Fájdalomszívó porszívó.

A november úgy látszik,h a nagytakarítás hónapja nekem. Nem csak póktársam haverjainak nyolclábú performance-át gyűjtöm össze portörlőre, hanem hasznos levezetése is lelkem tombolásának csitítására. Talán a porszívó monoton zúgása nyugtat,vagy a rend,h végre megtalálok bármit nem tudom,de azt igen,h még csak 10-ét írunk és elveszítettem egy barátot. Sajnáltam,mert mindennél többet ért,mint a szerelem. Kiadhatod magad úgy,h ne féljél attól megsérülhetsz...önzetlenül adhatsz...blablabla...elég is,hisz akinek vannak barátai,tudja jól milyen az.
Most itt ülök a porszívóval a szobában, pókhálókkal és eggyel kevesebb baráttal. Persze,könnyezni sem tudok és ez az igazi fájdalom,így erőt veszek magamon és talán a ruhásszekrényben is rendet rakok. Habár..nem sok értelme van. Az ajtaját kinyitva egy fekete lyuk,mert annyi sötét felsőm van, h fogalmam nincs sokszor mit is húzok ki éppen. Csak elvétve egy rózsaszín,vagy fehér. Azt hiszem,azokat akkor vettem,mikor soványnak képzeltem magam és boldognak.
Remélem,h nemsokára tisztábban látok majd és nem csak azért,mert megtisztítottam az összes ablakot,hanem mert egy igaz baráti beszélgetés mindig megszelídít.