Tudom, hogy a születésnap nem vmi misztikus dolog, főleg, ha már az ember olyan sokat megélt.Ugyanúgy felkel a nap és talán még le is nyugszik, és ha nem történik semmi,akkor másnap is ugyanúgy lesz minden. Ígyhát valószínűsítem, hogy velem van a gond. Egyszerűen olyan transzba esem már előtte egy pár nappal, hogy alig alszom,és izgulok, mint az államvizsgám előtt. A "nagy" esemény holnap fog megtörténni, ami persze semmivel se lesz különbözőbb a többinél. Páran felköszöntenek és nekem nagyon jól fog esni...
De valahogy mégis. Olyan érzésem van ilyenkor, mintha egy fogaskerék egy ideig akadozott volna, és egyszer csak a helyére kerül és forog tovább. Azt hiszem,holnap fog a helyére kerülni. Érzem már a változás szelét, hogy új bőrbe bújhatok, új dolgok kezdődnek....pedig most, hogy már gyerekem van,nem is csak magamra kéne gondolni, hanem arra az emberre is, aki a világra hozott. Hiszen tudnom kéne, milyen az,amikor vki megérkezik ide, és együtt születik anya és gyermek. (Negatív beállítottságú barátnőm erre azt mondaná:Miért?! Én nem kértem, hogy erre a világra hozzanak?!...)
Ha ezt az egész gondolatmenetet összegeznek kéne, azt is mondhatnám, hogy minden év márciusában kiújul a skizofréniám,mégegy viki születik, egy másik, aki nem olyan,mint az előző...jesszusom!!Holnap már 36-an leszünk!!:))