Kiegyezés karácsonnyal.

Kész.Ma megadtam magam a karácsonynak.Tégy velem, amit akarsz!
Ma volt utoljára a lányom oviban ebben az évben. Hazavittem az ágyneműjét,bocipárnáját,váltóruhákat rózsaszínben és az összes papírra vetett rajzait. Plussz! Három kifestett karácsonyfát,egy télapócsizmát szétkenve piros festékkel és egy hozzávaló sapkát,melyről már hullott le egy marékra való vatta. Azt hiszem,az volt a díszítés.
Szóval,egy tonna papírral és szennyessel az egyik kezemben,a másikban pedig lányom kis keze, így szaladtunk hazáig.Fannim teljes lázban volt.A mamát vittük karácsonyfát venni. Legalább egy tucatszor megkérdezte,h milyen színűt veszünk,én pedig egy tucatszor válaszoltam azt,h az igazi fenyő, az zöld. Mire az ikeához értünk, nagyjából meg is győztem. A gyerek nagyanyja ragaszkodott,h ide jöjjünk,mert itt vissza is veszik a fát. Nagy nehezen sikerült leraknom az autót az épület parkolóházába. Hogy miért nagy nehezen?Egyszerű. Mert számomra kevés az a hely,amit útnak és parkolóhelynek jelölnek ki.Ráadásul,utána stresszelhetem magam,h hová is álltam? Naneee...ez nem szőke nőknek való!! Oké. A14. Ez volt az oszlopra írva. Remek tájékozódási pont lesz.
Természetesen,a fa már elfogyott,de semmi gond. Menjünk a Sibrik Miklós útra. Jó.De az hol van?-kérdeztem. Azt nem tudom így kocsiból-jött a válasz. Így hát,kénytelen voltam memóriámra hagyatkozni. Először A14,aztán valahogy kijutni innen,de minden csak körbe-körbe...ááá..kijárat...sorompó,igggen...aztán elindultam az egyszermárjártamott-emlék alapján az Éles sarok felé. Sikerült!Csak nem vagyok olyan hülye!Jupijéé! Míg elértük a második célállomást,addig megkérdezte lányom a mamát,h milyen fát fog venni. A válasz:ezüstöt!Dehát az igazi fa nem zöld?....neeem..van ezüst,meg vörös,meg fekete is....ááááá.....most lettem totálisan tudatlan a gyerek előtt.Na mindegy,,
Mi az autóban maradtunk,a mama pedig elindult a lerakathoz. Kb. 20 perc múlva vidáman megjelent egy akkora fával mint én,szélességre pedig olyan kövér ágakkal,mintha legalább két tonnát nyomna,pedig körbetekerték egy hálóval. Ledöntöttem a vezető melletti ülést és lefektettem mellém. Tisztára,mint egy autós szex,csak most tüskésen. A nagyinak más jutott eszébe.Szerinte elfáradt és most hazavisszük hozzá teáztatni és adunk neki díszeket.Az lesz a ruhája. Fannim hangos kacagásba kezdett. Főleg,mikor elkezdtem fenyőhangon beszélni és utasítottam magam,h most már cseréjünk helyet,mert én is szeretnék vezetni a szúrós ágaimmal. Mindent elhisz még....imádom!
Út közben gyönyörű fényeket láttunk. A póznákon hatalmas, aranyban fénylő harangok, kivilágított rénszarvas,hóember, lógó jégcsapok,füzérek. A Bosnyák téren meg egy hatalmas fehér fényben pompázó fa,ami több méter magasságban nyújtózkodott az ég felé.
Persze,én még mindig giccses és erőltetettnek tartottam ezt az egészet,egészen addig,míg Fannim azt nem mondta,h : "Anya!Ez a karácsony annyira gyönyörű,h ezt szeretem a világon a legjobban!" A rádióból pedig Chris Rea...Driving Home for Christmas....a franc...legyen. Odarakom magam.Meg a szívem.Nézzük meg,h mit is lehet kihozni ebből a karácsonyból. Szenteste úgyis nálunk csoportosul mindenki.Főzök. Jóóó..sütök is. "De anya!Mézeskalácsot is tudsz?"...szerintem még azt is.
Persze,persze....Lágyítsd a szívem Fanni!....Lágyítsd a szívem Chris Rea!...:)))