Odacsuktam az ujjam. Azonnal az agyamig hatolt a fájdalom, de míg satumódjára közrefogva láttam utolsó ujjpercem, pillanatokig csak szenvedtem,ahelyett,h kiszabadítottam volna.Úgy látszik, a kín teljes mértékben elfoglalta az egész helyet fejemben és a cselekvés részt totálisan blokkolta.
Természetesen, azért nem vagyok annyira buta,mert akkor még mindig ott állnék Á-hangot ordítva az ajtónál.
Először elkezdett fájni a végétől,aztán szolidaritást vállalva a többi ujjam is zsibbadni kezdett. Egy óra múlva már a tenyerem is bekapcsolódott. Most estére a körmöm se kéne kifesteni,hanem azzal a ronda lila körömlakkal átkenni a többivel együtt,amit fogalmam sincs,h milyen megfontolásból vettem nyáron. Lehet,h akkor a fejemet csuktam valahova,mert visszagondolva elég sok hülyeséget csináltam...
Próbálom hajlítani, néhány gyakorlatot csinálni jobb kézfejemmel,de rá kellett jönnöm,h korlátok közé vagyok szorítva. És mindig beakad és hozzáér vmihez. Szerencsére nem kalózhajón vagyok,mert ott már kampókéz lenne a becenevem....persze lehet,h a rum most meggyógyítaná...na.Elég a nyavalygásból! Vitorlát felhúzni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése