Langyos ünnepek.

December elejét írunk és nagyon korán van még. Ha most hirtelen meg kéne mondani,hogy milyen hónapot írunk így kinézve az emeleti ablakon,nem tudnám megmondani.Egyáltalán nem tűnik kint hidegnek,a fák egy részén még mindig ott ékeskednek a levelek, hiába hintáztatja őket a szél...
Rá nem jönnék, hogy már év végét írunk és lassan itt a karácsony.Ó!De igen. Két házzal arrébb vki feldíszítette a kertjében lévő satnya fenyőfát. Lehet, hogy ő sem érezte még a decembert és ezzel a villódzó jelzőfénnyel szeretné szembesíteni magát?

Hol van már az a gyerekkori emlék,mikor lestünk ki az ablakon,várva, hogy talán meglátjuk a nagyszakálú télapót,ahogy settenkedik a cipőm felé,hogy tele rakja csokival? Persze,sose láttam meg,mert egyrészt elálmosított a hópelyhek bámulása,amint egymásra rakodva vastagodtak meg az utcai fák ágain,másrészt meg nincs is télapó.így aztán mindig bealudtam:)))
Nem is tudom,hogy mikor volt már igazán december.Hófehér dunyhába takart igazi tél,hogy aztán bocsánatot kérjen az idő és kiengesztelésül kitavaszodjék....
A sok hajlakk tupírozás után, elégetett benzin mihaszna kocsikázással...hozzájárultam ehhez én is.Mostmár bánhatom:(...

Had' nyavalyogjak még egy kicsit:))....
Mára virradóra azt hiszem,hogy megállapíthatom dr.nagy-ként,hogy semmiféle javulás nem érzékelhető a fülemben.Ugyan úgy zúg és feszít.Ráadásul még mindig nem mehetek közösségbe,mert fertőzök.Ígyhát,a káposztát még lehet leereszteni nekem. (bővebb magyarázat lásd. előző irományok)
Ahogy haladok a végem felé,egyre több testi problémám van.Lehet, hogy rossz helyre születtem?!
A jó meleg Afrikában sose fáztam volna meg.Legfeljebb soványabb lettem volna az állandó párduc elől való menekülés miatt,és senki nem tukmálná belém,hogy napi legalább másfél liter vizet meg kell inni...mert nincs.
Grönland?...hm..talán...ott megedződtem volna,és olyan hidegben nincs az az influenza,ami megmarad...meztelenül összebújhattam volna az egész eszkimófamíliával és a vendégekkel is,akik látogatóba jöttek volna. Asszem..ez ott szokás:)))
Ázsia?Mm... nem is tudom.Távol állnak tőlem a "piacos nyamik". Habár..ha a japánokat nézem,ők viszont vannak olyan agyamentek,mint én.
Ausztrália kizárt.Cápák,bőrrák,tökmeleg.Amerika...mmm.öregkoromban.Igen! Miami meg Florida:))..ott szédíthetném a magamfajta öregeket.Felszednék vmi vén mókust, és annak a bankszámláján utaznánk be a világot,mivel az én nyugdíjam a kiutazás és a kezdeti megélhetést teljesen felélné.
Végül itt a szélsőséges,sokoldalú és a kész fertő Európa. Itt élek, és talán nincs is olyan betegség,vagy járvány,amit ne kaptam volna el életem folyamán. Gyerekként még a bárányhimlősökkel is összezártak,hogy átessek rajta. Mára már egy harcedzett,mindent túlélő amazonnak kéne lennem, e helyett pedig itt ülök a géppel és azon nyöszörgök,hogy mennyire fáj mindenem és még mindig nem látom az alagút végét....

Tessék?

Ma megnyitották a fülem, mert iszonyatos fájdalmaim voltak,és még mindig fertőzök,mert ez vírus!!
A kórházi kezelést viszont elutasítottam saját felelősségemre, habár az agyhártyagyulladás miatt kicsit rizikós.
Viszont nem megyek közösségbe, amit nem is nehéz megállnom,hiszen kerülnek,mint a leprást.
Az influenza eme törzse így fejti ki igazán hatását...
Annyit tudok tenni,hogy a végsőkig kitartok,mint az a japán katona, akinek sohasem ért véget a második világháború. ..és ráadásul nem nagyon hallok még mindig a bal fülemre.Talán nem is baj...legalább szelektálhatok kedvemre a jobb fülemmel:)))
Szerencsére a lábam mintha egy kicsit javult volna a tegnaphoz képest..na még az is?!.....

Nehogy elkapd!:)

Talán a sok hallgatás tör ki belőlem,vagy a felismerés, de betegségem története kikívánkozik belőlem.
Az egész onnan indult, mikor a lányom beszoktatása kezdődött a bölcsődébe.
Az égegyadta világon semmi bajom nem volt, a körzeti orvost is csak akkor láttam, mikor anyám vérnyomását mérte kutyafuttában. Mióta viszont a kisgyermekek közösségével közvetve érintett vagyok,csoda, hogy még élek. A szokásos orrfújások már meg se kottyantak,egyfajta intézmény undor reakció az újdonsült bölcsődébe járók részéről. Szegény Fannim se szerette meg,így három hónap elteltével.Hol is tartottam?Óó..igen! A szokásos megfázással indult,aztán jött a köhögés, majd a magas láz. Mint gondoskodó szülő,és orránál vezethető kezdő anyuka,minden kívánságát lestem lányomnak, olyannyira, hogy észre sem vettem, hogy én is elkaptam e szörnyű kórt. Mire gyermekem már kifelé jött a betegségből,addigra már nyakig benne voltam az influenza nem is tudom melyik törzsében. Az orrom teljesen bedugult, csak néha fütyült át rajta a levegő,mint egy rosszul bélelt kéményben. aztán a reklámokból is jól ismert rozsdás szögek álltak ki képletesen a torkomból. Semmi nem segített. Először a dédimre gongoltam,aki mézzel és különféle gyógynövényekre hagyatkozva kezdett mindig öngyógyításba. Végső elkeseredettségemben a natúr almaecetet is megittam.Semmi. aztán nagy örömömre már csak a hőemelkedés maradt és az iszonyatos ízületi fájdalom. Néha persze erőre kaptam és azt hittem, hogy jobban vagyok,de nem.
A második hét lett aztán a csúcs.Úgy éreztem,mintha le akarna szakadni az arcom.Ilyen érzésem utoljára akkor volt, mikor pofátlanul elkéredzkedtem a munkahelyemen már sokadjára. De az ábrázatom csak a fejemen maradt. Nyúzott voltam, és legalább annyi idősnek nézhettem ki,mint joda a jediből.
Vettem a fáradságot,és elmentem a körzeti orvoshoz. Nem nagyon foglalkozott velem, unottan felírt egy-két orvosságot. Ezalatt a két hét alatt már mindenki elkerült,aki csak tudott,hiszen tombol lassan a H1N1 vírus, és pontosan azokat a tüneteket produkáltam, mint a vészjóslóan fenyegető járvány. Volt,aki még a telefonban se akart velem beszélni,mert sose lehet tudni a mai világban.Anyám se környékezett meg minket,pedig a lakása pont mellettünk van. A lépcsőfeljáróig volt hajlandó eljönni,ahol feladott tuper-tányérban kevéske húslevest.A mozdulat pontosan hasonlított a Ben Húr című filmben arra a jelenetre, mikor a leprások völgyébe leeresztik a káposztát és némi kenyeret egy kötélre erősített raklapon. Nem akarnak hozzájuk érni,de azért segítenek:))...anyám is így lehetett velünk.Minden bátorság az övé!!!!:)))))
Már azt hittem, hogy ennél rosszabb nem lehet, akkor történt meg, hogy a fülem begyulladt. Valószínű,hogy az arcom azért fájhatott már annyira, mert feszítette a dobhártyámat a gyulladás. Éjszaka arra ébredtem,hogy itt a vég,kopog a kaszás.De nem ő volt.Az agyam kért kimenekülést a koponyámon keresztül.Az dörömbölt annyira.Ura voltam a helyzetnek és levánszorogtam a nappaliba. Az egyensúlyérzékem se volt vmi jó.Azt hiszem,ha kötéltáncos lett volna a szakmám,nem léptem volna fel másnap a cirkuszban. Felöltöztem és kaptam a kocsikulcsért.Basszuss!!Hol a kocsikulcs?..jaj,neeee...a gyerek eljátszotta!!Pedig a komódra tettem!!...VAdul elkezdtem keresni a dédi retiküljében,amivel mostanában játszik,meg a játékosdobozában....még anyámat is felzörgettem,hátha ott hagyta el valahol. Álmában lehetett,mert kinyitotta az ajtót és cseppet se fordult meg a fejében, hogy elkaphatja a fertőzést. Egyébként itt jegyezném meg, hogy ő minden ellen be van oltva. Influenza, H1N1..és ha az állatorvos nem tiltakozott volna annyira,mikor a kutyánkat oltotta, akkor veszettség ellen is prímán védve lenne. Na mindegy..kocsikulcs sehol.Kit hívhat fel ilyenkor az ember?Persze.A barátait.De kik azok a barátai???Senki.De igen!Pár házzal arrébb a barátnőm.Felhívtam.Olyan álmos volt, hogy el sem hitte,hogy az idő fél 3nál jár még. Beültünk a kocsiba és és az ügyeletes kórház felé vettük az irányt. Ott derült ki, hogy középfülgyulladásom van. ..antibiotikum,fájdalomcsillapító,orrcsepp...
Hajnaltájt értünk haza és úgy sikerült álomba ringatóznom,hogy a párnához szorítottam lüktető fejem. Szörnyű volt. Reggel a kanapé annyira behúzott magához, hogy nem tudtam kiszállni belőle. Szédültem és hányingerem volt. A csúcsfájdalom!!mivel a fülem totálisan bedugulva, most ismerhettem meg testem belső hangját,amire mindig is hagyatkoztam. Tisztán hallottam a szívem zakatolását. vérem áramlását,koponyában való fogaskerekek nyikorgását. Még a csontjaim roppanását is teljesen kivettem, pontosan beazonosítva,hogy melyik csigolyám vagy ízületem lehetett. micsoda zaj!!!Még az a szerencse, hogy a bőrőm ilyen jól szigetel. Máskülönben sose hallanám meg a saját hangom.
A harmadik hetet taposom a vírussal. Az antibiotikum fogyóban és fülzúgás még mindig kísér mindenhová. Azt hiszem, hogy kétszer nem hallottam,amikor süvített a fejem.Egyszer, mikor a lányom véletlenül a mesetévét 16osra rakta,(végre hallottam,hogy miről beszélnek), másodszorra pedig unokahúgom kedvenc számát üvöltette már századjára a számítógépen. Igazán fülbemászó dal volt:)))
Még mindig mindenki kerül minket,kivéve talán anyám közeledett a lakás felé.
A tanulságot levontam. Muszáj lesz edződnöm a bölcsisekhez,mert lassan jön a hasmenéses vírus,meg a többi nyavaja. Másrészt,megismertem a bensőm hangát,amit hosszas meditálás után se ismerhet meg sok mindenki. Harmadrész pedig tudom,hogy kikre számíthatok,ha baj van....egy kedves ismerősöm szerint féldeci pálinkára és egy pohár borra. Ő neki bevált és meggyógyította két nap alatt....

Muszáj voltam ezt bemásolni a blogba, mert lehet, hogy így legalább békén hagynak, ha asztrológiával kapcs. kérdeznek.
Újratelepítették a gépet, és természetesen, mint mindig, a Placidust megint nem mentettem ki. Teljesen vételen lettem,hiszen így hogy éljem a mindennapjaim?!:))))
Honnan tudom meg,hogy mit kell tennem és kivel?:)))...
Szerencsére van egy barátom,akinek megvan a program, és állandóan elmondja, hogy mostmár tegyem olyan helyre, hogy bármikor fel tudjam újra rakni. Viszont valahogy az elmentett születési dátumok rajta maradtak...biztos a másik meghajtón tároltam.Na mindegy...
Egyébként elolvasva ezt a zodiákus magyarázatot,teljes képet kaphat mindenki magáról.Punktum:)))

Csernus féle genya asztrológia

(Csak mert érdekel az asztrológia.Ráadásul..szórakoztat is.)

Csernus-féle genya asztrológia

A Kos rendszerint beég.
Temperamentumos vagy, aki nagyon tudja, mit akar: bárkin és bármin keresztülgázolsz, hogy elérd a célod. Úttörő típus vagy és a legtöbb emberről azt gondolod, hogy köcsög. Gyorsan rápirítasz másokra, türelmetlen vagy és megveted az emberek tanácsait. Semmi máshoz nem értesz, mint hogy kiboríts mindenkit a környezetedben. Fejjel mész a falnak, viszont nem kell félteni, mert kemény a fejed - már az elemiben is megmondták.
Tele vagy szeretetéhséggel, de nem nagyon tudsz szeretni. Számodra az a legfontosabb, hogy meglegyen minden anyagi és érzelmi háttered; csodálják az emberek a szépségedet, és a baromi nagy arcodat, mert csak ettől leszel boldog. A szerelemben is fontos a számodra, hogy a partnered mindent meg tudjon adni, amire csak szükséged van, és hogy csodáljon téged - egyszerűen buksz a gyengén fejlett személyiségű lábtörlőkre.
Hasonlóképp építed fel a karrieredet is: Keményen küzdesz önmagadért, és bármilyen módszert bevetsz a győzelem érdekében - a hivatali ranglétrán felfelé nyalsz, oldalra könyökölsz, lefelé pedig taposol... Egy igazi fasz vagy, ennek ellenére mindig problémáid vannak az erekcióval...

