről. Ez milyen?Próbáltam e már?És milyen színű valójában?Tényleg olyan vastag lesz a szám a rúzstól,mint Tina Turnernek?Tényleg eltűnik a zsír,ha bekenem a combom?Meg ilyesmik...
Én egyszerűen csak azért léptem be,mert nagyon jó kedvezménnyel vásárolhatok,és ha vmelyik barátnőmnek kell vmi, akkor totálisan mindegy,hogy most egy dolgot hozok el, vagy kettőt. Lapozom a katalógust.Aszonyga...önbarnító krém. Állandóan nyaggatnak vele.....Jó....Kipróbálom...Megjegyzem, volt már kék szempillám és kipróbáltam olyan parfümöt is, amitől olyan szagos voltam,mint egy keleti kupleráj...
Egy kora du. bekentem magam. Csak úgy nagyzolva, mint a testápolót, amikor már úgy ki van száradva a karom és a lábam,hogy nem tudom kiegyenesíteni őket...arcomra is tettem..oké..még a bokámra is...de ciki..egy óra eltelt és semmi...
Aztán este felé egész szép színem lett,nem is lettem foltos, ígyhát kedvező tulajdonságokkal ruházhatom fel a terméket. Kicsit büdi volt a bőröm,mintha megpörköltek volna a gáztűzhelyen,de végülis...
Reggel megyek a fürdőbe...dobom le magamról a hálóinget...túrok a hajamba és belenézek a tükörbe,hogy a duzzanat az arcomon még rajta van e a fogam miatt..az nincs.. viszont a fejem!!!...jesszuss!!..Hová tűnt viki??...és ki ez a fekete nő ??....Csokiviki lettem!!A fogaim, mint egy hálivúdi reklámban,úgy világít...édesjóistenem!!...nem mehetek sehova egy hétig...azonnal a teljesalakos tükörhöz szaladtam...beszarás!!...egy lepukkant Beyonce! azthiszem,nem ajánlom senkinek!De akkor az a rengeteg nő miért kenegeti magát?Azt mondják,slankít,ha napbarnított vagy!A frászt! A fenekem ott éktelenkedik a hátam alatt!!A combom se lett kisebb!!azt is mondják...egészségesebbnek látszik az ember!..jaja...mivel a bőröm annyira fehér, hogy még a nap is visszatükröződik róla, ezért a barnító krém kissé sárgás színt kölcsönöz a testemnek. Ha munkanélküli lennék, a kínai piacon Józsefvárosban biztos felvennének...najó.Próbálok kihozni valamit ebből a látványból.Először is. Olyan szinten röhögtem ki magam, hogy nem győztem gyártani a hülyeségeket...de miért csinálja a többi nő ezt??....jobban megnéztem a bőröm..elég egyenletlen...egyenletlen?..csupa folt!...Alkar.Belül csoki..felül..karamella...egyik cicim...étcsoki..másik...kávészínű...arcom sötétnarancs...egy vietnámi háborúban vegyültem volna a dzsungelben...MIÉRT CSINÁLJA A TÖBBI NŐ EZT??...már a kék szempillánál is feltehettem volna a kérdést,de ott valahogy régi szép emlékek törtek fel bennem, mikor még 13-14 éves lehettem és a vásárcsarnok mellett egy kis lengyel piac volt,ott árultak ilyen színes cuccokat....van egy barátnőm. Műszempilla, műköröm, színes kontaktlencse,szivacsos cicitartó,,póthajtincsek..mittudomén még mi...iszonyatosan jól tudott kinézni..a bulikban..azonnal ismerkedett,csodálták,priti vumen...hazament a kiszemelt "áldozattal"...ismerkedés,miegymás,vetkőzés...másnap reggel egy teljesen más nőci feküdt a faszi mellett.Nem is kék a szeme,hanem barna..alig van haja és a melle a hasáig ér..hol az a másik nő?hm..piti vumen..talán...ezért csinálja az a sok nő...
Mindenesetre, barátnőm legalább egy pár órát szépnek gondolhatta magát, mint hamupipőke a bálban, én meg egy hétig Naomi Campbell gyenge mellékterméke lehetek. Egy hétig!!

Tojásos hangulat

Ma van húsvét első napja. Nyugi,nem vmiféle keresztényi izéről fogok írni,hanem csak egy kis helyzetjelentés napjainkban történő ünneplésről.
Tegnap nem lehetett olyan jó már az az epres süti, ami egy kőbányai csövicukrászda üvegében pompázott,de én befaltam. Istenem! Mennyire gyarló vagyok, ha nem tudok megálljt parancsolni a feneketlen gyomromnak...szóval megettem.Így kezdődik a történet.Persze folytatódik tovább abban, hogy vasárnap hajnalban,mint a lakodalmas kutya, úgy hánytam sugárban...nagy nehezen visszavánszorogtam az ágyra és semmi máson nem járt az eszem, csak azon a gusztustalan krémes..meg habos..meg tudomisénmilyen vacak édességen.Óóó...soha többet nem eszem noném helyen!!! Reggel ahogy Fannim megette a csokisKellogg's-ot,indultunk a kisközibe ásványvízért meg gyümölcsléért.Semmi mást nem tudna bevenni a gyomrom...Szóval elindultunk.Húsvét első napja..
Kifordultunk a csendes utcából,rögtön a hangos szalagház zaját hallottuk. Kb. 4-500 lakás lehet összezsúfolva ebbe a panelépítménybe. Ahogy haladunk el előtte, a lakások ablakából neoton família,lakodalmas zene, vagy csak egyenesen a család egymás túlkiabálása hallatszik. Fannimat nagyon érdekelte minden,ezért totyogva haladtunk. A kisközértbe érve,előttem a faszi 2 liter (csak fehér!) bort akart mindenáron,mert egy jó fröcsnél semmi sem jobb ebben a melegben. Naja!Meg neki egy fürdés, legalább húsvét napján, mert tök büdi. Hátrálnél tőle rendesen, de már mögöttem állt egy kövér nőci virágos otthonkában (nejlondzsörzé,ujjatlan,elől gombos otthoni viseletre alkalmas ruházat),és az italos polcot mustrálta. Nagy nehezen felpakoltam a pultra az ásványvizet, közben rimánkodtam, hogy a gyomrom kibírja az otthoni wc-ig,miközben a lányom beállt a vegyesboltba alkalmi árúfeltöltönek,vagy árúborogatónak. Nagynehezen előkotortam a pénztárcámat, de már mögöttem a nő a legolcsóbb wiskykről érdelődött. Ha ezt Jockey Ewing hallaná!..
Kioldalaztam a zsúfolt helyről,egyik kezemben a lányom pici mancsa, a másikban az ásványvizes palackok. Hazafelé legalább három részeg férfit kerültem ki...és láttam egy fiatal fickót is,akinek az egyik kezét a sörösdoboz foglalta el,a másikkal meg pity-pangot akart szedni.Valakinek.
A panelrengetegben már jó a hangulat. Hangosan szól a különféle zene, kicsit olaszosra hajaz a hangerő,de engem a gyomrom már húz haza. Fannim még mindig bamba arcal tekintget felfelé, neki még az újdonság erejével hat. Ez még csak az első nap. Holnap még borzasztóbb lesz. Hol van már a pirostojás festés és a várakozás, hátha Ő is meglocsol?!...a lányos házak bezárkóznak, mert "ide nejöjjön mindenféle hülye!", mások elmennek velneszezni, aztán marad a harmadik csoport,ahol egynapos tatárjárás zajlik, töménytelen mennyiségű italozással és zabálással...
Most gondolkodom,hogy melyik csoportba is tartozom.Azthiszem,egyikbe sem. Élvezem,hogy nyugi van a kertben, a fák virágoznak, a hintaágy egy fantasztikus találmány, és holnap senkinek se nyitom ki az ajtót...persze máskor se nagyon:))...

Ma kimentem u.tesómmal Horányba,ahol volt egy házunk.Gyermekként rengeteg élmény ért,hát még fiatalkoromban!:))...aztán amikor apám és a húgom meghalt,eladtam. Fájt nagyon a szívem utána, de muszáj volt...az u.tesóm nagyszülei közvetlen szomszédunk volt, így most alkalmam nyílt visszatérni a "tett színhelyére"...de fura volt!....
Visszajöttek régi dolgok,emlékek, szagok,érzések..valahogy Horánynak volt egy jellegzetes illata. A dunai víz és a víkendházak állott szaga. Tavasszal, mikor megnyitod a házat a hosszú tél után, kitárod az ablakokat, hogy a friss levegő átjárja a falakat és a bútorokat.Megnyitod a vizet,az áramot is felkapcsolod.Érzed a levegő konzerválását. Aztán lemész a partra. A Duna ilyenkor áprilisfelé igen magasan van. Szinte kekeckedik a gáttal, szemtelenül sodorja a hullámait egyre feljebb....a közeli fák törzsét és a bokrokat teljesen ellepi a víz, így nem csak a nagyságát látod, hanem az illatát is erőteljesebben érzed.
Utoljára 10 éve voltam itt. Nagyon sokminden változott, ugyanakkor semmi. ... hol visszamentem az időben,hol pedig előre.... A hintaágy volt az időgép és a gondolatom hajtotta...
Sokszor látom magam előre, hogy mi lesz velem,érzem, ha vkivel még fogok újra találkozni,de ezek csak bevillanások,megérzések. ...(nyugi,nem hülyültem meg!veled még nem volt ilyen,kedves olvasó?)...
Délutánfelé ellazulva a teraszon tesómmal beszélgettünk reinkarnációról,karmáról,feladatokról,lélektársról...azt mondta, hogy a lélektársammal már biztos találkoztam,csak nem ismertük fel egymást....basszuss!...
Kedves Lélektárs!Ha neked is jár ilyen hülyeségeken a szürkeállományod,netán egyet is értesz,vagy vitába kívánsz lépni velem eme értelmetlen elmélkedéseken, úgy jelzem, hogy Te vagy a lélektársam és vedd fel velem a kapcsolatot!Máskülömben állandóan ujjászületek, és egy csomó karmikus feladatot kell véghezvinnem feleslegesen:))...

