Leadtam az autót szélvédő javíttatásra és délelőtt kellett érte mennem. Gondoltam,nem nagy szám,hiszen végig megyek a Szentmihányi úton,aztán a Szlovák-on, onnan pedig rámegyek a Cinkotai útra.Ennyi. 15 perces távról beszélek.
Tömegközlekedéssel sem tűnik bonyolultnak a helyzet,mert kisétálok a piacig, felpattanok a 46-os buszra és ott rak le. Aha. De mikor??
Kellemes idő fogadott reggel,mikor kiléptem a kapun. Felvettem a tempót és frissen,üdén kisétáltam a megállóig. Megnéztem a menetidőt és kezdett hűvös lenni arcom,mert ráfagyott a jókedv. 20 perc még a várakozási idő. Álltam.Vártam.Leültem a padra. Telefonáltam. Nem is volt fontos. Felálltam. Járkáltam. Már majdnem kiújult a szívinfarktusom,mikor láttam,h kanyarodik ki a busz a végállomásról. Felszálltam és bárhova leülhettem volna. Az első ülés mögé huppantam le,h úgy lássak,mint a vezető. A végeláthatatlan útjáratot. A rákoskeresztúri városközpontig 58 megálló. Én csak a Gyöngytyúk utcáig voltam utasaimnak társa,így semmiségnek tűnt az a 38 megálló.
Szépen,mint amikor autóval megyek,haladtunk a Szentmihányin.Csak most a körforgalomban jobbra kanyarodtunk. Aztán balra,aztán megint jobbra és ez így ment egészen a Szlovák útig. Ott kezdtem megörülni,h most már végre nem csak keresztbe megyünk,hanem hosszába is,mivel így haladunk gyorsabban a végcélom felé,de megint lekanyarodott. Itt nem örültem,hanem megőrültem. Legalább 20 évet kezdtem öregedni.Éreztem,ahogy ráncosodok és őszül a hajam.Neeeee...Megint keresztbe, értelmetlenül, kis utcákban kanyarogva, kietlen részeken. Mintha azt akarná a BKV,h ne találjak utána haza és kényszerítene,h ismét az ő kék guruló dobozát vegyem igénybe. Hohóóó!Megint ismerős lett a terep,mert elértük a cinkotai autóbuszgarázst. Már csak egy megálló.Rosszul képzeltem. Mivel minden 10 méteren van egy busztábla,ezért az 1 km-es távot 3 megállóra szabdalták. Nem bírtam tovább. Le akarok szállni!!! Jeleztem.Határozottan. Az ajtó olyan lassan nyílt,h szinte marasztalt. Alig vártam,h inkább a lábam vigyen célomig. Jól esett egymás elé tenni a csámpás cipőim.
Megérkeztem. Frissen és üdén, tempómat lassítva. Az autó rendben, hazafelé 15 perc. Hosszában,nem megállva, Cinkotain,Szlovákon és a Szentmihályi úton. Magam sofőrje voltam és egyetlen egy megállóm volt,az otthonom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése