Anyám gyereke.

Olvastam egy kiírást,ami úgy kezdődik,h "amikor gyermek voltam és felnőtt akartam lenni"..blablabla...eszembe jutott,amikor gyermek voltam. A szöveg innentől lett számomra érdekes. Visszagondolva....mm..gondoltam én arra akkor,h idősebb legyek? Áh!. Nem.
Megéltem minden évemet és korszakomat. Sosem szándékoztam nagy lenni. Nem vártam a 18 éves korhatárt és sosem gyúrtam arra, h űrhajós vagy doktornéni legyek.
Talán túlzottan is ragaszkodtam ahhoz,h ne lépjek be a nagybetűs életbe. Ehhez társult melleim késői növekedése is,hiszen tekintélyt parancsoló dekoltázsom csak 30 éves korom után lett,némi súlygyarapodást követően.
Nem sírom vissza a múltat,mert átéltem. Nem nézek annyira előre sem,mert tudom, h úgyis bekövetkezik. Kivéve,ha megint nem nézek körbe a zebrán,mert a minap a csodával határos módon nem ütött el egy autó. Azt hiszem, Isten néha ellazáskodja a munkáját vagy esze ágában sincs velem találkoznia,hiszen még most is legbelül gyerek vagyok és fel kell,h nőjek...

Kutya egy gondolat...

Kezdődik a petárdázás. Tehát, közeleg a szilveszter. A hitvány házőrzőnk olyan rettegésben van,h csak anyám sajnálatára számíthat. Persze,a macska így is-úgy is szánalmas állatnak tartja.
Hiába a csillagfényes égboltra való ugatása, tudom jól,h gyenge munkát végez. De mit is kívánhatna ez a keverék eb a következő évre?Háh!Többször nyitva maradt kaput?Lassabb macskákat? Vagy hosszabb távú memóriát,h ne az egész kertet keljen kikaparnia egy darabka csontért?
A fene se tudja! Lehet,h neki is annyit jelent az év utolsó napja,mint nekem. Semmit.

Savanyú és finom.

Karácsony összegzése.
Nem láttam:feldíszített élő fenyőt,bejglit,töltött káposztát.
Láttam:az alkohol erejét,a régi arcokat őszintén örülni,az általam főzött ételeket egy szemig eltűnni.
Nem kaptam: haszontalan ajándékot, rokonoktól náthát,kényszerű mosolyt.
Kaptam: két kis kezet nyakamat átkarolva, dagadt macskánktól lábamhoz dörgölődző nyolcasokat és Hugh Grant táncát miniszterként.

Azt hiszem nem híztam karácsonykor,habár sosem állok mérlegre és egyébként se mér tonnát. A fészbukkos személyes jókívánságokat szívből utálom,viszont nagy előnye,h nem kell telefonon beszélni. Mert azt is utálok:)) A legcsendesebb reggeleim pedig most voltak az ünnepek alatt. A környék megpihen, a varjak nem kárognak a kertben,ráadásul rengeteg naspolyánk van,amit szottyadtra csípett a dér. Az arcomat pedig az idő. Akkor most én is savanyú vagyok,de finom? :) ...áh! Minden nappal egyre öregebb...

Kiegyezés karácsonnyal.