Meglököm magam a hintaágyban és lágyan elkezd ringatni.Talán a csecsemőkori élmények,ahogy nagyanyám rázott veszettül...de mostmár jobb...csendesedik az ágy hullámzása...abszolút lazulás..alattad az anyaföld,feletted fodrosodnak,egybeolvadnak a felhők...valahol a kettő között érzem magam...nem zuhanok,nem szállok...csak vagyok...kezd a szemhéjam is megpihenni...körülölel az ágy és a párnák...egybeolvadsz a mindenséggel...az idő és a tér megáll...transzcendens állapot,ha tetszik...még akutya is irigykedhet,mert itt liheg a fejemnél..basszuss..nagyon büdi a szája...mi a francot evett már megint?!

Álomban álmodtam.

Kicsit elszundítottam így dél felé,mert lányom is lehunyta a szemét. Csak egy kicsit szerettem volna megpihenni mellette,de mély álomba zuhantam. Ez az egész kb. 20 percig tarthatott,de annyira átéltem, hogy még nyitott szemmel is aludtam. A fejemben lévő mozik általában furák,bizarrok,fantasztikusak vagy horrorisztikusak. Egy pornós,vagy sci-fi író,akár egy skizofrén ember életre szóló párja lehetnék. Kimeríthetetlen fantáziavilággal rendelkezem,amiken én,a dilis agyammal még továbbkombinálok.Miért is?Hogyisvanez?Mik ezek az élmények?
Egyáltalán lehet hasznosítani az álmokat?Vagy egyfajta levezetése az elfáradt szürkeállománynak?Isen őrizzen, hogy krúdiféle álomfejtésbe kezdjek..szerintem az egy baromság...most is töprengek...de az is lehet, hogy még mindig alszom,csak azt álmodom, hogy fentvagyok:))))......

Tavaszi bezsongás.

Tavasz.Nagytakarítás. A tavalyi év kisöprése a lakásból.
Lentről haladok felfelé..már az összes követ felmostam...terasz felporszívózva...felmosva..
csak nézem a kilátást...a méhecskék eszeveszett porzásba kezdtek és pont ide,a tető alá szeretnének beköltözni.Na,ehhez lesz még egy-két szavam...de jóóó!kinyílt az aranyeső! Természetesen a szomszéd kertje még zöldebb,de már nálunk is nagy a felhajtás növénynyílás terén. Minden évben férjhez szeretne menni a cseresznyefánk. Hófehér virágszirmokba öltözik és a mellette lévő babarózsát beszéli rá, hogy legyen a koszorúslány. Na persze,az meg rózsaszínű szirmokkal aggatja tele magát. Aztán így parádéznak vagy két hétig, de egyik évben se kellenek senkinek:)
Idén is vad ültetésbe kezdtem.Sárga akác,futórózsa és a tűzliliom honosítását vettem fejembe ebben az évben. Az örökös harcom a kutyával minduntalan kudarcra ítéli munkám. A hatalmas gödrök és árkok ásása mániává emelkedett a bitang eb agyában. Az ibolya mellett éktelenkedik a tavalyi szalonnabőr újra kiásott darabja, a múltheti velőscsont maradványai pedig a füge tövében bújik elő. Undorító!! Csak remélni tudom,hogy ennek a bundás gazfickónak a jó ízlése öregségére felszínre tör, és értékelni fogja a színes és pompázatos kert látványát.
Közben ezek a csíkos kis fullánkhordozók hadat üzennek nekem...basszuss!..kitörni látszik a teraszi háború! Méhek vs. vikííííííí................

Öregkori huncutságok

A fogfájásom az agyműködésemet is befolyásolta, így csak a rutinfeladatokra voltam képes. Lásd. mint evés,ivás,pisi,stb..
Rájöttem,hogy kezdek szétesni,széthullani, és engem is bekerít az idő,az elmúlás. Gondtalan hétköznapjaimba befurakodott a múltról való elmerengés és a jövőbe való utazásom.Furcsa érzések ezek...közben a villamoson a közeli nyugdíjasotthon öreglányai csicsergését hallgatom,ahogy egy komolyzenei koncert élményeit osztják meg egymással. Van aki csak vegetál azon a pár megállón, néz kifelé,és talán várja, hogy újra az ápolók gondoskodása vegye körül...hm...velem szemben meg egy tök cuki néni,akinek az a huncutsága támadt, hogy márpedig ő a kanyarban nem fog kapaszkodni...a mellettem ülő pedig azon morfondírozik,hogy fognak e ebédet kapni...olyanok,mint a gyerekek...csak már ráncosak..:))..én meg itt a saját elmúlásomon agyalok bassszuss...lehet,hogy egy-két öreglánynak ez volt az utolsó kiruccanása...