A Bika igen érdekes földjegy.
Kötnek a földhöz érzelmeid, a karrier, az anyagi jólét, ugyanakkor nagyon kreatív vagy mind művészetek, mind vállalkozás terén. Gyakorlatias vagy és kitartó, szokatlan dolgokat művelsz, s ezzel fel is hívod magadra a figyelmet, ami nem biztos, hogy minden esetben szerencsés. Az eredményeidet sokan irigyelik, de persze senki sem hiszi el neked, hogy megdolgoztál értük - noha buldog-természeted van és rengeteget dolgozol, a legtöbb ember azt gondolja rólad, hogy egy csökönyös, makacs seggfej vagy.
Viszont legalább legyél büszke az eredményeidre, életviteledre, kreativitásodra.
Hirtelen haragú vagy, s beszéd közben hajlamos a nyáladzásra és köpködésre: a számodra a világon minden csupán a szemeid előtt lobogó piros rongy.
A tökéletességet keresed, épp ezért az érzelmek terén gyakorlatilag állandóan vesztésre állsz. Ha valakit mégis magadhoz méltónak találsz, az többnyire képtelen elviselni téged és hamarosan faképnél hagy. Sokkal pontosabb lett volna ezt a zodiákust a baromról, vagy az ökörről elnevezni...

Az Ikrek folyton csak lebeg.
Nagyon intelligens vagy, óriási beleérző és befolyásoló képességgel, szárnyaló fantáziával... ennek révén nagyon jó gondolataid vannak, de ha nem áll melletted valaki, aki meg is valósítja, akkor tovább lépsz és a csodálatos ötleteidnek sanyi.
Kiváló beszélgető partner vagy, tájékozott az élet minden területén, de mély ismeretekre nem teszel szert semmiben - téged azért szeret sok ember, mert biszex vagy. Hajlamos vagy rá, hogy túl sokat várj vissza szinte semmiért. Az étteremben hagyott borravalód úgy néz ki, mintha eltévesztetted volna a tizedesvesszőt... Egy olcsójános fattyú vagy. Egyetlen jó tulajdonságod a veled született tehetség arra, hogy a legnagyobb baklövéseidet is képes legyél úgy tálalni, mintha az lenne a világ legpazarabb gondolata, és hogy mindig az a jó és a helyes, amit te csinálsz, vagy gondolsz... Nem, ettől még nem leszel népszerű.
Miközben szilárd meggyőződésed, hogy te vagy a főnyeremény, nem vagy szerelmes típus: csak a hódítás érdekel a szerelemben, és ha célt értél, le is lépsz. Neked valaki olyan kell, aki rövid pórázon tud tartani, és elnézi, hogy folyton másoknak udvarolgatsz, flörtölsz, és amúgy is megrögzötten dögönyözöl a vérfertőzés mocskos tócsáiban. Talán ezért is vagy kissé nárcisztikus...

A Rák - bár ez biztos meglepő - víz jegy.
Kiváló a szervezőkészséged, bár ahhoz már lusta vagy, hogy a kivitelezésben is részt vegyél. Erre valók a munkatársak, vagy a családtagok.
Igazi családcentrikus embernek hiszed magad, aki együtt érző és megértő mások problémáival, vagyis egy igazi balfék palimadár... A legfontosabbak számodra a gyerekek, a családi vacsorák, a szeretet, meg a többi hasonló szentimentális baromság: te vagy az, aki telebőgi a 100-as papír zsebkendő-csomagot egy-egy szappanoperán, de aki mindeközben se lát, se hall, bármi is történjék körülötte. Nem vagy az a kimondott vezéregyéniség, inkább amolyan ideális beosztott, ezért aztán odahaza, a családon vezeted le az indulataidat és mindig tiéd az utolsó szó.
Főleg úgy kerülöd a konfliktus helyzeteket, hogy befogod a füled. Csak halasztgatod a dolgokat, ezért mindig is csak segélyeken fogsz tengődni és szart sem ér az életed. Csak Rákok vannak a dutyikban...
A Rák mindig tartozni akar valakihez: Számodra elképzelhetetlen, hogy hosszú ideig egyedül élj, ezért aztán mindent meg is teszel azért, hogy rátukmáld magad másokra, akár vevők rád, akár nem - szerinted mért épp rólatok nevezték el a világ legnyomorultabb betegségét?

Az Oroszlán egy piromán állat.
Már egészen kicsi korod óta tudod, mit akarsz: szüleidet orruknál fogva vezeted, és már gyermekkorodban kialakul, mivel is szeretnél foglalkozni.
Mindig a legjobb akarsz lenni, és ezért mindent meg is teszel, akár tisztességes, akár nem. A versengés és persze a vetélytársak eltiprása veled született tulajdonság.
Úgy gondolod, hogy született vezető vagy. A többiek úgy gondolják, hogy egy idióta barom vagy. A legtöbb Oroszlán erőszakos kötekedő. Hiú vagy és nem bírod elviselni az őszinte kritikát, az arroganciád pedig vérforraló.
A partnered jobb, ha megszokja, hogy mindenről határozott véleményed van, és ezt ha kell, ha nem, közölni is fogod, ráadásul magasról teszel arra, amit ő akar.
Nem vagy haragtartó, inkább könnyedén túllépsz hirtelen fellobbant haragodon, ami legfeljebb csak arra kiváló bizonyíték, hogy mennyire nem vagy képes kordában tartani az érzelmeidet. Az Oroszlánok tolvaj kurvapecérek, akik jobban szeretik a maszturbálást az igazi szexnél.

A Szűz földhözragadt.
A tiéd talán a legkevésbé földies jegy, vagyis még ebben sem tudtál tökéletes lenni.
Szerinted realisztikusan szemléled az életet de valójában csak reménytelenül földhözragadt vagy: te vagy a logikus típus, aki utálja a rendezetlenséget. Akadékoskodó szarevőséged kiborítja a barátaidat és munkatársaidat. Munkában pontos és precíz vagy, mint a német ipar... azaz egy tipikus sztahanovista, hiszen másra sincs igényed és lehetőséged, mint órákig pöcsölni apró és jelentéktelen dolgokkal. Hideg vagy, nincsenek érzelmeid és gyakran elalszol szex közben.
Ha mégis van olyan pont, ahol képes vagy elrugaszkodni a földtől, és mindent alaposan összekuszálni, az a szerelem. Te vagy, aki azt hiszi élete első részében, hogy ha megházasodik, és a klasszikus módon mindent megtesz, azzal teljesítette a kötelességét. Ezért családot és gyerekeket akarsz már mindjárt a második randin. Ha viszont szíved választottja esetleg meghátrál, te újra visszaesel a földre, és ha lehetséges, még be is ásod magad. A Szüzekből jó politikusok és kerítők lesznek.

A Mérleg tipikus narkós.
Anyagtalan vagy, könnyű és formálható. Te vagy a művész-típus - mert nem tudsz megbirkózni a valósággal.
Általában bírják a dumádat, kevesen vannak, akik a valódi véleményedre is kíváncsiak.
Szeretsz a felszínen maradni, ami azért van, mert nem szereted a döntéshelyzeteket, és a véleménynyilvánítást mások előtt. Nehezen döntöd el, mit is gondolj valamiről, viszont kapható vagy bármilyen marhaságra, ha nem a te ötleted.
Esélyed egy jó álláshoz vagy a meggazdagodáshoz valahol nulla és mínusz ötmillió között... Főnökként nevetséges leszel és tutyimutyi, viszont legalább a beosztottaid szeretni fognak, mivel akkor vehetnek hülyére, amikor csak akarnak.
A legtöbb Mérleg nő kurva: igazi nő, aki szereti a szép ruhákat, és igényes, főleg mások zsebének kárára. A Mérleg férfi szereti, ha elcsábítják: nehezen kezdeményezel és szinte biztosan buzi vagy. Minden rohadt Mérleg nemi betegségben pusztul el.

A Skorpió állítólag bírja a vizet.
Titokzatos vagy, csöndes, érzéki és érzékeny, vagyis tulajdonképpen sunyin ravasz és cseppet sem megbízható.
Nem szeretsz reflektorfényben lenni, inkább a háttérből kevered a szart. A csúcsot azért fogod elérni, mert egy gramm erkölcs nem sok, annyi nem szorult beléd... Veled nem fordulhat elő, hogy többször ugyanabba a hibába esel, mert figyelemmel kíséred, mint esnek pofára embertársaid. Szólni persze egyiküknek se szoktál, legfeljebb utólag, és csak akkor, ha kikérik a véleményed.
Nem szereted, ha beledumálnak a dolgodba, ugyanakkor nem vagy egy kimondott vezéregér sem.
A szexualitás a gyengéd: olyan vagy mint a Káma Szutrán nevelkedett nyulak. Ugyanakkor reménytelenül neurotikus vagy, aki a legapróbb hülyeségeken is megsértődik, és a olyankor a világért se lehet kiengesztelni. Évekig csak a sebeidet nyalogatod, ha a partnered lapátra tesz és ilyenkor következő próbálkozónak kb. annyi esélye van, mint háromlábú sünnek a hatsávos autópályán. Mindent egybevetve a legmocskosabb rohadék vagy az egész zodiákusban... hála az égnek a legtöbb Skorpiót idejében kinyírják.

A Nyilas csak tüzel és tüzel és tüzel...
Te vagy az az ember, akit ha valaki véletlenül a barátjának nevez, még idős korodra sem szállsz le róla, és levakarhatatlan kullancsként lógsz a nyakán.
Barátaid bármikor kopogtathatnak az ajtódon, mindig örömmel fogadod őket (kivéve, ha otthon találnak).
Mindig kész vagy ismereteid bővítésére, látóköröd kiszélesítésére, tapasztalatok szerzésére.
Egyfelől földhöz ragadt vagy és szánalmasan konvencionális, ezért fontos számodra az anyagi biztonság, jólét. Ugyanakkor szárnyaló gondolataid, fantáziád felülemelhetnének az anyagi dolgokon, mert lelkes vagy és optimista, de csökönyösen a szerencsére hagyatkozol, mivel a tehetségnek az írmagja is hiányzik belőled.
Erőteljesen szabadságvágyó vagy, tehát olyan munkahelyre, illetve kapcsolatra van szükséged, ahol van mozgástered, függetlenséged. Te vagy a szingli, egyéni vállalkozó ideáltípusa.
Párodnak el kell viselnie különcségeidet, valamint, hogy mindig az állítólagos barátaiddal lógsz, vagy valahol máshol bulizol. A Nyilasok döntő többsége alkoholista és az emberek csak röhögnek rajtad. Értéktelen kis szarházi vagy.

A Bak tipikus strucc.
Saját árnyékodból nehezen tudsz kilépni: ha jobban utánagondolsz tulajdonképpen saját magadnak is keresztbeteszel.
Az anyagiakat ostoba módon többnyire munkával szerzed meg, ritkán hagyatkozol szerencsédre, vagyis konzervatív vagy és fosol a kockázattól. Számodra az élet állandó küzdelem, de reméled, hogy tartós, szívós munkával komoly eredményeket tudsz elérni.
A többi emberrel szemben pesszimista vagy, és bizalmatlan, mindig mindenkit vizsgáztatsz, ezért aztán ne is csodálkozz azon, hogy az emberi kapcsolataid egyike sem éppen sikertörténet. A Bak jegyűek kitartóak, céltudatosak és megvesztegethetetlenek - az ilyennek csak az amcsi filmekben terem babér. Munkamániás törtető vagy, számodra minden a karrier, az előrejutás. Alapvetően egy értéktelen, ügyeskedő kis trágya vagy. Arnold Benedictet kivéve egyetlen egy fontos Bakot sem produkált a világtörténelem.
Érdekes jegynek számítasz, mivel a Bak férfiak konzervatív gondolkodásúak, míg a Bak nők merészen vágnak bele a kalandokba. Nehezen nyílsz meg, de akit egyszer bizalmadba fogadsz, azzal nagyon őszinte vagy... amire 90%-ban rá is faragsz. A társadalom szerencséjére legtöbbetek impotens...

A Vízöntő egy felhő.
Egy álomvilágban élsz, és végtelenül naiv vagy, mint egy csecsemő.
A realitásokhoz nincs sok közöd, éppen ezért az utolsó számodra tökéletes partnered az óvó néni volt. Gyermekkorban a szüleidre vagy utalva, ezért is van, hogy sose nősz fel. Gyakran játszol egyedül - így legalább nem veszíthetsz -, vagy nem is játszol, csak ülsz és bámulsz magad elé, mint akit belőttek.
Felnőttként olyat keress, aki legalább az egyik talpával hozzáér néha a földhöz, különben a kapcsolatotok olyan lesz, mint egy lufi a szélviharban. Nagyon nagy a függetlenségvágyad és ezt másoknak is tiszteletben kellene tartani - a legjobban azok csinálják, akik egyszerűen levegőnek néznek.
A nap minden órájában igényled a szeretetet, mint egy csecsemő, és ha nem kapod meg, ordítasz, és törsz-zúzol.
A számodra ideális munkahely, ahol egész nap járathatod a szádat, és gyakorlatilag semmit se kell csinálnod. Rengeteget hazudozol, ráadásul mindig ugyanazokat a hülye hibákat követed el, mert annyira átkozottul ostoba vagy. Mindenki azt gondolja rólad, hogy elfuserált egy alak vagy és utálják a pofádat.

A Halak, a tipikus grufti.
Alapjában emocionális beállítottságú vagy: intuíciókra és megérzésekre hagyatkozol, tehát különösebben nem lassít le a józanész és a gondolkodás. Szélsőséges hangulatváltások jellemeznek, egyszer lelkes vagy és vidám, máskor depressziós - néha a legszívesebben öngyilkos lennél, de túlságosan önző vagy ahhoz, hogy ekkora szívességet tegyél a világnak.
Könnyen befolyásolható vagy, de csak a nálad erősebb akaratú emberek által... persze minden ismerősöd ilyen. Neked rendkívül csekély a befolyásod a barátaidra, ismerőseidre és az emberek kikérik maguknak állandó erőfitogtatásodat.
Nehezen nyílsz meg az emberek előtt, ami kiismerhetetlenné és ez által rendkívül ellenszenvessé tesz. Sokszor önmagaddal se vagy tisztában. Te vagy a klasszikus ,,meg nem értett ember", ami tovább vágja alattad a fát.
Segítőkészséged alapja ugyan merő jóindulat, azonban a legtöbb esetben olyan vagy, mint az elefánt a porcelánboltban. Mivel azonban ezt az emberek nem tudják megérteni, és még kevésbé tolerálni, így előbb-utóbb magadba húzódsz, mint a csiga és próbálsz még annál is kisebb és jelentéktelenebb lenni, mint amilyen valójában vagy - légy büszke, ha mégis sikerül, mert igen nehéz feladat!
Művészi hajlamokkal is ámítod magad, mivel gyötör az önkifejezés igénye, de önbizalomhiányban szenvedsz és általában véve egy szarcsimbók vagy. A Halak rémes dolgokat tesznek kis állatokkal.

Kevés az írás mostanában, talán nem is írok és teszek megjegyzéseket sehova. Belsőm mel folytatok beszélgetéseke,amik csak belül hallhatok.Néhol ordítozok és kiabálok,de van, mikor hangosan kacagok.Még az a szerencse, hogy a bőröm jó szigetelőanyag, így kifelé a testemből semmi sem hallatszik:)
Valahogy muszáj néha magammal leülni és megvitatni ezt-azt,hogy tisztába legyek olyan dolgokkal, amiket hívő ember is csak csendesen suttogva mer elmondani Istenének.
Az arcüreggyulladás dübörög a koponyámban,közben a mondatok tombolnak és párbajra hívják egymást. minden téma felmerül...barátságok,megérzések, hűtlenkedések,füllentések..mind-mind személyes "attól függ honnan is nézve" dolog.
Annyira fáj már a fejem, hogy leültem lapozgatni a neten..megszűnt két rádió. Semmi nem tart örökké..hírességek szülnek, díjakat osztanak ki egymás közt, ami nekik fontos, de nem is fontos igazából...mennyi emberi energiapocsékolás..még az is, hogy olvasom..nem teszem.
Lámpázom az arcom, hátha jót tesz a fény...persze sokan erre is azt mondják,csak akkor jó,ha hiszel benne. Hiszek benne?!Nem hiszek benne,de nem is kételkedem.

Famunka,fapofa.

Mostanában ritkábban írok,mert annyira csaponganak a gondolatim,hogy mire leírnám az egyiket,addigra már teljesen máson jár az eszem...ezen a héten két könyvet végeztem ki.Az egyik a Potok:Kiválasztott,ami a zsidóság hétköznapjaiba enged bepillantást. Érdekes,ahogy a zsidók vélekednek saját magukról. Megérintett...na a másik a Pogány vágyak.A szex-tusa folytatása. Emberek szöveggyűjteménye a szexről,helyzetekről. Annyit nevettem rajta, hiszen minduntalan magamra ismertem:))..
Közben az időjárás is megfordult a héten,a kellemes késő nyárból a tél előszele ijesztget minket. A hangulatomat is teljesen fagyasztotta. De ennek is megvan az előnye. A nagy világfájdalmaimban törnek elő belőlem a kreatív ötletek. A dolgozószobába remélem, hamarosan kész lesz a fa, hulló leveleivel. A sablon már feltűzve a falra, hogy szokjam a látványt, már csak a baldwinfiúra várok,hogy árajánlatot adjon a faanyagra. (azért baldwinfiú az asztalos,mert olyan snájdig srác,mint a híres színésztestvérek).Szóval,megdizájnozom ezt a szobát is. Csak a hangulatvégett...szeretem itthon otthonérezni magam:)..fogynom is kéne...és most jövök rá.Teregeni és takarítani is...

Pont ott, egy pont vagyok.

Letöltöttük a google earth-t.Beszarás!
Ha anyámnak mutatnám,aki elég felvilágosult nő, biztos úgy csinálna, mint az egyszeri paraszt ember,aki az állatkertben meglátja a zsiráfot.Nézegetné egy darabig,de a végén megcsóválná a fejét és azt mondaná:Már pedig ilyen állat nincs!
Megjelenik a Föld, és egyszer csak a házam tetejét is láthatom teljes közelségről. Rájöhetek arra, hogy hiába is tartom olyan nagyra magam, hogy itt születtem, a világban még egy portszemnél is kisebb vagyok. De akár a Föld közepe is lehet ez az utca?:))..óó...nézőpont kérdése.
Mindenesetre, a tágas űrből nézve bolygónkat látom,hogy így összességében az élet az ÉLET.
Bejárhatom előre a világot a forgószékből,hogy aztán túraszandimat felvéve kíváncsian visszanézhessem a saját szememmel,amit a monitoron láttam.
Jó ez a technika...és nem hogy elkényelmesítene,hanem késztetésre bír, hogy menjek és lássak világot! Ahogy Clouseau főfelügyelő mondta a Rózsaszín Párducban:Indulok Münkenbe!!...

Van egy gyerekkori haverom. Jelen állás szerint hajléktalan.Egy csajjal csövezik együtt. Már az összes barátom próbált nekik segíteni,de még mindig a reptér melletti dűlőn élnek. Néha kijárnak oda a máltaiak ruhát osztani és kaját, a napi sörre valót összegyűjti,de tegnap felhívott telefonon, hogy beszélni szeretne velem, mert hallotta, hogy családsegítőben dolgozok.Tehát szakmailag megkörnyékezett:) Eddig némi pénzt, szállást tudtak neki adni az ismerőseim.Ennyit kért. Most is ezt kezdte el mondani a vonal másik végén. Mondtam neki, hogy találkozzunk jövőhéten, addig gondolja át, hogy mit szeretne és hogyan próbálná megvalósítani. Nehéz dió lesz, mert tulajdonképpen nem is akarja a változást. Életfelfogása szerint az utca eltartja. Hát...kössz szépen....Ha valóban nem a társadalom peremén szeretne tengődni,hanem valódi megoldást akar, akkor ahhoz ő is kell.
Meg fogom hallgatni,aztán majd kitaláljuk.Mivel kerületi lakos, így az első megálló a családsegítő lesz. Ha nem megy el,akkor csak pár forint és némi meleg ruhára van szüksége és az utcára,akiben bíznia kell,hogy eltartja.
Emlékszem, hogy milyen rendes,jóindulatú srác volt. Csak könnyen befolyásolható. Hm.Minden hülyeségbe bele lehetett rángatni,gondolkodás nélkül.Ahogy végiggondolom a többieket, hogy kik lettek, milyen emberré váltak...majdnem mindenki megtalálta a helyét..akkor ő miért nem?...érezhetem hibásnak magam az ő sorsát illetően?...semmiképp...az ő élete...maximum,ami a baráti segítségbe belefér,azt tudom nyújtani.

Emlékszem az előző hétre, mikor kezdődött a Fannim beszoktatása a bölcsődébe. Szerintem mindkettőnknek egy trauma volt. Ahogy eddig a kis szimbiózisunkban éltünk,most úgy kellett egymás nélkül boldogulnunk.Most,a második hét már egész jól ment. Kezdjük megszokni a dolgot....és ez így van rendjén.
De mi is az,amit nem tudunk egyáltalán megszokni?
Vagy mindenbe bele lehet rázódni?Nincs olyan szörnyű helyzet, amiből ne tudnánk tovább lépni?Akár ha elveszítesz valakit vagy valamit?Más élethelyzeteket?
úú..ez a megszokás elég fura dolog.Mindenesetre nekem kicsit érzelemmentesnek tűnik ez a szó.
Remélem, hogy lányom nem egyfajta elárulásnak,cserbenhagyásnak éli meg. Magyarázom is neki minden este lefekvés előtt a jelentőségét. Vagy magamnak magyarázom inkább?!...

Ma egy kis science fiction,vagyis tudományosan fantasztikus:)
Egyszer, még a 90es évek elején kérdezte a bátyám,hogy mikor lesz már nekem autóm?Válaszom az volt, majd ha elektromos autóm lesz. Felkacagott és még sokáig emlegette a hülyeségem.Nekem viszont szent meggyőződésem volt, hogy ez lesz a jövő,és boldog-boldogtalan hozzájuthat majd egy ilyen csodához. Persze,a környezetszennyezés nem lesz megoldott,hiszen az energiát itt is elő kell majd állítani valahogy,de talán egy erőművet könnyebb felszerelni vmiféle szűrővel, mint minden egyes autót.Mindegy..
A kis tervem annyiban dőlt meg,hogy most van egy közel 30 éves kék villámom. De az álmom,az elektromos autó tömeggyártása itt topog a küszöbön.
Ez a tudományos része.A fantasztikus része pedig az, hogy gyereknek nagyon sokat álmodtam ilyen kocsikról. Számtalanszor suhantak el mellettem,azzal a különbséggel,hogy kerekük se volt ezeknek a járműveknek.Valószínű,hogy kicsit előrébb járt az agyam:)))..najó..ezt a gondolatot nem is gördítem tovább, mert eléggé bizarr:)))..szóval elektromos autók.
Most néztem a neten a frankfurti kiállítás bemutatóját. Azt hiszem,megérintett a jövő szele.
Már csak azon kell elgondolkodnunk,hogy mi a francot csinálunk a sok benzines gépcsodával? Ahogy végignézem a panelházak előtt sorakozó autókat.Mind a zúzdába kerül?Vagy ne haladjak azért iylen nagy léptekkel?óó..nem az álmomban vagyok:))...itt még vannak kerekek:))..
Még az a szerencse, hogy a jövő nem halad olyan gyorsan, és az agyunk tudja követni az újdonságokat,változásokat.
Persze, anyámnak a dvd használata is egyfajta science fiction, de a régi renault 4-esem meg ciki neki.Megrekedt valahol félúton:)
Én imádom a modern dolgokat,a jövőt,a lehetőségeket. Viszont semmi pénzért nem adnám a kis piros műbőrfoteljaimat a 70es évekből,a nagyapám munkásőr plakettje szent és tudom,hogy egyszer divatba jövök...

Ezerrel mester!

azt hiszem,hogy aki bútorvásárlásra adja a fejét az ikeánál,annak egy kicsit asztalosnak,vagy ha nem is,de ezermesternek kell lennie.Ja?és nem árt,ha némi izommal is rendelkezik:)
Megvettem mindent.Könyvespolcot,ágyat,szekrényt...csipcsup hülyeségeket. Már a raktárban ott gyúrtam a rétegelt lapokkal..azt hittem,besz....arok..Nagy nehezen odatoltam a pénztárhoz,közben legalább 5ször letegeztek hirdetőtáblán,plakáton.Csak tetézik a problémámat!!!:)))..na mindegy..
Haza vinni persze nem tudtam, mert a kis R4-esem se egy masszív járgány,habár van csomagtartója. De azt hiszem arra max.anyámat fogom felpókozni,ha még egyszer beleszól a vezetési stílusomba.Na mindegy..szóval kihozták házhoz, és lerakták a lépcső elé.Felvittem. Újabb besz..arás. Aztán fel a tetőtérbe..úú...a könyvespolc még csak-csak. Kihívás volt azért ez is,mert egy ikea-szerszámot mellékeltek hozzá (imbuszkulcs) és sluszpassz. Összeraktam. Na de a 3 fiókos szekrény!!..Csavarhúzó?Csillagcsavarhúzó?..hm..kalapács?...a menőmanó figurát követve ez is sikerült:))))..éljen!! már csak az ágykeret van,meg az ágyrács..ide nekem az oroszlánt is!:)))...
Szóval egy bútorszaki lettem. Bárcsak az ajtófélfafestés sikerült volna ilyen jól....az nagyon gáz! Mintha egy lepukkant lakás régi zománcai peregnének le az ajtón..Antikoltnak is mondhatnám,de inkább csak csúnya. Viszont falat festeni azt tudok.Tehát.Ha bárki egy mekkmestert keres,aki lelkes, viszont hitvány munkát végez,nyugodtan szóljon.Nekem:)

Ragaszkódó sufni

Amikor egy kapcsolat vagy házasság véget ér,akkor az a vég?Vagy egy új kezdete?
Mindig megkérdeztem olyankor magamtól,hogy miért történik ez velem?És miért pont velem? Persze,más is talán ezeket a kérdéseket teszi fel,meg a hogyan tovább-ot...talán akkor sehogyan..csak sodródunk tovább..haladunk az árral és csak remélni tudjuk,hogy valahol partot érünk..mert az élet megy tovább..és történnek velünk a történések. Ráadásul,ha egy vagy netán két gyerek van, nem is érhetünk rá töprengeni,talán csak egy pillanatra állhatunk meg és sajnálhatjuk azt,ami már nincs.
Már annyiszor kezdtem újra,hogy ma egy számomra kedves embernek adhattam bölcs tanácsot.
Megtanultam azt, hogy soha nem a másik tehet csak róla, hiszen ott voltam én is valahol, tehát elsősorban magamba kell néznem. Aztán ha megtörtént,amit nem szerettem volna, hát megtörtént. Nem ragaszkodhatom tovább ahhoz, ami volt. Egyáltalán nem is ragaszkodom! Már eleve ez a szó,hogy ragaszkodás...mindegy.. ráadásul ott van a görcsösen ragaszkodás...jááááj...:))....akár emberekhez,akár tárgyakhoz..
mint tegnap a sufniban az a sok szar,amit dobáltam kifelé...a papám,apám ragaszkodtak a csavarokhoz,fura szerkezetekhez..
minek?!minden elmúlik,megkopik...és különben is..
a hülye lányuk,unokájuk úgyis kidobálja:)))