Kész.Ma megadtam magam a karácsonynak.Tégy velem, amit akarsz!
Ma volt utoljára a lányom oviban ebben az évben. Hazavittem az ágyneműjét,bocipárnáját,váltóruhákat rózsaszínben és az összes papírra vetett rajzait. Plussz! Három kifestett karácsonyfát,egy télapócsizmát szétkenve piros festékkel és egy hozzávaló sapkát,melyről már hullott le egy marékra való vatta. Azt hiszem,az volt a díszítés.
Szóval,egy tonna papírral és szennyessel az egyik kezemben,a másikban pedig lányom kis keze, így szaladtunk hazáig.Fannim teljes lázban volt.A mamát vittük karácsonyfát venni. Legalább egy tucatszor megkérdezte,h milyen színűt veszünk,én pedig egy tucatszor válaszoltam azt,h az igazi fenyő, az zöld. Mire az ikeához értünk, nagyjából meg is győztem. A gyerek nagyanyja ragaszkodott,h ide jöjjünk,mert itt vissza is veszik a fát. Nagy nehezen sikerült leraknom az autót az épület parkolóházába. Hogy miért nagy nehezen?Egyszerű. Mert számomra kevés az a hely,amit útnak és parkolóhelynek jelölnek ki.Ráadásul,utána stresszelhetem magam,h hová is álltam? Naneee...ez nem szőke nőknek való!! Oké. A14. Ez volt az oszlopra írva. Remek tájékozódási pont lesz.
Természetesen,a fa már elfogyott,de semmi gond. Menjünk a Sibrik Miklós útra. Jó.De az hol van?-kérdeztem. Azt nem tudom így kocsiból-jött a válasz. Így hát,kénytelen voltam memóriámra hagyatkozni. Először A14,aztán valahogy kijutni innen,de minden csak körbe-körbe...ááá..kijárat...sorompó,igggen...aztán elindultam az egyszermárjártamott-emlék alapján az Éles sarok felé. Sikerült!Csak nem vagyok olyan hülye!Jupijéé! Míg elértük a második célállomást,addig megkérdezte lányom a mamát,h milyen fát fog venni. A válasz:ezüstöt!Dehát az igazi fa nem zöld?....neeem..van ezüst,meg vörös,meg fekete is....ááááá.....most lettem totálisan tudatlan a gyerek előtt.Na mindegy,,
Mi az autóban maradtunk,a mama pedig elindult a lerakathoz. Kb. 20 perc múlva vidáman megjelent egy akkora fával mint én,szélességre pedig olyan kövér ágakkal,mintha legalább két tonnát nyomna,pedig körbetekerték egy hálóval. Ledöntöttem a vezető melletti ülést és lefektettem mellém. Tisztára,mint egy autós szex,csak most tüskésen. A nagyinak más jutott eszébe.Szerinte elfáradt és most hazavisszük hozzá teáztatni és adunk neki díszeket.Az lesz a ruhája. Fannim hangos kacagásba kezdett. Főleg,mikor elkezdtem fenyőhangon beszélni és utasítottam magam,h most már cseréjünk helyet,mert én is szeretnék vezetni a szúrós ágaimmal. Mindent elhisz még....imádom!
Út közben gyönyörű fényeket láttunk. A póznákon hatalmas, aranyban fénylő harangok, kivilágított rénszarvas,hóember, lógó jégcsapok,füzérek. A Bosnyák téren meg egy hatalmas fehér fényben pompázó fa,ami több méter magasságban nyújtózkodott az ég felé.
Persze,én még mindig giccses és erőltetettnek tartottam ezt az egészet,egészen addig,míg Fannim azt nem mondta,h : "Anya!Ez a karácsony annyira gyönyörű,h ezt szeretem a világon a legjobban!" A rádióból pedig Chris Rea...Driving Home for Christmas....a franc...legyen. Odarakom magam.Meg a szívem.Nézzük meg,h mit is lehet kihozni ebből a karácsonyból. Szenteste úgyis nálunk csoportosul mindenki.Főzök. Jóóó..sütök is. "De anya!Mézeskalácsot is tudsz?"...szerintem még azt is.
Persze,persze....Lágyítsd a szívem Fanni!....Lágyítsd a szívem Chris Rea!...:)))

Lenullázott úszások.

Míg az ismerőseim újévi fogadalmak tesznek és képesek hinni abban,h január elsejével gyökeres változásokat lehet hozni,addig nekem nem jut eszembe semmi, amit másként tennék.
Habár a Libri törzsvásárlói kártyám minden évben nullázzák,h újra késztessen a könyvvásárlásra és 2012-ben ismét 26 nap szabadsággal rendelkezem,talán lehet,h én is megpróbálkozok egy-két lenullázással és fehér lappal.
Az idén főleg az egészségemmel foglalkoztam és a lelkemet szerettem volna néhány dologgal könnyíteni. Erre rámentek olyan emberi kapcsolatok,amik fontosak voltak számomra,de ha most, így madártávlatból tekintek vissza a megtörtént eseményekre, akkor pontosan úgy csináltam,mint ahogy a ragtapaszt is le kell tépni.Gyorsan felszakítani,h utána a seb kitáruljon és gyógyulni tudjon. Persze,ezek csak az én vergődéseim, amit más észre sem vesz,mert el van foglalva saját maga mókuskerekének hajtásával. Talán akkor fogják megtudni,h vmit tettem, amikor eszükbe jut,h "úúúú,mi lehet a nagyvikivel"...de addigra én már hol vagyok?....Mint halak jegyű ember, kisiklok a kezek közül és egyszerűen csak elúszok.
Azt hiszem,már el is határoztam magam a következő évre.
Kerülni fogom a felszínes emberek társaságát és csak is kizárólag a hozzám közelállóakkal leszek hajlandó eltölteni a szabadidőmet. Akiknek a szívemben helye van. Ezt természetesen olyan őszintén fogom közölni,amilyet a helyzet megkíván.Hm.Nem is várok januárig,hiszen újév után ugyanúgy kel fel a nap.Elkezdem hát most. 2011 év 12. hónapja 21. napján.
..mm...és ha valaki meglát úszósapkával a fejemen és nem veszem észre, úgy üzenem,h éppen abban a pillanatban siklottam ki a kezei közül és vad tempóba kezdtem az élet medencéjében...

Kampókéz. A kezdetek.

Odacsuktam az ujjam. Azonnal az agyamig hatolt a fájdalom, de míg satumódjára közrefogva láttam utolsó ujjpercem, pillanatokig csak szenvedtem,ahelyett,h kiszabadítottam volna.Úgy látszik, a kín teljes mértékben elfoglalta az egész helyet fejemben és a cselekvés részt totálisan blokkolta.
Természetesen, azért nem vagyok annyira buta,mert akkor még mindig ott állnék Á-hangot ordítva az ajtónál.
Először elkezdett fájni a végétől,aztán szolidaritást vállalva a többi ujjam is zsibbadni kezdett. Egy óra múlva már a tenyerem is bekapcsolódott. Most estére a körmöm se kéne kifesteni,hanem azzal a ronda lila körömlakkal átkenni a többivel együtt,amit fogalmam sincs,h milyen megfontolásból vettem nyáron. Lehet,h akkor a fejemet csuktam valahova,mert visszagondolva elég sok hülyeséget csináltam...
Próbálom hajlítani, néhány gyakorlatot csinálni jobb kézfejemmel,de rá kellett jönnöm,h korlátok közé vagyok szorítva. És mindig beakad és hozzáér vmihez. Szerencsére nem kalózhajón vagyok,mert ott már kampókéz lenne a becenevem....persze lehet,h a rum most meggyógyítaná...na.Elég a nyavalygásból! Vitorlát felhúzni!

Dermedt szívek,híg kocsonya

Kaptam egy ímélt. Egy barátom hívta fel a figyelmemet arra,h milyen fontos infarktus ellen,h meleg vizet igyunk. Mert ha hideget iszunk,akkor megdermed bennünk a zsír és mittudoménmitcsinál a belünkkel és megáll később a szívünk.Azthiszem:S De aggodalomra nincs ok,mert ha forrón teázgatunk,mint a japánok,akkor zsírunk is úgy csusszan bensőnkben,ahogyan aa....nem is részletezném:))Aztán kitér arra az üzenet,h miként is észlelhetjük magunkon az infarktus jeleit és végezetül pedig továbbítsuk igaz barátainknak ezt a hírt.Mmm!...és meg sem említi az utolsó sor,h nem lesz szerencsém,ha megtartom az információt. Nem is tudom...
Bent,a gyomromban kb. 37 fokos hőmérséklet lehet. Namármost. Ha a kocsonyára gondolok jó erősen, mint dermedőre,akkor anyám mindig jól lehűtötte.Nem hőemelkedés fokozaton! Istenem...az az aranyló remegés a tányérokban!..hol is tartottam? Szóval nem hiszem,h 37 fokon saját készítésű kocsonyám lenne az emésztőrendszeremben. És akkor hogy jönnek ide a japánok? Egy szó. Szertartás. Csa-no-ju. Lépésről lépésre haladva. Centiméterben megadott tatamin.
Aztán el kezdtem elmélkedni,h mi az,ami semmiféleképpen nem dermedne meg bennem?...őőő...Megvan! VODKA!Tehát.... ha vodkát iszol,akkor nem lesz merev a zsírod és ezek szerint nem kapsz infarktust. Teljesen világos. Megoldottam a dolgot. Ráadásul,ihatod hidegen is,mert a vodka fagyáspontja jóval mínusz alatt van.
Megnyugtató az is,ha netán mégis csak megállna a szíved,úgy álmodban ér a vég.(Statisztika szerint 60%-a az embereknek).
Innentől kezdve,egyenes út vezet a Bloody Mary és Moscow Mule felé.
Erős szívvel és egészségesen: irány a bárszekrény!

Legjobb viszlátom.

Indulás az oviba.Esik az eső.Olyan őszesen. Kapun kilépve az első szomszéd.Szépjóreggelt! Már nincs éjszaka rosszul,mert betartja a diétát,de január végén műtétre megy.Viszlát!Két házzal arrébb.Jóreggelt!Már mászik a kislány.Nem is akárhogy!És annyira apás.Mennünk kell.Viszlát! Jóreggelt!Mi ez az idő?Mintha nem is december lenne?- mondja aki négy házzal odébb lakik. Nem is tudok aludni,mert bevilágít a Hold -folytatja.Mi már teljes késésben. Akkor tessék lehúzni a redőnyt!-vissza a jó tanács. Még két jóreggelt és két viszlát. Beértünk. Jóreggelt! Jóreggelt!Vigyázz magadra drágám!Fannim búcsúpuszija arcomat megtartva két pici kezével. Ez a legnagyobb viszontlátás,amit kaphatok ezen a vizes reggelen....

Télen-nyáron...karácsonyt!

Már két hét sincs és itt a karácsony. Számomra nincs jelentősége,de nem azért, mert nem tudok szeretni.Egész évben szeretek.
Képtelen vagyok piacon vadászni karácsonyfát,fogalmam sincs,hogyan kell halat passzírozni,ráadásul év végén sem hajt senki,h jön a következő esztendő. Ennél már csak a szilveszter a semmitmondóbb.
Természetesen,azért lesz feldíszített fa. Műfenyő.Védjük a fákat.Egyél hódot. Ennek előnye,h bármikor lehet karácsony. Akár nyáron is,legfeljebb teleszórom az ablakpárkányt műhóval és fenyőillatot árasztok mécsessel.
Fannimnak sokat jelentenek az ünnepek. Vadul kézműveskedünk, teli izgalommal ajándékot készítünk és együtt várjuk,h az arcokra mosolyt csaljunk. Nem szeretném megfosztani ezektől azért,mert az anyja nem látja értelmet.Ha szükséges,nyuszinak is beöltözök húsvétkor és kiköltöm a tojásokat.Télen pedig annak ellenére,h nem bírom az alkoholt, megiszom a fűszeres bort és értelmetlen zagyvaságokat beszélek. Most egy pohárral ittam. Kellemes húsvéti ünnepeket és boldog új évet kívánok!Szerintem egy óra múlva pedig...gfhsgjfdgsédhfs....és közben szól Frank Sinatra....sving...let it snow,let it snow,let it snow.....

Nonverbális pongyola.

Böngészem a vaterát. Néha eladok,néha veszek. Keresőbe beütöm:szexi... meg a méretet. Nem olyat.A sajátom:)) Kidobott 167 terméket. Nyitott tangák az összes színárnyalatban, áttetsző bodyk, és miiii??...egy hosszú ujjú virágmintás póló,ami szerintem kinyúlt pamuttrikó. Ez szexi?! Persze, a nagyanyám ezt a szót nem is ismerte, mert ha tudta volna, akkor nem hordta volna azokat a vastag bugyogókat kötött harisnyával. Megjegyzem,a papám így is imádta. Anyám is csak érintette a témát,mert kékre festette a szempilláját és rikító rózsaszínre a száját.Szörnyű volt,habár apám kajánul mosolygott rá. Én pedig néha túlzásba esek a combfix gyűjteményemmel, de ez? Ez a fekete,meg arany flitterekkel díszített pongyola?...
Mindenki másként szeretne az ellenkező nemnek tetszeni. Meztelenül vagy szűk ruhában.Szőkén hajazva,esetleg démoni feketén. Botoxolt szájjal...vékony ajakkal csücsörítve?? Áhh....metakommunikációt ismerve, testtel manipulálva. Ez a legolcsóbb,ha ismered a dörgést:) Nem kell a szellős madzagbugyi és az áttetsző csipkeruha. Ráadásul,ha 45 cm-en belüli intim zónádba került valaki,akkor azonnal húzd magadhoz,mert valószínű,h szexinek találtattál.

Száguldó rózsabokor.

Kaptam ma egy állásajánlatot. Irodai. Számítógépes-pénzszámolós-fizetésmagasabbas:)
Elég idő viszont nincs. Fogtam egy papírt és középen húztam egy vonalat. Pozitívumok: Pénz.Pénz.Pénz. Ez három. Negatívumok: Lányom nagyon korán menne az oviba és későn jönne haza. A délelőtti fejlesztőfoglalkozásokat "el szeretnék kéredzkedni"-vel kéne megoldani, vagy szabadságokkal. Na,ez kettő. Nem vállalom. Miért?Mert több hasznomat érzem egy Ifjúsági Irodában, mint egy pénzügyi vállalkozásban. Hülyeviki! Sosem viszed semmire. Talán. Viszont szabadnak érzem magam.Azthiszem.
Persze, ez mit sem változtat azon, h jelen pillanatban a világvégére vágyom. Vágyom az ismeretlent, a végtelent, az újat,azt a messzit,ahonnan vissza tudnék nézni.
Lenne kedvem felfedezni Amerikát, keresztül vonatozni Szibérián, kimerülésig túrázni az Alpokban,vagy csak ernyedten nyújtózni egy lakatlan sziget fehér homokján,h bőrömet melegítse a vakító fénysugár.
Lennék sivatagok ördögszekere, ami talajától elszakadva görgetné magát kietlen tájakon.Meg sem állnék a világ végéig. Jesszusom!Hogyan jutottam el az irodai munkától a sivatagig?!
Keresem helyem a világban,mint a jerikói feltámadásvirág tövéről letörve, szél szárnyán kergetve. Szombaton.A kanapén.

Keresztben-hosszában,avagy merre az arra?

Leadtam az autót szélvédő javíttatásra és délelőtt kellett érte mennem. Gondoltam,nem nagy szám,hiszen végig megyek a Szentmihányi úton,aztán a Szlovák-on, onnan pedig rámegyek a Cinkotai útra.Ennyi. 15 perces távról beszélek.
Tömegközlekedéssel sem tűnik bonyolultnak a helyzet,mert kisétálok a piacig, felpattanok a 46-os buszra és ott rak le. Aha. De mikor??
Kellemes idő fogadott reggel,mikor kiléptem a kapun. Felvettem a tempót és frissen,üdén kisétáltam a megállóig. Megnéztem a menetidőt és kezdett hűvös lenni arcom,mert ráfagyott a jókedv. 20 perc még a várakozási idő. Álltam.Vártam.Leültem a padra. Telefonáltam. Nem is volt fontos. Felálltam. Járkáltam. Már majdnem kiújult a szívinfarktusom,mikor láttam,h kanyarodik ki a busz a végállomásról. Felszálltam és bárhova leülhettem volna. Az első ülés mögé huppantam le,h úgy lássak,mint a vezető. A végeláthatatlan útjáratot. A rákoskeresztúri városközpontig 58 megálló. Én csak a Gyöngytyúk utcáig voltam utasaimnak társa,így semmiségnek tűnt az a 38 megálló.
Szépen,mint amikor autóval megyek,haladtunk a Szentmihányin.Csak most a körforgalomban jobbra kanyarodtunk. Aztán balra,aztán megint jobbra és ez így ment egészen a Szlovák útig. Ott kezdtem megörülni,h most már végre nem csak keresztbe megyünk,hanem hosszába is,mivel így haladunk gyorsabban a végcélom felé,de megint lekanyarodott. Itt nem örültem,hanem megőrültem. Legalább 20 évet kezdtem öregedni.Éreztem,ahogy ráncosodok és őszül a hajam.Neeeee...Megint keresztbe, értelmetlenül, kis utcákban kanyarogva, kietlen részeken. Mintha azt akarná a BKV,h ne találjak utána haza és kényszerítene,h ismét az ő kék guruló dobozát vegyem igénybe. Hohóóó!Megint ismerős lett a terep,mert elértük a cinkotai autóbuszgarázst. Már csak egy megálló.Rosszul képzeltem. Mivel minden 10 méteren van egy busztábla,ezért az 1 km-es távot 3 megállóra szabdalták. Nem bírtam tovább. Le akarok szállni!!! Jeleztem.Határozottan. Az ajtó olyan lassan nyílt,h szinte marasztalt. Alig vártam,h inkább a lábam vigyen célomig. Jól esett egymás elé tenni a csámpás cipőim.
Megérkeztem. Frissen és üdén, tempómat lassítva. Az autó rendben, hazafelé 15 perc. Hosszában,nem megállva, Cinkotain,Szlovákon és a Szentmihályi úton. Magam sofőrje voltam és egyetlen egy megállóm volt,az otthonom.

Önkéntes lappföldi.

A Télapó álmosan baktatott le a lépcsőn, h a rózsaszínű bundás kis bakancsot megtöltse csokoládéval. Virgácsot is tűzött volna jobb felébe az apró cipőnek,de a gardróbszekrényben sehogy sem találta meg a kora hajnali sötétben. Azt hiszem, kezd szórakozott lenni a puffancs ajándékosztó.
Aztán lezuhanyozott, felöltözött,rövidre vágott szőke tincseit megfegyelmezte zselés kezével, szempilláját kifestette,majd amilyen lassan vánszorgott lefelé,olyan gyors iramban lépkedett felfelé az emeleti gyerekszobába. Késésben volt. Apró puszikat nyomott arcára lányának,h úgy ébredjen fel,mintha még mindig álmodna. Közben öltöztette, mert meg kellett nézni az édességgel teli ablakot,elcsodálkozni és kifejteni,h miért is kell jól viselkedni egész évben és reggelire beérni az óvodába.
Az ő Fannija teljesen oda volt,h a "jó öreg piros ruhás" mennyire meg volt vele elégedve. Pedig sokszor volt hiszti hajmosásnál, nem szereti az overált, mert nem rózsaszínű, sokszor pedig túl hamar jön a lefekvés ideje.
Kíváncsi vagyok,h ki lesz az,aki felnyitja a szemét,h a láthatatlan csomagosztó Lappföldön él és nem a Petrence utcában. Ráadásul fehér szakállas öregfickó,nem pedig sötétben botorkáló lelkes anyuka.
Mindenesetre,a cipőmben nekem is kikandikált egy tábla csoki és biz' Isten nem én voltam.
Akkor most tényleg van télapó?!

Megkoronázásom története.

