Azt hiszem, hogy a sors (vagy aminek hívod) néha helyre rakja a dolgokat, vagy éppenséggel összekuszálja, hogy utána rakja helyre,ezért állít feladatok elé. A kép csak az "elszámolás napján" áll össze, addig viszont az életedet szépen éled hol így,hol úgy.
Néha Pandórának képzelem magam, aki kíváncsiságból kinyitotta a szelencéjét, aztán mindenféle csapás szabadul ki onnan.
Már egy jó ideje azon vettem észre magam, hogy a környezetemben lévő emberek súlyosan próbálgatják a tűréshatáromat. Eddig igen ügyesek voltak, mert pontosan tudták, hogy azt a nagyon vastag vonalat hol is húztam meg. Most viszont, vagy elhalványodott a vonal és újat kell húzni, vagy mint Trianon után az országunk,kissé összement. Így persze nagyon könnyű átlépni.
Arra már idővel rájöttem, hogy akiket barátomnak gondolok, azok igen kevesen vannak. Talán egy-kettő és ebben benne vagyok én is.
Jelen pillanatban úgy érzem magam, mint Michael Douglas a Falling Down-ban...de még a film elején vagyok:)