Mióta itthon vagyok, sokszor úgy érzem, hogy nem teszek semmi hasznosat. Persze, ebben naponta meg is erősítenek!Mert mi is lehet igazán hasznos?Ami látványos?Ami szemmel látható?
Óóó..a gyereknevelés biztos nem az,mert sokszor megkapom, hogy nem csinálok semmit:))...csak lógatom a lábam,csak játszok a lányommal, a főzés smafu,és rendet rakni is teljesen természetes dolog...na de sufnit kipakolni?Lebontani?...édes Istenem!!...
Ma igazán érezhettem, hogy tettem vmi fontosat. Annyira utáltam és utálom látni azt az összetákolt barkácsolós romhalmazt, ami a kert végében éktelenkedik.Még a nagyapám kezdte gyűteni a belevalókat,aztán apám folytatta, aztán egy kis ideig a sógorom.Csak gyűltek bele a lomok,ócskaságok. Csavarok minden méretben és mennyiségben. A dédim kiszuperált konyhaszekrényében, megannyi fiókkal....és mindegyikben vmi értelmetlen gyűjtemény...rozsdás reszelők,legalább négy darab fenyőfatalp,óóó..és anyám egyetemi tankönyvei,amik réges rég elavultak. Kérdem én.Kinek?és miért?
Különválogattam a fémhulladékot. Holnap áthívom a Gabibarátom és ha azt mondja, hogy érdemes a sok vasdarabot visszavinnem a méh-be,akkor véget vetek az egerek akadálypályájának. Nem lesz hol bújkálniuk. A macska bejár vadászni,ha nyitvafelejtem az ajtót, de nem tudott eddig úgy lépkedni,hogy vmi ne zörgött volna,bárhova is lépett. Habár..amilyen kövér?!...elefánt a porcelánboltban.De majd tágasabb lesz minden! Úgy fickándozhat a polcokon,mint egy fekete párduc az ázsiai dzsungelekben!
Ha az egész fémhulladék egy forintot sem ér, akkor jövőre kiteszem lomtalanításkor, had' vadászannak a kupacon a csövesek..mint a fekete párduc az ázsiai dzsungelben...

Itthon,otthon

Néha oly nagyra vagyok azzal, hogy ott lakom,ahol születtem. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a gyökereinél verjen tábort,éljen azokon a falakon belül,ahol már a dédszülei is éltek. Látni és érezni az elmúlást, ugyanakkor megélni,benne élni a jövőben,mert a jövő én vagyok,a gyerekem,és remélhetőleg az unokám.
Viszont ma rá kellett jönnöm,hogy a fene nagy én váram,én házam korántsem mindig jó dolog. Hisz hol marad az az érzés,hogy hiányzik az otthon?Hogy érkezzek meg végre haza,ha mindig itthon vagyok?...óóó..nyaralásokon szokott egyedül honvágyam lenni.
A fickóm mesélte egyszer, hogy volt egy csaja, aki vidéken lakott és itt Pesten volt koleszban. Fantasztikus érzés volt utazni a vonaton,hogy végre megérkezzél.
Na,ez az érzés nekem kimaradt...
Cserébe megkapom azokat az embereket,akik születésem óta végigkísérik az életem, és egyébként még szeretem is őket. A szomszédokat,a gyerekkori barátaim,akik egyébként nagyrész ide nősültek, és szintúgy mindig is otthon voltak:)...
Egyáltalán el kell ahhoz mennünk,hogy úgy érezzük megérkeztünk?!

Mihaszna karma.

Karma.Ezt már egy barátommal dióhéjban kiveséztük,de mostanában sokszor eszembe jut.
Ahogy én érzem, minden egy nagy egész, és csak egy kis porszem vagyok a gépezetben.Minden összefügg mindennel,minden kis apró dolog hat mindenre. Minden minden:)))..ha úgy tetszik:)
Ahogy már írtam, nem lehetek annyira önző,hogy saját karmikus kötelességem és feladatom legyen. A különféle találkozások,érzések, benyomások,tapasztalások mind-mind fontosak. Hatással van rám a világ és én is hatással vagyok a világra. Ez utóbbit csak remélni tudom:))...
Az ilyen-olyan emberi kapcsolatok számomra a legérdekesebbek. Óó..miért ő az anyám aki, a gyerekem,a párom,a fickóm,a barátnőm?...mit tudom én..dolgunk van egymással?Adnom kell vmit vagy ők adnak nekem?...mindenesetre minden egyes pillanatért hálás vagyok az életnek,még ezért a hülye kásztingért is:)))...még mindig a fejemben van..sajnálom...mennyi zagyvaságot hordtam össze?!...remélem, hogy a titoktartás kétoldalú, és nem használják fel semmire:)))...karma...na ezzel a mai nappal mi dolgom volt?

Zitáék vittek el.Már odafelé röhögtünk,de azért bennem egy jó adag izgalom is volt.Különféle helyzeteket találtunk ki,és tulajdonképpen saját magamat karikíroztuk:))Imádok a hülyeségeimen kacagni:))na mindegy..odaértünk és ahogy megnézegettem a "vetélytársaimat"..hááát..mi a francot is keresek itt?!
Csupa szürke csaj,semmitmondók..basszus!Miattuk készül a műsor. Én is el vagyok keseredve,de őőők???!!Teljesen. Szégyelltem magam,de már töltöttem is ki a kérdőívet és a nyilatkozatot, hoyg tartom a szám a kulisszatitkokról.
Bementem. Leültettek egy székre.Hatalmas lámpa világított meg,szemben velem egy kamera. Nem is foglalkoztam vele. Az isten is színésznőnek teremtett??:))))))))tovább..két lány volt ott.Csinosak,fiatalok.Kérdeztek mindenfélét. Miért szeretnék szerepelni?Mi bajom a testemmel?...én meg szépen válaszoltam.
Nézzenek meg jól alaposan,és egyből megkapják a választ:)..Megkapták.Most hívtak,hogy hétfő-kedden eldől minden és szerdán mindenképp felhívnak. Na most addig várhatok.
Persze fickóm örült, mert bizonyítást nyert számára, hogy nem vagyok baromi ronda. Na de ha behívnak?óóó...10 részes lesz a műsor, vagyis a megannyi önbizalomhiányos csajból kiválasztják a 10 "legjobbat":)
Nem vagyok és soha nem is voltam egy versenyző típus. Ha nem választanak be, nem leszek elkeseredve. Valószínű,hogy vannak nálam sokkal érdemesebbek rá..de azért ezt is kipróbáltam..
Ja ?A női lapozóból is hívtak.Úgy látszik ilyen arcot vadásznak.Szerencsém van,hogy nem sörétes puskával...

Egyszer már írtam,hogy jelentkeztem egy most induló női műsorba.
Úúú..hát behívnak beszélgetésre. Ennyire szörnyen nézhetek ki?!..ha átjutok a rostán,akkor valószínű,hogy így is lesz:))))..De !Van remény,hogy megformázzanak:)))...óó..hogy én milyen hülyeségeket találok ki nagy magányomban:)))))...persze, tisztában vagyok a lehetőségeimmel.Kisugárzásommal,ha van ilyen,habár Csernobilnak is van,aztán testalkatom adta lehetőségeimmel, ami tulajdonképpen elég kis mozgást enged meg stílusbeli kibontakozásomra.Aztán itt vannak a belső értékek, amik a jó tulajdonságokban nem igazán bővelkednek. Jószivűség, megértés, báj.Sajnálom. Nem visz rá a lélek, hogy a koldusnak pénzt adjak, nem értem meg a nyavajás kutyánkat,hogy miért ássa a gödröket a kertben és azt is sajnálom,hogy olykor nem vagyok egy kellemes ember és vadul,nyersen fogalmazok,ha úgy tartják az érzéseim.
Kell vinnem fekete fehérneműt is.Remélem, hogy semmi olyanra nem gondolnak,amire most én:)))Kiváncsi is vagyok és egyben izgulok,hogy milyen lesz.
ahogy Hajós András műsora is hangzik:Benne leszek a tévéééééében!:))))
Talán innen már egyenes út vezet a sztárvilágig:)))ááá..nem hiszem.
Azért jelentkeztem, hogy megtudjam,van e bennem végzetasszonya, nőidémon, ellenállhatatlanság. Eddig úgy éltem az életem, hogy nincs.36 évesen ennyit tudtam kihozni magamból:)))Meglátjuk...hogy más milyennek lát...

Mivel az időm nagy részét a Földön töltöm,azt hiszem,a szeptember le is fog húzni rendesen. A lányom szobáját kell összerakni vhogy,mert nem bírom már az együtt alvást.Festés..kalapálás,de remélem, hogy sikerül végre egyedül elszenderednie.Próbálkozom.
Jön a bölcsibeszoktatás is,ami izgalommal teli számomra és szerintem majd lányom számára is.
Aztán.A szerződésem is tárgyalás alatt van. Jó lenne a pozitív változás,de ezért tennem kell.
Műtétem is kilátásban,habár ezektől a bogyóktól nem fáj annyira a lábam.
Elkezdődik az úszás és a torna az Alapítványnál...jaaaaj....jönnek a hétköznapok:))
Nem baj..úgyis már elég sok hülyeségen járt az agyam:)))
Úgyis szeretem az őszt,ahogy a falevelek hullanak,majd néha elbambulok a nyár végi látványban:))Lángoló szívemre most nem dobok még egy lapáttal, így is átégeti a ruhám a bőrömön keresztül:))
Hagyom magam sodródni, teszem ahogy érzem.Mindig bejön:))

Annyira untam már, hogy a közelünkben lévő játszótéren egy fia árnyék sincs, hogy játszótérfelfedező útra indultam Fannimmal. Pestújhelyen van egy "matáv"nevezetű. Valószínűsíthető,hogy anno a cég csináltathatta oda. Farönkökből egy hajót lehet kivenni belőle messziről. Közelebbről szemlélve már inkább egy viharvert vitorlás, amit kalóztámadás ért. A nagyobbik "vizijárműnek" már csak a belseje marad,ami két felkapaszkodóból és egy csúszdából áll,a kisebbik viszont csak homokozó. Mellettük négy hinta,melyek különböző korosztály számára és eltérő méretű fenekekre gyártottak. Az egész hely el van kerítve,hogy a kis tipegők ne kószáljanak el,ha az anyjuk netán nem veszi észre azonnal.
A kijejölt játszótér mellett van a nagy katolikus temlom.Azért "A" és nem "egy",mert a környéken ez az egy van, és különben is,gyereknek is így mondtuk.Mennyit lógtunk itt a templom mellett. Csak akkor nem ilyen farönkös,elkerítős volt, hanem két műkő ping-pong asztal,ami hálót sose látott. Sőt!Játékosokat sem.Inkább csak az asztal tetején ülő bandázások mentek. Mikor kisebbek voltunk,akkor csak lányok...vihogtunk a hülye fiúkon..később,tinédzser kor küszöbén együtt vihogtunk a fiúkkal, vagy csak lányok,de akkor sírtunk a fiúkon.
...és most tessék! Műkőpingpongasztal sehol,viszont a helyén lévő csúszdára segítem fel a lányom,aki mindenáron meg akarja mutatni,hogy már pedig ő lecsúszik rajta. ..jaaaaj..mászok utánna...
Aztán szerencsére elfáradt, vagy csak észre vette, hogy az egyik hinta megüresedett. Már futott is, hogy lestopizza.Ahogy lököm egyre magasabbra, azon gondolkodom, hogy a tér nem változott,csak az idő. Ugyanazon a helyen,de már évekkel később...basszusss...
Mi jöhet még?!Hol leszek 20-30 év múlva?!
egyszer azt mondta nekem a mesterasztrológus. Azért 5 évre előre mondják meg általában a prognózisokat, mert ez belátható...aha..Talán.
Az ember tervez,éli az életét,azt hiszi,hogy minden marad mindig,és egyszer csak megváltozik vmi,ami már nem ugyanaz.
Ha azt mondanám vkinek, hogy óóó..ugyan,mi öregkorunkben együtt sztorizunk egy cukiben és falatozzuk a krémest!...vagy ..Te leszel a férjem!..vagy mint az Osztály,vigyázz-ban:" Ott fogok lakni a házadban,Te meg el leszel vakarva a veranda alatt"...hm.... el sem hinnék...
Persze időben nem csak előre nehéz menni,hanem hátrafelé is. Visszahozni olyan dolgokat, amik elmúltak. Főleg, ha nem abban az életedben van, amit abban a pillanatban élsz. Ismerős a hely, vagy egy mosoly,vagy egy illat, és foggalmad sincs, hogy honnan. Jó,vagy rossz érzés.
Néha kérdeznek horoszkópos dolgokat. Nevetnek.Aztán meg visszajön és kérdez.
A magamét nem szoktam nézni.A lányomét is csak egyszer néztem, mikor megszületett. MErt nincsenek kérdéseim. Sodródok és csinálom a dolgom,ahogy érzem. És ez így van jól. Megtörténik,aminek meg kell történnie. Ami meg elmegy mellettem, az nem is kellett, hogy legyen.

Jelentkeztem a viasat3-on egy műsorra. A címe:Szeretem a testem. Olyan nőknek készül majd a sorozat, akik nincsnenek megelégedve önmagukkal és mellesleg elég csúnyácskák.Mármint szerintem.
Fénykép,plusz önéletrajz.Írtam egy hányatott sorsút és mellékeltem hozzá egy olyan képet,ami teljesen átlagos. Állok egy fal mellett és nézek ki a két lukon.Persze,ravasz voltam, mert kértem a barátnőm, hogy csak álánatur,durrbele módjára,ne várja meg, míg megtalálom az arcomon a legmegfelelőbb ábrázatot. Visszanéztem a fotót. Szörnyűűű!! Ha ezek után nem fogok kelleni a műsorba,akkor nincs is értelme az egész felhívásuknak. Annyira borzasztóra sikerült, hogy ebből már csak jobbat lehet kihozni.
Najó.Azért van ám önbizalmam, ráadásul,ha tényleg nem hívnak be,akkor akkora arcom lesz, hogy nem fér majd be az ajtón. Mert ugyebár a jónőkön mit változtatnak meg?:))))))
Ááá..csak mókának fogom fel,meg érdekességnek. A fickóm csak röhög..szerinte nem vagyok normális:)))....majd meglátjuk:))

Szülői értekezlet.

Lányom első szülői értekezletére mentem.Most tudatosodott bennem,hogy:SZÜLŐ VAGYOK!..basszuss..több felelősséget kéne éreznem magamban,hisz SZÜLŐ VAGYOK,de még mindig a saját kis lelkivilágomban élek..basszuss!
Elmondták,hogy miket kell vinnem.Meg ebédbefizetés, blabla..kérdések sora a szülőktől a dadus felé...az én lányom nem eszi meg a zöldséget.Kaphat a felnőttek ebédjéből?...Te úúúúúristen!..idióta!...Aztán...a gyerek választja ki a dadust?..persze!Sorba állítják őket,aztán a gyerek rábök vmelyik nénire!...a végén már nagyon untam.Nem azt mondom,hogy nem érdekelt,de ezeket a hülyeségeket hallgatni már nagyon fárasztó volt. Hülyének itt vagyok én.SZÜLŐ VAGYOK! Jesszuss!... integrált csoportba került a lányom,vagyis lesznek sérült gyerekek is, így több dajka és minden nap foglalkozás várja őket. Sokkal több játék és klasszabbak! Csak az a baj, hogy a sérült gyerekek gyakran kiszorulnak, mert rájött már mindenki, hogy ez a csoport sokkal jobb. Végülis! Korrekt... Fannimat is alig vették be, igazolásokkal kellett alátámasztanom, hogy ő miatta hozták létre ezt a típusú részleget. Na mindegy.. örülök, mert minden nap gyógytornász is foglalkozik majd vele.Egyébként meg elég szépen javul már a keze...
Szóval bölcsi. Remélem, hogy tetszeni fog a kis nyavalyásomnak. Itthon nem spártai nevelésben volt része, magyarul,azt csinált,amit akart,a bolond anyja meg engedett neki mindent:))))Ott meg kitudja?!:((
Még egy füzetet kell vennem és egy rövid jellemzést írni róla.
De várom már,milyen lesz...talán izgulok annyira, mint a Fanni....

Szerelmi életek.

Ma olvastam egy szakítós blogot.Hát beszarás!
Mennyi ember tud szakítani!!Szenvedni,gyötrődni!:))Na persze énis meghaltam már egy párszor, de mindig kaptam egy új életet utána.Mint egy számítógépes játék. Sőt!Még a kapcsolatokban is úgy tudtam kínlódni,mint egy drámai hős!
Sosem felejtem el, hogy az első szerelmem, kit Csákány Tibornak hívtak,mm..kb..5.-es korom óta szerettem (8.-os koromig) Mit szerettem?!Imádtam. Ő volt a legmagasabb, sportolt, nagy kék szemek, és minden lány meg volt érte veszve. Mivel ő volt a legmagasabb,nagy kék szemei voltak és sportolt:))
Természetesen, észre sem vett, pedig úgy néztem rá,mint a liba a kukoricára,két szünet közt és az órán róla ábrándoztam. Ez meg is látszott a tanulmányi eredményeimen.Talán ha kevésbé lettem volna romantikus alkat,többre is viszem.Aztán a banketten felfedezett magának. Nem volt nehéz, mert szinte a potenciálisan jó nőket már kilőtte az egész felső tagozatból. Ígyhát maradt a következő kör, a kevésbé jó nők,viszont jópofák.Én ide tartoztam. Sok fiúbarátom volt, de mivel olyan lapos voltam, mint egy lángos, nőként egynek se kellettem. Viszont jókat mulatozhattam lánytársaimon,akiket a srácok kibeszéltek. Hol is tartottam?..jaigen.A CSÁKÁNY TIBOR.Igen,igen,Ilyen nagy betűkkel gondoltam rá mindig. Szóval a bankett. Ott azt mondta, hogyha nem lehet az enyém,vagy ővé,mittudomén már hogy volt, akkor kitudja mi lesz?!Ezt nem hagyhattam,ezért jártam vele. Napersze.Odáig voltam,meg vissza.Amikor megfogta a kezem,úgy vigyorogtam,mint egy ütődött.Valószínű,hogy ezt hamar elunta, mert két hét után simán elhagyott, én meg sírtam éjjel és nappal,hogy nem lesz férjem. Mert azt hittem,hogy Ő lesz:)
Azóta eltelt 22 év. Már az arcára sem emlékszem és rengeteg fiúnak leírtam a nevét nagybetűvel:)Visszagondolva, mókázok a különféle vergődéseimen,de akkor halálosan komoly volt. Minden egyes szakítást tragikusan fogtam fel,és a világfájdalmam olyan nagy volt, mint az univerzum!Most 36 éves vagyok és simán tudok szenvedni.Ez is oylan lehet,mint a biciklizés?:)))csak bele kell jönni?:)))..csak már az évek folyamán finomodott a lángolás. Már nem olyan erdőtűzféle,hanem tábortűzszerű.
És nem hiszek el mindenféle hülyeségeket. Rutinossá tett a sok szerelmi halálozás:)...kiégtem?óóó..neeem..a szerelem éltet és még hiszem,hogy létezik az örökkön örökké...ezért se mentem még férjhez:)

Tegnap elütöttem egy galambot az autóval. Kettesben csorogtam már az utcában a fekvőrendőrök miatt és mindig van egy-két bátor madár,akik az utolsó pillanatban emelik fel a tollas feneküket az aszfaltról. Ez most túl késő volt. A visszapillantó tükörből még láttam, hogy vergődik...és nem álltam meg. Meg se kíséreltem megmenteni. Csak haladtam tovább és szánakozva néztem. Vagy magamat sajnáltattam legbelül,hogy milyen érzékeny lettem hirtelen?!...Micsoda önzőség!!!
Van egy barátnőm,aki ilyen helyzetbe kerülvén,kiszállt a kocsiból és egy kővel agyonütötte, hogy ne szenvedjen...az emberibb?...biztosan "azabb", mint ahogy én viselkedtem. Ráadásul,még azon is gondolkodtam, hogy ezt leírjam e, hiszen nem jó cselekedetet hajtottam végre....szánalmas.
Milyen ember is vagyok??... olyan,amilyennek mások látnak és mondanak? ..hm..én meg elhiszem és úgyis viselkedek?...lehet..dehát ki ismer valójában?!... egy pillanatra én magam.Magamat. Mikor abban a pillanatban elütöttem azt a szerencsétlen állatot. Sajnálom.

Előresajnált úgyiselmúlik.

Sokáig nem írtam, hiszen egyszerűen nem volt kezdő lökés, és folyamatos kételkedéseim arra ösztönöztek,vagyis épp ellenkezőleg.Egyáltalán nem ösztönöztek.
Hallottam egy csajt a tv-ben,miszerint kiadtak róla egy könyvet. Blogot írt,úgy őszintén,ami kijött a lelkéből.Őszintén!Hát én nem mindent írtam le,pedig eredetileg annak szántam.Dehogy írom!!!Ha nyíltan minden történésemet idefirkálnám,akkor valószínű,hogy senki nem állna velem szóba, ráadásul már gyámság alatt lennék.
Láttál már "azonosítatlan tárgyat"?Olyanvalakit,aki már nincs?Szoktál bevillanásokat észlelni,hogy milyen lesz,ami majd csak történni fog?Nalátod..csupa olyan,ami felfoghatatlan.Persze,a fekete lyuk is felfoghatatlan,és ha egy elméleti fizikussal vagy egy csillagásszal beszélnél,talán az is felfoghatatlan dolgokat tudna mondani.Logikátlan faszságoknak tűnő definíciókat.
Mert mindenre van magyarázat.Igaz?Olyan nincs, ami logikátlan.Óó..dehogynem!!...és nem is kell rá megfelelő választ találni.Csak van.Létezik. Vanni.
Általában emberi hülyeségeken, kicsinyes,ostoba dolgokon nevetni szoktam,vagy szemlélni és rácsodálkozni. De egyszerűen néha kikívánkozik belőlem a szó.Dörömbölnek a fejemben,hogy:-Hééé..engedj már ki!!Mond már ki!!..de nem.Csak tovább nézek és csodálkozok,vagy megpróbálok elsiklani felettük.
Ekkor jön a pillanatnyi őrület. Mintha szorítana a koponyám.Persze,nem a hatalmas tudomány miatt,hanem a vízióim,gondolataim,képzelgéseim dagadnak benne.
Anyám szerint bár a sok tanulás dagadt volna bennem. Pedig palléroztam az agyam olvasás által....
Van asszem egy olyan 3-4 ember,akiről tudom,hogy még ebben az életemben találkozni fogok vele. Jelenleg külön utakon járunk,de még olyan hosszú az idő.Nem sürgős.Majd ha eljön az ideje. Aztán kevesen,talán egy-kettő van,akikkel már mintha találkoztam volna.Úgy pár száz éve?:))Fura ez is...de jó érzés:)) Na aztán akadnak az utamba olyanok,akik fogalmam sincs, hogy mit keresnek az életem útkereszteződéseiben, mit állnak a sorsom buszmegállójában, hogy jegyet váltsanak a létezésem egy szeletére?!
De volt egyszer egy fickóm.Tudtam, hogy már nem lesz sokáig meg,talán egy-két hónap,hét,nap. Sokszor megbántott,nem figyelt,pedig láthatta volna, hogy rózsaszínű felhőben lebegek.Dehogy látta!Vagy épp ellenkezőleg?Látta és ezért volt ilyen?Nem is érdekes, hogy ő mit látott. Már tudtam előre, hogy el fogom majd hagyni (pedig szerelmes és rózsaszínű felhőben való létem ez ellen teljes mértékig tiltakozott),ezért mondtam neki,hogy már előre sajnálom, hogy mi lesz. Azért sajnáltam már előre, mert amikor elhagyom,már egyáltalán nem fog érdekelni és akkor semmiféle lelkiismeret furdalásom nem támad majd.A szívem se fog majd elfacsarodni,pedig abban a pillanatban és ott,még a gondolatától is elszomorodtam. Ezen persze nem lepődött meg,hiszen nem lehetek normális és már el is engedte a füle mellett. Most meg visszatekintve,tényleg nem sajnáltam és még ő lepődött meg a végén,dehát mi történt ezzel a lánnyal?!...
Miért mondtam el ezt a történetet?Fogalmam sincs, mert nem ide való és tanulsága sincs.Max. annyi,hogy előre ne sajnáljunk semmit,ha később le se fogjuk szarni.