Van egy könyvünk.A címe:Tündérek és tündérholmik nagy könyve. A lényege,h felszerelheted magad különféle kellékekkel.Mint például tündérpálca,tündércipő,tündérszárny,tündérfüzér,tündértündér...bediliztem.
A hozzávalók:különféle színes papírok,kartonok,szívószálak,gyöngyök,mozaikok,filcek,ragasztók,csillámporok. Természetesen,a legtöbbjük rózsaszínű,arany és ezüst. Elvégre hercegnők vagyunk a lányommal! Neki koronája is van műanyagból és gyémántokkal van kirakva. Nekem pedig nemsokára lesz papírból!
Amit a könyv felsorolt,azt megvettem,hiszen fogalmam sem volt,h éppen melyik tündérholmit kell elkészítenem. Itt jegyezném meg,h kézügyességem csapnivaló, eddig még csak szex közben értem el vele vmit.
Ebéd után el is kezdtük a kézműves foglalkozást a nappaliban. Koronakészítéssel nyitottunk,mivel nem voltam elég hiteles e nélkül. Lányom felcsapta a megfelelő oldalt és rámutatott a képre,h hogyan is fog majd kinézni az ékesség a fejemen. Pofonegyszerű- gondoltam. Néhány cikk-cakk,itt bevágom ott összeragasztom.Díszítem és már parancsolgathatok is magamnak,mint egy nagyképű királykisasszony.
Fannim segített. Egyenes vonal mentén vágott az ollóval görbéket. Na mindegy..majd a drága ékkövek dobnak rajta. Kész lett. Próbáltam összeragasztani a két végét,de lányom ezt a feladatot is magára vállalta.Szépen szétkente a ragacsos stiftet a szélén,aztán az asztalon,kicsit a hajába,majd a pulcsijába.Eztán jött a nagy ötlet.Miért nem csillámporozunk?-kérdezte Fannim.....erre nem tudtam azonnal választ adni,de tulajdonképpen nem is várt rá. Amolyan költői kérdés volt,mert már szórta is a koronára. Aztán az asztalra,parkettára, hajába, ruhájára.Talán kicsivel többet is,mint a fejdíszemre. Óó..és a kis mozaikokból is!-jött a kérés és még hozzá a lécilécííí. Abban a percben ki is szórta,le a földre. Annyit hajolgattam,mint Haraszti Mici (Schneiderné) a Hyppolit,a lakájból, amikor kiszórták neki a papírfecniket,h egyenként vegye fel fogyókúrás torna gyanánt.
Nagy nehezen kész lett a koronám. A rajta lévő csillámpor nagyrészt az arcomon landolt,ahogy kezdett leperegni a kartonpapírról.De egész jó lett. Már a bozontos hajamon díszelgett vagy 5 perce,mikor arisztokratikus mozdulattal mutattam az asztalon lévő káoszra, h rendet parancsoljak. Lányom elhúzta a szája egyik szegletét és közölte,h nem vagyok igazi uralkodó,mert nincs tündérpálcám (10.oldal) és tündérpapucsom (62.oldal). Ráadásul,tündérpalotám sincs (66.oldal). Olyan lehettem,mint egy diliházi Boaparte Napoleon.De hát hogy is lehetnék Napoleon,ha én egy hercegnő vagyok??!!

Papírkuckó.

A Spar és egy 100-as áruház közrefogott és fedett részén található a Nyírpalota utcában. Olyan megbújósan és szerényen. Egy ajtó,egy ablak, nem lehet nagyobb 12 négyzetméternél. Csak az a zöldséges bolt vet még árnyékot arra a papírkuckóra, ahol mindent megkapsz. Szándékosan nem azt írtam,h szinte mindent,mert akkor már lehúznám a helyet. Hiába a nagy irodaszer depók, sokszor hiányosak a polcaik. De itt? Hah! Nem fogom most felsorolni a választékot,mert akit érdekel,az odamegy.
Nem kell,h ismerd a tulajt,mert anélkül is mindent beszereznek neked egy csupa kedves hölgy társaságában,aki kiszolgál téged.Neeem...nem megnézi a termék árát és elkéri a pénzt,hanem ahogy egy vevővel bánni kell.Pontosan annyi mosolyt megereszteni,ami megszínesíti akár az egész napodat és annyit társalogni, amennyi az adott helyzetben szükséges.
Meglepő és szinte már felfoghatatlan,h egy ekkora üzletben bármit kérhetsz.Előveszi az alsó polcról,vagy abból a kihúzós részből,ahol az a sok színes papír...vékonyabb...vastagabb..csillogóbb...te jesszuss!Variációk zöld papírra!
Egyszer kértem dobókockát.Százat.Mert társasjáték fazonú a kiadványunk borítója. Tárááámm!Van a papírkuckóban!10 centis,pici boríték az ajándékkártyáimnak.Van.Milyen színben?...anyámnak műfenyőt szeretnék.Van!Milyen méretben?....tollpipi végű rózsaszíntoll..óóó..Fannimnak...van!nyomtatványok?Van!Karácsonyi dekoráció?Van!Mmm..hercegnős füzet?A csipkerózsikás vagy a hamupipőkés?Ááááá.....
Hazaérkeztem és elgondolkodtam,h jó. De mi nincs?
A nagy Ő-t keresem szép öregkorral. Holnap felhívom a Mikit. Lehet,h van neki raktáron?