Egy alapítványba járunk úszni Fannimmal, hogy a karját erősítsék. Csupa hasonló problémával küszködő gyerek jár ide,sőt!Van akinek még karja sincs.Mielőtt belemennék abba, hogy felsoroljam kinek van meg a keze lába, inkább arról beszélnék, hogy kinek nincs esze,vagy lelkivilága. Lehet, hogy nekem,mert...
Fannim születéskori idegsérülésében már olyan szintre kerültem, hogy doktorálhatnék belőle:) Najó,nem,de minden érdekel és elolvasom, hogy minél jobb eredményeket lehessen elérni. Ez vonatkozik orvosi vagy akár alternatív gyógyászatra is. Érdeklődéssel fordulok eziránt másokhoz is, merek tanácsot kérni vagy kérdezni. A tapasztalatcsere véleményem szerint igen fontos,egyrészt megerősíti egymást az ember, másrészt hallhatok olyat,ami nekem eszembe nem jutna. Mmm..pl... lehet kapni készségfejlesztő labdákat (un.cupi-labda), amit a tükörre, falra, medencében fel lehet erősíteni. Ez oylan, mint régen volt törülközőtartó,aminek a hátulján egy műanyag helyezkedett el, és vákum hatására fent maradt a csempén. Igen egyszerű műanyag "szar",de az ára igen húzós. Kitaláltuk a gyógytornásszal, hogy álljunk össze négyen szülők és vegyük meg együtt. Annyi laszti úgyse kell, tehát elosztanánk.Basszuss!..a többi anyuka-apuka nem is értette, hogy miért akarunk jót.Na mindegy,,
Öltözünk az úszásnál egy olyan családdal, akiknek hasonló a gyerekük problémája. Mivel ajánlottak nekem egy újfajta terápiát, gondoltam, megosztom sorstársammal. Először néztek rám.Aztán azt lehetett látni rajtuk,hogy mi a francot akarok?!Aztán a többi szülő is nézett, hogy mit tolakodok itt?! Aztán mindenki nézett rám furán,azután meg én néztem, hogy miért néznek rám?! A végén pedig kijelentette az anyuka, hogy márpedig ő nem hajlandó semmit se csinálni, mivel az ő lányának az első műtétje nem sikerült. Biztos igaza van...
Mindent elkövetnék, megmozdítanék, ha a gyerekem egészségéről lenne szó. szó nem lehetne sértődésről, makacsságról és effajta hozzáállásról.
Azt gondoltam, hogy egy olyan helyen, ahol különféle sorsú,de mégis valahol egy cipőben járó emberek segítik a másikat. Nyitottabbak, hiszen mindenki küzd valamiért, valami miatt.
Amióta gyerekem van, megtanultam segítséget kérni és elfogadni, ha szükség van rá. Ráadásul, még énis szívesen segítek.Persze, nem tuszkolok át öregnéniket a zebra másik oldalára, hogy érezzem, jó szívem van, de nem is értem?!.....Annyira rosszul éreztem ott az öltözőben magam. Maga az úszás is fura, hiszen végezzük a feladatokat, biztatom a lányom, ha nem oylan napja van, akkor inkább játszunk a medence szélén, csak hogy jól érezze magát.És jól is érzi magát.Imádja és fejlődik szemmel láthatóan. A többi szülő rendszerint katonásan végighajtatja a feladatokat a gyerekkel és játszóidőben is még a feladatokat csinálják. Az óra végén is még legalább 5 percig a faladatokat csinálják, és mielőtt megkezdődik az óra, már előre a feladatokat csinálják.
Persze, lehet, hogy én vagyok nagyon lágyszívű.Vagy engedékeny.Vagy hülye.Vagy nagyon hülye. De azért nem hagyott alább a segítőkészségem és szívesen átsegítem az öregnénit a túloldalra. Ha akarja, ha nem...:)