Szedem össze a listáról a dolgokat....liszt...tojás....vissza..cukor is kell....máffint szeretnék sütni...basszuss..a meggy..megvan...jaj,de édes kis babaruháááák!!..(megfordulok)..fürdőruhák?..F&F?...mi a franc az meg?!...hm..piros alapon pöttyös ...rajtam óriásplecsnik lennének..zebramintás..iggggenn..az ujjammal lapozgatok az akasztók között...piros.Szeretem a pirosat.Izgató,vad,üttőrő!..Egyberészes. Egész jó. Habár a calzedoniában van egy gyönyörűséges fekete,tele színes tükörflitterekkel 16-ért. Ez meg leárazva itt 950-ért.Senkinek nem kellett?Vagy csak a bikákat vonzza a piros?!..a nők általában óvatosak ezzel a színnel,hisz feltűnő.Ráadásul levetkőzve még feltűnőbb az ember....és egy strandon már nem rejtegetheted a vonalaid. Max. egy kicsit meghúzod a melltartó pántját és feljebb kerül a cici.De a hasad attól még rálóghat az alsó részre. És tessék!Itt ez a piros egyberészes! Harsányan ordít a fekete és a zebramintás sor között. Jó..Csak megnézem a méretet. Fanni már a lisztes zacskót bontogatná...De ez a piros még mindig izgat...van a méretemben!...950-et megér egy próba. Ha nem jó..akkor mittudomén...nem is gondolkodtam rajta. Egy lendülettel a kosárban találta magát a zellergumó felett.
Hazaértem. Kipakoltam mindent. Máskor, mikor egy új ruhát veszek, azonnal még egyszer belebújok. Itthon a tükörben sokkal csinosabb vagyok.A frászt. Áldott félhomály az előtérben.A zsírpárnák takarásban. Az áruházban meg rádvilágít a spotlámpa a tükör felett.Ezek nem akarják,hogy vásároljak?!...szinte utolsónak húztam elő a Baywatch-os kosztümöt. Felpróbálom. Hát nem vagyok egy Pamela..sajnos..de egész jóóóó..mm..sőt!..Jó! Van egy tescós-fürdőruhám,ami klassz!..Annyira megörültem, hogy elkezdem lassítva szökellni, mint a sorozat elején ezek a vizimentő csajok.Márcsak az a műanyag izé kéne a kezemben,amit állandóan cipelnek.
Egycsapásra David Hasselhoff üdvöskéjének képzeltem magam. Most bárkit kimentenék,bárhonnan:))..nem is tudok úszni rendesen.Mindegy,, az érzés a lényeg.
Ráadásul, a helyi bika is vadul a pirosra:))))

Ma sikerült ismét a géphez ülnöm úgy, hogy a gondolataim elinduljanak. Egy hétig strandoltam a Balaton partján ismerősökkel és annyi élmény ért pozitív és negatív irányban, hogy rengeteg témakört tudnék beindítani. Máris eszembe jut, hogy míg évekkel ezelőtt bárkivel,bárhova el tudtam volna menni akár hosszabb távra is, most azt érzem, hogy megöregedtem. Vannak megrögzött hülyeségeim,a tolerancia néha felejtőben a van a szótáramban és ami a legszörnyűbb, hogy ezen egyáltalán nem keseredek el. Aztán eszembe jut a pofátlanság, az élősködés, mint szó. Mit is jelent? És kinek?Jelent egyáltalán is vkinek vmit?...de ráértem csak úgy merengeni a hosszú vízparton.Önfeledt játék...öregnek és csecsemőnek.Valahogy a vízben,szikrázó napsütésben, gondtalanul, az évek egybemosódnak.
Csak az első nap jutott eszembe, hogy milyen puffancs is vagyok.Pár nap múlva úgy kaptam le magamról a ruhát, mint a rutinos pornós a kamera előtt:)...
Bármilyen közel is volt Csopak, jó volt haza jönni.A kutya megint gödröt ásott,anyámnak semmi nem jó és főznöm is kéne vmit...

Beszélgettem egy barátommal. Van egy közös ismerősünk. Átlagos családban nőtt fel, korán meghaltak a szülei. Van egy tesója.Valahol. Normális élettel.Valahogy ennek a haverunknak viszont sosem volt az. Megjárta a fiatalkorúak-at, lehúzott ott vagy másfél évet. Piti betörések,motorlopások.Brahiból. Persze,akinek kárt okozott, valószínű,hogy nem így gondolja. ..mindegy..szóval az élete hol jobb volt, hol süllyedőben. Emlékszem egy időszakára, ami legalább másfél évig tarthatott. Volt egy élettársa,annak volt egy háza vagy mi...de elszúrta. Nem vette komolyan. Dolgozott egy tanyán is, hogy szállást kapjon és ételt,meg csupa ilyen helyek.Most hallottam, hogy együtt csövezik egy nővel. Próbál mindenki segíteni rajta, ki pénzzel, ki szállással, de valahogy nem akarja. Azt mondja, hogy őt az utca ellátja,nem szeretne dolgozni.Megvan a napi 4-5 ezre. Ha dolgozna, akkor viszont minimálbér. Most segített költözni ez a barátom ennek a srácnak egy dohos pincébe. Áram van, víz nincs. Kit is érdekel?!...tulajdonképpen mindenkit,és senkit se. Próbáltam már énis segíteni. Fel sem keresett, a megadott időpontban el se jött....most meg hallom.Gyereket akarnak...úúú..ez viszont kikészített. Gyereket?!..jaj..mondjon bárki bármit rám,ami csak eszébe jut. De mi késztet egy ilyen párt arra, hogy gyerekük legyen?Nem jut eszükbe, hogy hogyan fog felnőni?miaz,amit meg tudnának adni neki?...ááá...jó, Nincs igazam. Ne csak az szüljön,akinek pénze van. De az alapvető dolgokat se tudják majd...nem tudom.Írni se merek róla. Mert kavarognak bennem a kételyek,dilemmák..ráadásul míg saját maga nem akar segíteni az életén,addig más hogyan tehetné?...hm..az utca ellátja...naja.

Mint minden gyereket, úgy a lányomat is érdekli minden új és azonnal!! Nem várhat vele!Persze, először óvatosan közelít, de aztán ...újra és újra.
Mióta rájött, hogy mennyi érdekesség van kint,a kapun kívül,állandóan csavarogni szeretne. Rám szól,hogy:-Kulcs!...és már menne is. Tegnap már nem tudtam mivel leszerelni,ezért azt mondtam neki, hogy elvitte a cica a kulcsot:))..és elhitte!!Persze elhiszi azt is, hogy a bocibocitarkának se füle,se farka és a távolságot, mint üveggolyót is megkaphatja:))....akkor szoktak a felnőtt emberek ilyen hiszékenyek lenni, mikor szerelmesek. Talán itt tud egyé válni az idő. Ekkor vagyunk őszinték is? Vagy ilyenkor ment el az eszünk?!...vagy csak nem gondolkodunk?!...de jó is....eszembe jut a vicc...elől-hátul vérzik.Miaz?Bocibocitarka...se füle,se farka...brr..szerencsétlen állat...:))

Hónapok teltek el és szerencsére a rosszulléteim megszünőben voltak. Ma reggel viszont hirtelen megint megfordult a világ. Próbáltam kikelni,olyan óvatosan,ahogy csak tudtam, de a szédülés úgy csapott vissza az ágyba,mintha meglökött volna. Kértem egy pohár vizet, de már csapódott is az ajtó válaszra sem méltatva. Fannim meg csak hordta oda a könyveket az éjjeli szekrényre, követelve, hogy olvassak el neki azon nyomban minden mesét. Természetesen egyszerre:)...óóó.nem.Nem megy. Annyira szégyelltem magam, hogy csak magatehetetlenül feküdtem... nincs mit tenni..hívtam az orvost. Sírni nem mertem, mert nem szerettem volna megijeszteni a lányom, viszont belül annyira feszített vmi.Talán a tudat, hogy egy kapcsolatban iszonyatosan lehet bárki egyedül.Annyira egyedül, mint a kövér macskánk a pincében,amikor anyám megfeledkezik róla...és csak nyávog és nyávog...míg eszébe jut a gazdájának, hogy a reggelijét nem ette meg...Jesszusom! Remélem, hogy engem azért észre fog majd venni vki..habár a reggeli még mindig ott figyel a tálcán,csak kissé szárad már...a sajt is pöndörödik fel a kenyéren a nagy melegben...de még vagyok!!!:))...holnap megyek vérvételre.Valószínű,hogy túl gyorsan égetem el a cukrot.Na tessék.Kár belém a sok csoki.Csak a számban lévő ízlelőbimbók tudják élvezni az olvadó csokoládé minden egyes kockáját. A véremnek már nem is marad...óó..micsoda egy mohó test!...De legalább tisztáztam magamban, hogy bánatban evésről szó sincs! Tudományosan alátámasztva lesz, hogy a szervezetem követeli a szénhidrátbombát! Ami végül majd felemészt?!.....

Ma volt a megemlékezés Michael Jacksonról. Gondoltam megnézem, habár ilyen felhajtást csinálni?!...de basszuss! Jézus után a legnagyobb!!Nagy nehezen sikerült beállítanom azt a csatornát, ahol végig leadták. Ki is töröltem vagy 6 adót, míg a keresőben megtaláltam a Reflektor tv-t. Hm.Azt hittem, hgy ilyen adó nincs is. De van!Sőt!Még van egy csomó,amit nem is láttam.Mindegy.. Megtaláltam. Amikor legelőször rákezdte ez a Mariah Carey...jaaaj..neeee...de aztán szerencsére abba hagyta. Végeredményben jó volt. Csak az apja ne mosolygott volna még, mint egy ütődött....a műsor vége felé már én is sírtam....egy csomó nótája számomra annyi emléket idéz fel...talán az emlékeimet siratom?...meg az egész elmúlt időt?Nem tudom...emlékszem..hetedikben farsangon a We are to world-t adtuk elő az osztállyal.Akkor jött ki bakelit lemezen. Én találtam ki és vettem meg a lemezt. A Tóthandrás volt a Jackó:))...a színük még elég egyforma volt. Aztán Ata barnult be,vagy Jackson fehéredett..ez már nem is lényeges...milyen önző vagyok! Meghalt egy ember, aki valóban ember volt a Földön, én meg itt az emlékeimmel vagyok elfoglalva!!
Hálivúdi felhajtás...de Ő mindent megérdemel!!
Egy perces néma billentyűzés a monitor előtt....

Megkezdődött a lomtalanítás. Ezt az időszakot nem is tudom mihez hasonlítani. Egyrészt van az az ember, ki a lomot először a sufniban,garázsban,pincében és a többi eldugott helyen halmozza fel.Ezek a már semmire sem jó dolgok.Habár anyám mindenre tud magyarázatot adni, hogy miért tartogassunk akár egy csorba bögrét vagy egy két lábú asztalt. Na ez volt a kínál-oldal.
...és akkor jön a kereslet-oldal. Az első hullámban, akik már hetek óta cirkálnak a kis utcákban,azoké a vas-fém hulladék. Ezek általában nyitott tetejű, évről -évre jobb autókon közlekedő egyének...a második hullámé az a hulladék, akik már nemcsak a fémre,hanem a bútorra is utaznak.Ők sokkal sokoldalúbbak....a harmadik szemezgető csoport már csak a morzsákon osztozhat,max. a csámpás szekrényről tudja leszerelni az alumínium kulcslyukat...most is hallom,ahogy megállnak a házunk előtt feltornyozott ócskaságok mellett.
Mint minden évben, idén is rengeteg holmit tettünk a kapun kívülre. Mintha egész évben szexelnének a csálé szekrények és kifeküdt heverők a garázsban. Egyre több van belőlük,pedig esküszöm,hogy nem vettem tavaly semmit!Remélem, hogy most elvágtam a vérvonalat és sikerült minden nagyobb bútort kihajítanom....jaj!Közben eszembe jutott az a fotel, ami hátul van a sufniban. Abban szokott a macska heverészni,de már olyan büdi, hogy a nyavajás állat is messzire elkerüli. Na ezt még rádobom a kupacra.....
Hm..ahogy kidobtam,egy romanő ott pihent meg rajta. Mondtam neki, hogy csupa bolha lehet, de nem érdekli. A szemét le sem veszi a szomszédunk előtt éppen kirakodott hulladékos zsákokról. Közben előbukkant a barátnője.Vagy rokona?Nem tudom...azt kérdezi:-Van még vmi?
Ezt a kérdést normál esetben nem is tudom hová tenni, de most mintha fél szavakból is megértenénk egymást. Válaszom:-Nincs.
Alig várom már, hogy jöjjön a mindent összezúzó kocsi. Fanni imádja ezeket felül szirénázó,csörömpölő teherautókat. Ma már látott ilyet a másik utcában.Ámulva nézte, ahogy a 70-es évekbeli végeláthatatlan szekrénysort hokedli méretre préselte az autó. Egyébként tök jó.
Amihez az ember ragaszkodott még egy 20 éve, spórolt rá,talán még otp-hitelt is felvett,attól most olyan gyorsan szabadulna.
Én szeretem elnézni ezeket a kupacokat. Végülis...egy családtörténet,egy élet leledzik benne. Különbözik pl. egy lakótelepi és egy családiházas halom...és teljesen más egy belvárosi bútortorony is....és mennyit nevetek, mikor spontán ruhát próbálnak lomolás közben.Úristen!Az mindent visz! Molytól agyoncsámcsogott divatjamúlt nyúlbunda....még jó cipő!:)...persze..most itt kacagok.. közben meg ha vki meglátja nálam a két kis piros műbőrfotelt,ami anyámék első bútora volt, ugyan úgy nem értené. Hm. Sem a garázsban rejtegetett fantáziával teli szekréynsort, ami a mamáméké volt és még ha kinyitom az egyik fiókját, az ő lakásuk illatát érzem. Sose lehet tudni! NA és ettől a mondattól kezdve, már egybe is olvadtam azzal a roma nővel,aki a bolhás fotelban pihen:)....

Írt nekem vki egy bejegyzést Susan Boyle-ról, hogy ne haragudjak mááár,de rohadt ronda egy nő. Hát persze, hogy nem szép. Én se vagyok vak.Sőt!Megjegyzem, vannak bizony emberek, akiknek én is rohadt ronda vagyok. Aki írta a megjegyzést, lehet, hogy ő is vkinek rohadt ronda. Hát ez van! Meghát kinek mi a szép?Jelenleg mi a trendi?
Valószínű, hogy én is divatba jövök egyszer...meg a ruháim is.Talán azért tárolok el mindent a szekrényben (végre van magyarázat a sok kacatra!)....eljön még az idő, mikor hálivúdban hizókúráktól lesz hangos a sztárvilág.
Aztán ott van az is, hogy egyszer mindenki megtalálja a párját. Hát lehet, hogy ez a Susan Boyle is...meg én is.
Harmic éves koromig nagyon soány voltam. Bármit felvehettem. Még a wc ajtót is. Az is jól állt volna. Most nem vagyok vékony. De imádom a hasamon a hurkákat és a kerek fenekem. Büszke vagyok, hogy értelmet adtam a mély dekoltázsnak és a második krémes után se lesz bűntudatom. Ha bárki,aki hordani tudja azt a testet, amiben abban az életében él, megszépül.
Én még barátkozom ezzel a fazonnal, de egész jól elférek benne és csak egy-két helyen bő...

Tegnap elgondolkodtam egy barátság fogalmán.
Azért szerettem mert különlegesnek,különcnek és őszintének ismertem meg. Vagy a kép,amit látni akartam volt az. Mindegy..az egy külön boncolgatás.Már-már szinte rajongásig fajult, hisz bármilyen undok és simlis stílust vett elő, még mindig azt a másikat láttam benne. Hiába mondták körülöttem, hogy nem az,akinek látszik,én mégis kitartottam álláspontom mellett, hogy ez egy emberi gyöngyszem.
Szombat este egy kártyás összejövetel volt nálunk. Ott volt a "gyöngyszem" is. Most döbbentem rá, hogy ez csak egy tekla-gyöngyszem. Egy mesterséges utánzat. A csomagolás mást takar. Vagy eddig se volt másmilyen,csak én láttam másként?Óóó...
Eszembe jut egy történet erről.A nagynénémék ünnepekkor az ajándékot mindig vmi dobozba csomagolják,mert ugyebár úgy illik? Ők praktikus és spórolós emberek, tehát semmit nem dobnak ki csak pocsékolásból. Talán születésnapom lehetett, mikor kaptam egy dobozt. Szép nagy volt, ami kellően megindította a fantáziám. Lehántom a csilivili papírt, és lásd! Egy mobiltelefon!Neeeeem kelllett volnaaa-mondtam és fejtem ki a dobozból tartalmát.....egy világítóan piros pulóver volt benne...persze,szeretem a pirosat, de mégis lefelé görbült a szám,mert nem erre számítottam.
Csak remélni tudom, hogy ezt az embert nem a nagynéném szisztémája szerint csomagolta az élet és nem spórolt a Jóisten a pozitív tulajdonságokkal, mikor a "barátomat" alkotta.....

Amilyen korán elaludtam, olyan korán ébredtem. Az áramkimaradás után a mosógép befejezte munkáját,így hajnalban ki is teregettem. Kinyitottam az erkélyajtót, hogy belássam a "világot"...A közeli fák mögött látni, hogy teljesen párás a levegő. Nincs hideg. Ó!Sokkal zöldebbek a levelek, élénkebbek a színek.Úgy látszik,este minden növény patyolattisztára mosakodott....annyira korán van, hogy még csak a madarak csipogását hallani. Mintha mi sem történt volna.A kémény tetején ugyan úgy táncolnak a kis rigók,bohóckodva, hogy ki foglalja el egyedül a csúcsot...csak a felmosóvödör árulkodik arról, hogy nagy zivatar tombolt,félig megtelve esővízzel..
Kinyitottam a "Júlia"-erkélyt (annyira kicsi,hogy itt max. csak a korlátra támaszkodva lehet szerenádot fogadni), nagyot nyújtóztam a reggeli párába...szeretek itt lakni...azok a fák,amiket születésem óta itt látok magam körül, mindig valahogy újat mutatnak . A madarak, akik évről évre visszatérnek, ide térnek vissza.Ide, ahol lakom. Itt minden állandó... és mégis múlik az idő...

Viharos romantika.

Láttam már, mikor a felhők gomolyogni kezdtek egymásba, hogy itt zivatar lesz,de ekkora??!!
Mintha letaszították volna egymást az égről... Hömpölygött a víz végig az utcában, a kertben,a járdán, utat keresve magának...aztán óóó...a konyhaablakon kinézve szivárvány!!Milyen széééép...felemeltem Fannim, hogy lássa mennyire dicsekszik a természet..ő ilyet is tud!....de a háttérben már készülődnek a főszereplők a következő felvonásra. Az ég kék egén szürkés-fekete ruhába öltöztek a felhők,harci táncot járva....az összecsapást villámok kísérik, és lezúduló eső. Ahol először medret ásott magának a víz, ott most újra és újra mélyíti tovább...
Aztán elment az áram. Hm. Most akár egy giccses romantikus filmben is szerepelhettünk volna, mert a konyhaszekrényből előhalászott teamécsesekkel raktam tele a kandallót. Még egy mosolygó kerámiafejet is kivilágítottam vele, amit Fannim ámulva nézett. Amilyen korán kezdtek az égi színészek, olyan hamar vége is lett az előadásnak. Csak a sötétedő utca maradt,meg a csend. Nem hallottam semmit, a szomszédaim hangján és a szirénázó tűzoltók autókon kívül. Egymást kérdeztük, hogy van e áram...nincs...úgy látszik, ma mindenki romantikázni fog:)..végre alkalomhoz illően öltözködhetek. Felvettem a pöttyös gumicsizmám és lementem felmérni a károkat. A tisztára mosott faleveleken kívül csak a kutyát láttam összegömbölyödve anyám zsebkendőnyi küszöbén. Naszép! Visszajött a csavargásból. Talán ez volt a felbecsülhetetlen kár:))...
Kimentem az utcára és megtisztítottam a csatornalefolyók tetejét, hogy jobban lemenjen a víz. Mindenki szedte össze a leszakadó faágakat és vad söprögetésbe kezdtek. Közben visszaidézték azokat az időket, amikor még ennél is nagyobb vihar tombolt. Fél füllel hallottam csak, hogy már a 40-es éveknél tartottak ,holott a legöregebb szomszéd is a tracspartiban 50-ben születhetett...
A vihar elvonultán valahogy mégis olyan jó érzésem támadt..Nem volt rohanás..zajok...csak egymásra figyeltünk...jó volt ez a pár órás áramkimaradás. Persze lányom elkezdett álmosodni a nagy sötétségben,így vittem altatni.Úgy fűzte át a nyakam, mint egy szoros lánc. El sem engedte addig...meddig is?...amíg el nem aludtam....

Készül a vihar.Anyám mennyire tud félni ettől?!...mikor gyerek voltam, még zuhanyozni se engedett ebben az időben...mert..bejön a villám...legfeljebb fürdünk együtt:)
A fák ágai olyan kövérek a leveleiktől, mint Fannim vastag kis combjai....és most a szél csapkodja ide-oda. Teljesen más színekben pompáznak ilyenkor. Olyan szürkék a levelek, mint az ég. A híres festők biztos így festették le. Mi meg ámulunk,csodálkozunk a múzeumban, hogy mik ezek a színek?...Nem zöld..világoszöld, sötétzöld,kékeszöld. Frászt!Szürke. Mint az ég...Lóg az eső lába...együtt hajlok az ágakkal. Csapongok,ásítok..mindjárt elalszom...közben jön a vihar..

Vizes eset.

Kimentem a nagynénémékhez Rákoscsabára, hogy a gyereket egy kicsit megfuttassam a friss levegőn és közben szokja, hogy van egy végeláthatatlan családja. Elég sokan össze szoktunk itt jönni, mivel anyámnak és testvéreinek ez a szülői háza. Vagyis a kiindulási pont:)mindegy...
Belépünk a kapun, és azt látom, hogy egy fickó terpeszkedik az egyik nyugszékben. Elég visszataszító látvány volt, ahogy a feketére festett hosszú haját rendezte, miközben a különféle ásványvizeket fikázta. Azt gondoltam először, hogy valamelyik u.tesóm haverja. De nem. Kezdett kikristályosodni a felfogóképességem számára, hogy ez egy ügynök,aki valamiféle víztisztítót szeretett volna eladni potom 300 ezer forintért. Nagynénémet ugrasztotta a házban fellelhető mindenfajta ásványvízért, hogy megvizsgálja a család szeme láttára. Be akarta bizonyítani, hogy márpedig, mi koszos vizet iszunk.
Ezt egyébként megmondtam volna neki így zsigerből is:)Namindegy...Teodóra,Szentkirályi, noném áruházi víz...ja?és hozzunk már a kerti csapból is egy pohárral, amire esküszünk, hogy finom íze van.Ok.
Egy szerkezetbe öntötte a folyadékot, közben a hiányosságokkal teli fejünkbe is öntötte az információt. Óóó..az eredmény!A teodórából ha sokat innánk,meghalnánk. Egyébként is egyszer utol érne a vég...a Szentkirályi?Kiolvasztja a flakon olajtartalmát és az lebeg láthatatlanul a pohár felszínén.Csapvíz.Valahogy nem olyan zöldes-barnás, amit a faszi várt. Hm.Persze,hogy nem,mivel egész XVII.kerület egy kútból kapja a vizet és nem a Duna hömpölygő hordalékát vezetik a rendszerbe.A lófarkas ügynök itt elgondolkodott. Aztán én is. Mit beszél itt erről a gépről?!azon kéne inkább gondolkodni,hogy a kerti csapvizet hogyan hasznosítsuk??:))))
Én személy szerint megköszöntem neki, hogy új vállalkozásmohoz ötletet biztosított:))Innentől kezdve, ha akartam volna se adott volna el nekem ilyen gépet--ezt az előadást tartó unszi hapsi mondta.
Azért fél füllel még hallgatóztam. Namármost.
Ezt a szerkezetet a NASA találta fel. Háborúban a katonák ezt használják, mivel víz hiányában a saját pisijüket tisztítva isszák meg. Nameg az űrhajósok is.Meg szegény országokban az éhezők.
Elmondta még, hogy minden víz fertőzött és koszos. Még a több ezer méter mélyről érkezők is, hiszen az egész Föld egy fertő!Olyan érzésem volt, mintha egy messiást hallottam volna, aki elhozta a megváltást.
Csak az volt a furcsa, hogy a geológus nagybátyám oda se jött, hanem szótlanul falatozott a cseresznyefáról,majd mikor megszomjazott, jó nagyot hörpintett a kerti csap vízből. Érdekes...
Az elején még a lazán hátradőlt nagyképűsködő emberből egy csapásra kezdő termékforgalmazó lett, aki úgy ült ott, mintha ez lett volna az első napja a cégnél. Nem gondolta volna, hogy nem mindenki kapható pisiátalakító szerkezetre csak azért, hogy egészségesebben éljen. Hm.
Szerencsére anyám, most jó célra fordította elviselhetetlen természetét. Kikészítette a kezdő előadót,aki fejvesztve menekült:)..A hátralévő időnket így pihenéssel tölthettük...

Ma volt az első nap, hogy biztonsággal mentem az úton. Lányom elaludt az ülésben, hátam mögött lévő utas sem tud vezetni, az autópályán se voltak sokan..szóval haladtam, ahogy kell.Néha még hátra is dőltem a kormány mögött és a tükrökben is láttam ezt-azt:)..Valahogy nem izzadt már annyira a tenyerem,nem kapaszkodtam görcsösen a kormányba...azt hiszem,lazulok.Persze, nem szállhatok el magamtól sose, hiszen aki már rutinból vezet,nem is tudja, hogy ez egy életveszélyes mutatvány ááám...:)...
Mindent egybevetve jó volt.Kezdek hozzászokni ehhez az autóhoz,sőt!Még talán szeretem is ezt a formát,a kezdetleges dizájnt, az egyszerű megoldásokkal teli dolgokat.
Klótyóra azért még nem megyek vele, teljes átéléssel vagyok képes közlekedni buszon,metrón,villamoson.Hiszen azt is szeretem.Nézelődni..bambulni...élvezni, hogy UTAZOM.
Ha két évet kibír mellettem ez a gépjármű és nem költöm rá az életem, akkor megy veteránvizsgára és felspécizem, mint a Grease-ben Kenickie-ék azt a csotrogányt....természetesen évjáratának és a francia izlésvilágnak hangulatával fűszerezve.

Most hallottam először Lajkó Félixet.Ennyire bunkó nem lehetek!!!Ez tényleg a hegedű Hendrix-e!!Egy zseni! Egy csúcs! Teljesen át vagyok tőle itatva!Hol éltem eddig?Szatyorban???
Hátborzongatóan játszik a hegedűn!Leírni sem lehet...csak hallgatni...hallgatni...

Ha hernyó lenne..

Próbálom megérteni jelenlegi házőrzőnk gondolatait,hogy miért ás folyton a kertben lövészárok nagyságú gödröket????
A süni lehetőségét kizártam,hiszen ha be is vackolta volna magát egy szúrós kis nyavajás, annak a téli álma már réges-rég véget ért, tehát...elhagyta a bázist. Aztán eszembe jutott, hogy nagyszüleim az aktuális ebeket-természetesen melyek kimúltak-mindig a kert valamely részében rakták végső nyugalomra. Talán ezeknek maradványaira kíváncsi ez a galád kutya?!...óó..vagy melege van és a hűvös föld ellensúlyozza ezt?..nem.Egyszerűen egy romboló személyiséggel megáldott négylábúval van dolgom, aki kedvét leli abban, ha virágnak gyökere van fent, és szára lent (rosszabb esetben megette mind a kettőt). Performance.
Már eljátszottam azzal a gondolattal, hogy talán le kéne vágni mind a négy lábát és akkor nem kaparna. De amilyen leleményes, úgy a hasával kúszva,mint vmi hernyó dörzsölné ki a növényeket.Semmilyen megoldást nem látok a ritkuló kert megmentésére:((...

Elolvastam Lukács Béla elméleti fizikus egy tanulmányát. Ha már az én szürkeállományom ennyire fantáziadús, legalább egy ember szabjon neki gátat. Sikerült. A fekete lyukak valószínű,hogy nem egy párhuzamos világba röpítenének, hanem simán elégnék porrá és hamuvá. Aztán a tér és idő fogalmával barátkoztam. Egy csomó tudományos alátámasztással ismerkedtem meg,szóval végre vki elmagyarázta, hogy Atlantisz sem létezhetett különféle okok miatt és a Marson se fogunk lakni. (Akit érdekel,olvassa el:Lukács Béla: Utazások térben,időben,téridőben.)
Ahogy élek, vagyis a mának és nem filózgatok ,hogy milesz majd ekkor majd akkor,mert úgyis jönnek-mennek a történések,akár a fejem tetejére is állhatok,de ez a hihetetlenül távoli jövő igen érdekes. Elképzelni az elképzelhetetlent.
Jó lenne, ha az ember rájönne, hogy nincs egyedül és marhára nem az ő kedvéért süt a Nap és a Föld se azért forog, mert Isten megpörgette,aztán elkezdett teremtgetni rajta ezt-azt.

Nem tudtam elképzelni, hogy mit nem lehet elképzelni mindaddig, amíg az univerzum működéséről nem kaptam egy morzsányi betekintést. Míg a lányom aludt, kerestem vmi értelmes műsort a tvben,és megakadt az ujjam a távirányító gombján. A National Geographic-on épp szupernova robbanást mutattak be..óóó..hogy milyen szép is lehet a világűr...és minden anyag megtalálható bennem, ami a nagy végtelenségben is. Lehet, hogy egy szupernovából vagy egy üstökösből keveredtünk össze?...hol van akkor Isten létezése?!...csak a tudatunkban lakozik?..mennyi mindent nem tudunk még és azt hisszük?!..mennyi mindent fontosnak tartunk,hisz nem is az!..A Földet elhagyva megáll az idő és a tér..hol görbül, hol pedig elnyel...felfedezetlen galaxisok és bolygók,ahol talán párhuzamos világok vannak. Ahogy én nézek az égre, úgy nézhet az égre akár három,négy, de lehet, hogy ugyanúgy két szemmel egy hasonló gondolatokkal élő lány vagy fiú, vagy vmi....még hogy egyedül vagyunk?!micsoda nagyképűség!! Persze,tudósok a hatalmas távcsövükkel kémlelve az eget, még eddig nem akadtak semmire.Pedig gyereknek láttam már olyat, ami valószínű,hogy nem e világi....ha mélyebben elgondolkodok sztratoszféra, tejútrendszer és galaxisokon túl, természetesen fényévben mérve, akkor mennyire nem számít, hogy 220-al száguldozol az autópályán vagy ragaszkodsz tárgyakhoz,csip-csup ügyeken rágódsz...maga a keletkezés,évmilliók formálódása...más meg türelmetlen, ha a sorban eléjük mászik vki,hátha két perccel hamarabb végez....

Most olvastam egy cikket Susan Boyle-ról. Aztán meghallgattam. Aztán elolvastam, hogy ki nyerte a versenyt. Nem ő. Naés?! Ronda. Hát nem szép. Naés?!De ha nem mondják,nem is veszem észre. Amennyi tényleg(!) csúnya nő mászkál az utcán, és még én is naponta nézek tükörbe, igazán fel se tűnik. Az emberek aztán meglepődnek, ha egy nem annyira harmóniában lévő ábrázatból egy hátborzongatóan szép hang bújik elő. Olvasok egy másik cikket. A lényege, hogy a belső fontosabb,mint a külső...igen...ahogy Jim Carrey mondta,ezt a csúnya nők találták ki.
Szerintem ez a nőci tök jópofa, gyönyörű hanggal...(közben csapongok a neten és olvasok róla mindenfélét)...minden egyes női oldal meg akarja magyarázni, hogy ne foglalkozzunk a külsőséggekkel...közben a naprakész divattal és legújabb frizuratrenddel és a minél csábosabb sminkkel szeretnének bennünket megismertetni.... nézek ki az ablakon közben..Visszatértek a rozsdafarkú (így hívják őket) barátaim:))..a tetőalá költöztek be,ahol minden évben nyaralnak:)..a legszebb lelkű ember se olyan szép, mint ez a kis nyavajás ciripelő. Nem tud olyan szépen énekelni senki, mint ez tollas kis nyavajás...szakad az eső...én lesem őket az ablak szegletéből,ők meg lesik a cseresznyefát. Korom feketére érett a fa tetején a gyümölcs. Csábító egy iylen kis izgága madárnak..dehát esik!!:))..ahogy Susan Boyle reflektor fényben megvilágított élete, úgy a rozsdafarkú kukkolása se tartott sokáig...elillant..

mint már említettem, olvasok egy Osho-könyvet.Már szinte ijesztő volt számomra, hogy faltam oldalakon keresztül a betűket és kivétel nélkül egyetértettem mindenben. Néha le kellett tennem egy-egy fejezetnél, hogy áteresszem az agyamon, mint vmi szűrőn. Semmi fennakadás...de aztán...
van egy olyan kijelentése, miszerint a gyereknek kommunában kéne élnie,nem egy családban, mert a család csak deformál,ferdít,elront. Aztán jöttek a kérdések a fogamzásgátlásról,abortuszról. Ott is igaza van,de nem abban az értelemben értek vele egyet.Azt mondja...a magzat csak egy test és a lélek még nem költözött belé. Ha megölöm a magzatot,úgy a lélek majd egy új testet keres. Lehet.
Viszont én azon az állásponton vagyok (még ezidáig igen, mivel senki nem győzött meg másról), hogy az anyának van joga eldönteni, hogy megtartja e magzatát vagy sem. Senki másnak. Ő érzi. Testileg.Lelkileg. A fogamzásgátlással is egyet értek. Tényleg hatalmas találmány. Már nem csak azért szexelünk,mert kell a gyerek, hanem szórakozásból.a nő már nem egy tenyészállat, hanem ilyen szempontból egy teljesen egyenrangú a férfival. Természetesen nem húzok párhuzamot férfi és nő között, mert szerintem két fél, akik egy egészet alkotnak.
De a lombikprogram?!Azt mondja Osho...hogy a tudósok mesterségesen egy tökéleteset hozzanak létre,mert a természet mint látjuk..eléggé mihaszna munkát végez:)..ez igaz..de nem azért jó a lombikprogram, vagy őssejtprogram, kinek mi tetszik ,hogy tökéletes embert hozzunk létre!...a tudós is ember..nem egy Buddha.
Végül is, elvitatkoztam volna Oshóval:)...hatalmas bölcs ember...szerintem..

Nem bírok aludni.Olvasok egy könyvet..aszongya..Osho:Nők könyve..ezt a férfiaknak kéne olvasni..vagy nekünk,nőknek?!...kicsit lassan haladok,mert minden fejezet után elgondolkodok...
Most úgy érzem magam, mint akit kicsontoztak és újra raktak. Mint a táltosok beavatás után. A lányom velünk alszik és minden egyes nap még több területet foglal el az ágyon. (Ha közben azt gondolod kedves olvasó, hogy nem kellett volna oda szoktatni mellém és a saját helyére kell tenni,meg ilyenek, akkor igazad van, de már elrontottam és különben is ,tökjó érzés:)
Szóval,ma reggelre már úgy ébredtem, mint egy kötéltáncos, aki élete kockáztatásával,védő háló nélkül halad egyik végből a másikba, közben alatta hatalmas űrrel harcol. Valahogy így voltam én is az ágy szélével, leszámítva, hogy 30 cm volt alattam a mély..habár,itt is koppanhat a fejem:))..tényleg vmit ki kell találnom...de az vigasztal, hogy 18 éves koráig csak nem fog közöttünk fészkelődni...

A minap beszéltem egy barátommal a pénzről és az ahhoz való hozzáállásról. Kölcsönadásról és kölcsönkérésről,ami elég kellemetlen dolog mind a két fél számára.
Valószínű, hogy velem ezzel kapcsolatban kínos helyeteket lehet átélni, mivel nem szoktam senkinek kölcsönadni semmit. És amire biztosan igaz, az a pénz és a könyv. Már apám italozóklubjában megtanultam fiatal pultosként, hogy a hitellel csínján kell bánni. Persze, ezt is fordíthatja az ember saját hasznára, ha pl. soha többet nem akarod látni. Volt, akitől már a hátamon futkosott a hideg, annak természetesen hiteleztem, és megérte az a pár száz forint, hogy többet szégyenében ne jöjjön be hozzánk. Így,némi ráfordítással szelektálhattam a vendégek közt:)
Akkor lehet ciki a helyzet, ha jó barát,rokon,vagy kedves ismerős "áldozata" leszel.óóó...biztos mérgelődök,nem is.Inkább csalódok, hogy milyen piszok ember,de végülis...legalább szemem felnyitására jó a pénz:)..pénz,pénz..van aki aztán annyira kérkedik vele, hogy el sem hiszem, hogy otthon a sufniban lapátolja,de ha igaz is, csak sajnálni tudom, hogy az ő gondolatvilágát ez teszi ki.
Van úgy, hogy szívesen adok,ha látom szüksége van rá vkinek, de vissza nem kérem. Hiszen megszorul, és azzal,hogy kölcsönadom, tulajdonképpen átmenetileg segítettem rajta..Sajna,tisztelet a kivételnek, a mai világ a lehúzásról, az arcoskodásról és a felszínes dolgokról szól. Kevesen vagyunk,akik csak abból élnek, amiért megdolgoztak. Boldog vagyok, van egy szép lányom (de ha nem szép,akkor is boldog vagyok),a kertben nekem fütyöl a rigó és a cseresznye is érik:)....na,ehhez se kell pénz...

Tegnap előtt hallottam Joshi Bharat szájából:Az vagy, akinek az utókor gondol!
És ma hajnalban ez csengett a fülemben,miközben a teregetőről szedtem le a ruhákat és néztem ki az ablakon. Apámra gondoltam, hogy miért nem fejezett be mindent? Pl. a mennyezeten miért nem rakott szegőlécet a végekre?..máig nem értem a nagy lendület kisiklását...nagyon szorgalmas ember volt, mindenbe belekezdett (többek között azért, mert azt hitte mindenhez ért), de soha semmit nem fejezett be. Határozott véleménye volt mindenről és mindenkiről.
A családban, ha összejövünk "Nagy-ok", sokat sztorizunk,mókázunk,karikírozunk elhunyt szeretteinkről. Természetesen nem gúnyosan vagy rosszindulatúan, hanem egyszerűen ahogy volt. Talán így gondolunk azokra, akiket szerettünk vagy csak egyszerűen emlékezünk rájuk. Sokan a temetőbe járást tartják az emlékezésnek, de ha valaki él benned, gondolsz rá, biztos vagyok benne, hogy legbelül megnyugodhatsz, hogy nem jársz ki hetente a kis ásóddal,gereblyéddel és a friss virággal a sírhelyhez. Ráadásul, miközben történeteidet osztod meg rokonaiddal, és úgy kerülsz egyre és egyre közelebb a családhoz. Érzed, hogy összetartás van és ha egy csepp vér is, de ugyanaz csörgedezik a másikban is, mint benned.
Persze, könnyű nekem, hiszen a nagyanyáim igen szép számban neveltek gyerekeket, így rengeteg unokatestvérem van. Néha látom a nagynéném, ahogy nevet, a mozdulatait..annyira nagymama...a bátyám, aki le se tagadhatna...egyforma szem,szemöldök,kezek... és mindannyiunknak be nem áll a szája...lukat beszélünk egymás hasába...zsibong a fejünk..csapongunk egyik történetből a másikba..és értjük a gondolatmenetet!..mit gondolhat az utókor rólunk?Azt nem tudom,de én szeretettel gondolok azokra, akik már nincsenek..

Múltkoriban feszegettünk egy témát az egyik barátnőmmel. Ő egy asszisztens az egészségügyben. Én egy senki egy családsegítőben. Tulajdonképpen, mind a kettő egy segítő szakma, általában rászoruló embereknek és a fizetés egyikünknek se lesz kiemelkedően magas. De mégis. Én szeretem csinálni, jó érzéssel tölt el, és igaz, hogy kúszhatna magasabbra a bankszámlámon a bérem, hogy szinten tudjak maradni,de semmi esetre se fogadnék el senkitől egy árva fillért sem, és nem fordult meg a fejemben, hogy ezért bármiféle ellenszolgáltatást várjak. Ellenben a barátnőmmel. Ő elhivatottságban kezdte pályáját, de a lelkesedés mára már alább hagyott. Természetes dolognak veszi, hogy fizetését a hálapénzzel kell, hogy kiegészítse, és ha vki ezt nem teszi, úgymár nem is annyira elhivatott. Sőt! Azt követően jobb, ha már akkor elmegya páciens az orvoshoz, ha semmi baja.
Hálapénzt igen ritkán adok, hiszen az orvos, az ápoló is a munkáját végzi, csakúgy, mint én. Barátnőm erre felháborodott, hiszen ő ha vkivel sokkal kedvesebb, törődőbb,akkor igenis csúsztasság a borítékot a zsebébe. Aha. Ha tehát befekszik egy ember a kórházba. Kiszúrja magának, hogy szimpatikus, tehát ő dönti el végső soron, hogy kitől várja a pénzt, ezt követően rendes vele, törődő, habár a beteg mellett fekszenek még vagy hatan-nyolcan, akik ugyan azt az elbánást megérdemelnék, mit sem törődve ezzel, terézanyáskodik amellett az egy kiszemelt betegen. Második kirohanása az volt. Tisztába tennél egy idegen embert?Azt mondtam,valószínű,hogy nem. Nalátod!-mondta ő. Ezért legyenek "hálásak".
Ha szimpatikus számomra egy "ügyfél", teljesen egyforma elbánásban részesül, mint a többi. Max. jobban érzi magát, hiszen érzi a szimpátiát ő is. De ennyi!
Valószínű, hogy az életben semmire se viszem (habár nem is tűztem ki nagy célokat), és ha egyszer kórházban kell feküdnöm hosszabb távon, morcosan cserélik majd alattam az ágytálat....vagy nem cserélik?... "hála az égnek"...:)