Viszem ki a szemetet a szelektívbe, és összefutottam az egyik szomszéddal. Egy ideje rákot diagnosztizáltak nála, és akármikor összefutunk,egyre rosszabb állapotban van.Állítólag már nem is kemózzák, mert nincs értelme. Na, ahogy baktattam vissza az üres szatyorral, belegondoltam, milyen az,amikor már nincs. Amikor nem vagy. Nem veszed többet a levegőt, nem érzel, nem érzékelsz, egyszerűen megszűnsz létezni. Csak a tested marad, de már te azt nem érzed. Mi van utána? japersze...mennyország...és ha nem?..jó.A pokol.De ha az sem?Csak a semmi? Mikor Fannimat lefektettem, kifeküdtem a kanapéra és megpróbáltam elképzelni...nem vagyok..nem veszem a levegőt.. nincs körülöttem fény.. hangok..érzések....aztán veszek levegőt:))..de a gondolat marad...basszuss!!nagyon szar lehet.Ez nem is az üresség, hanem a semmibe való belegondolás..inkább az a mennyország-pokol variáció legyen..mert akkor még a lelked (ha egyáltalán létezik) érez. Most örülök csak igazán, ahogy érzem az odaégett burgonya illatát a tűzhelyen (filózgatás közben sose főzzél!), a fejfájást, ami két napja gyötör a nátha miatt..és ha nem megyek ki a konyhába, akkor hamarosan a tűzcsóvát is érezni fogom a bőrömön...mert létezem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése