Olvastam egy kiírást,ami úgy kezdődik,h "amikor gyermek voltam és felnőtt akartam lenni"..blablabla...eszembe jutott,amikor gyermek voltam. A szöveg innentől lett számomra érdekes. Visszagondolva....mm..gondoltam én arra akkor,h idősebb legyek? Áh!. Nem.
Megéltem minden évemet és korszakomat. Sosem szándékoztam nagy lenni. Nem vártam a 18 éves korhatárt és sosem gyúrtam arra, h űrhajós vagy doktornéni legyek.
Talán túlzottan is ragaszkodtam ahhoz,h ne lépjek be a nagybetűs életbe. Ehhez társult melleim késői növekedése is,hiszen tekintélyt parancsoló dekoltázsom csak 30 éves korom után lett,némi súlygyarapodást követően.
Nem sírom vissza a múltat,mert átéltem. Nem nézek annyira előre sem,mert tudom, h úgyis bekövetkezik. Kivéve,ha megint nem nézek körbe a zebrán,mert a minap a csodával határos módon nem ütött el egy autó. Azt hiszem, Isten néha ellazáskodja a munkáját vagy esze ágában sincs velem találkoznia,hiszen még most is legbelül gyerek vagyok és fel kell,h nőjek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése