Most olvastam egy cikket Susan Boyle-ról. Aztán meghallgattam. Aztán elolvastam, hogy ki nyerte a versenyt. Nem ő. Naés?! Ronda. Hát nem szép. Naés?!De ha nem mondják,nem is veszem észre. Amennyi tényleg(!) csúnya nő mászkál az utcán, és még én is naponta nézek tükörbe, igazán fel se tűnik. Az emberek aztán meglepődnek, ha egy nem annyira harmóniában lévő ábrázatból egy hátborzongatóan szép hang bújik elő. Olvasok egy másik cikket. A lényege, hogy a belső fontosabb,mint a külső...igen...ahogy Jim Carrey mondta,ezt a csúnya nők találták ki.
Szerintem ez a nőci tök jópofa, gyönyörű hanggal...(közben csapongok a neten és olvasok róla mindenfélét)...minden egyes női oldal meg akarja magyarázni, hogy ne foglalkozzunk a külsőséggekkel...közben a naprakész divattal és legújabb frizuratrenddel és a minél csábosabb sminkkel szeretnének bennünket megismertetni.... nézek ki az ablakon közben..Visszatértek a rozsdafarkú (így hívják őket) barátaim:))..a tetőalá költöztek be,ahol minden évben nyaralnak:)..a legszebb lelkű ember se olyan szép, mint ez a kis nyavajás ciripelő. Nem tud olyan szépen énekelni senki, mint ez tollas kis nyavajás...szakad az eső...én lesem őket az ablak szegletéből,ők meg lesik a cseresznyefát. Korom feketére érett a fa tetején a gyümölcs. Csábító egy iylen kis izgága madárnak..dehát esik!!:))..ahogy Susan Boyle reflektor fényben megvilágított élete, úgy a rozsdafarkú kukkolása se tartott sokáig...elillant..